8 dolog, ami függővé tesz, pedig azt hinnénk, hogy nem is

mm
2012.09.23. 10:49
Egy friss kutatás szerint egy csomó fejfájást az okoz, hogy túl sok fájdalomcsillapítót szedünk, amitől csökken a fájdalomküszöbünk, ezért egy idő után a kisebb fájdalmakat is nagyobbaknak érezzük. De nemcsak az ilyen dolgok tesznek trükkösen függővé, a tejtermékek ópiátokat szabadítanak fel a szervezetben, a csipsz pedig körülbelül annyira addiktív, mint a heroin. Olyan dolgokat gyűjtöttünk össze, amelyektől ilyen-olyan mértékben függővé válhat, mégsem olyan nyilvánvalóak, mint az alkohol, a cigaretta vagy a pszichoaktív szerek.

1. Fájdalomcsillapítók

A NICE, brit egészségvédelmi szervezet legújabb ajánlásában arra figyelmeztet, hogy egy csomó fejfájást az okoz, hogy az emberek túl sok fájdalomcsillapítót - aszpirint, ibuprofent, paracetamolt - szednek, ezért csökken a fájdalomküszöbük. Vagyis minél több fájdalomcsillapítót szednek be mondjuk a migrénes fejfájásukra, egy idő után annál érzékenyebbek lesznek a fájdalmakra. A NICE szerint jelenleg minden fejfájás 2%-át kizárólag az okozza, hogy az emberek túl sok fájdalomcsillapítót szednek egyébként, ezért már akkor is érzik a fejfájást, amikor egy kevesebb gyógyszert szedő átlagos ember még nem érezné.

Ez az egyik módja annak, hogyan válunk a mindennapi kényelmi termékek függőivé, de a fájdalom és a fájdalomcsillapítók alkotta ördögi körnél is vannak nagyobb függőségek a mindennapokban.

2. Labello

De kezdjünk is egy kivétellel, mert talán ez a legelterjedtebb. Mármint az, hogy a Labello olyan ajakbalzsamokat gyárt, amelyek nem hidratálják megfelelően az ajkakat, ezért azok igazából szárazak maradnak, így ha a száraz ajkaink kenegetésére szánt balzsamot egyszer elkezdtük használni, akkor örökre rajta maradunk, ha nem akarjuk, hogy a Labello használata után újra kicserepesedjen a szánk. Ez a pletyka annyira felkapott, hogy még a Labello hivatalos oldalán is ott van a leggyakoribb kérdések között. A cég cáfolja, hogy ilyesmi hatása lenne a termékeinek. Egyébként jó megoldás nincs is, más, népszerű ajakbalzsamoknál is találkozhatunk ezzel a feltételezéssel. Mindenhol cáfolják a dolgot.

3. Tejtermékek

A tejtermékek esetében teljesen természetes reakcióról van szó. A tejben van egy kazein nevű fehérje, amit a szervezetünk egy kazomorfin nevű anyaggá bont le. Vagyis egy olyan anyaggá, aminek morfiumszerű hatásai vannak. Nem kell persze arra gondolni, hogy a sajtfogyasztástól teljesen leszedált lesz az ember, de egyes kutatások szerint rá lehet kattanni a tejtermékekre, egészen pontosan a sajtokra. A sajtokban ugyanis koncentráltan van jelen a kazein amiatt, hogy a sajtkészítés alatt a tej nedvességet veszít. A sokáig érlelt sajtokban még nagyobb a kazeinkoncentráció, vagyis a fehérpenészes (brie, camembert) és a kéksajtokban (rokfort, márványsajt) van a legtöbb, ezekre a legkönnyebb rákattanni.

4. Csokoládé

A csokifüggőség is a viszonylag ismert ételfüggőségek közé tartozik. A helyzet hasonló, mint a sajtoknál, csak más a hatás. A csokoládé megemeli az agyban a szerotoninszintet, egy ingerületátvivő szintjét. A szerotoninról túl sokat nem tudunk jelenleg, de azt igen, hogy az alacsony szerotoninszint közrejátszik a depresszió és a migrén kialakulásában. Vagyis ha emeljük a szerotoninszintet, például csokit eszünk, jobb lesz a kedvünk, kevésbé fáj a fejünk. Hasonló hatása van egyébként a banánnak és a brokkolinak is, de mégis a csoki az, amire rákattannak általában az emberek. A kutatások szerint a csoki sikeréhez kell az, hogy tényleg vannak benne kedélyváltoztató anyagok, de közben az állaga is kívánatos, az íze is kellemes, de leginkább van benne cukor és zsír. A cukormegvonás patkányokon végzett kísérletekben olyan hatásokkal bírt, mint amikor valaki hirtelen leteszi a cigit, vagy lejön a morfiumról. A magas zsírtartalmú ételek pedig az ópiátreceptorokat hozzák működésbe, vagyis szintén jó kedvünk lesz. A csoki tehát a természetes extasy. A kutatók szerint egyébként a csokifüggőség szinte kizárólag pszichés, így csak elhatározás kérdése, hogy abbahagyja-e az ebéd utáni csokievést vagy sem.

5. Csipsz

Ha a különféle, kisebb-nagyobb függőséget okozó termékeket drogokhoz hasonlítjuk, akkor a csipsz nagyjából az ételfüggőség heroinja lehetne. Minden benne van, ami függőséget okozhat úgy, hogy közben ténylegesen (sima, sajtos, sós, paprikás csipszekről beszélünk) nincs benne addiktív összetevő. Arról van szó, hogy a só, a cukor és a zsír az, amit a szervezet csak úgy magától is könnyen megkíván. És mi van a csipszben? Só, cukor és zsír, nagyjából más nem. Tökéletesen kifejlesztett termék, ezért nem lehet letenni, ha egyszer elkezdjük enni. Nagyon alattomos cucc, az elhízások nagy részéért a csipsz a felelős, sok kicsi sokra megy alapon.

6. Kóla

A kóláról nagyon sokan tudják, hogy függőséget okoz, mert egyáltalán nem titkoltan van benne koffein, amiről köztudott, hogy függőséget okoz. Ezért nehéz leállni a kávéval és a kólával is. De ha már megemlítjük a legnépszerűbb junkfoodokat, akkor nem hagyhatjuk ki a kólát sem. Különösen azért nem, mert fontos összetevője a következő versenyzőnknek.

7. Gyorskaja

Ha a csipsz volt a heroin, akkor a gyorskaja nem is tudjuk, pontosan micsoda, szerencsére pszichoaktív szerekből még nem nagyon találtak ki olyat, ami annyira a függőségre menne rá, mint egy gyorséttermi menü. Minden, de tényleg minden benne van egy sültkrumpli-kóla-burger kombóból álló menüben, ami ahhoz kell, hogy rákattanjunk. Arra még nincs pontos, tudományos bizonyíték, hogy az embereknél is fizikai függőséget okozhat a gyorséttermi kajálás, de patkánykísérletekben annyira felizgatta egy-egy gyorséttermi menüsor a patkányok agyában a jutalomközpontot, hogy olyan tüneteket produkáltak, mint az erősen drogfüggők. Egyre nagyobb és nagyobb adagokra volt szükségük, hogy kielégítsék a vágyaikat. A tudósok ezzel bizonyítottnak vették, hogy az elhízás és a drogfüggőség ugyanolyan agyi folyamatok eredménye lehet. Igaz, csak patkányoknál − az embereknél egyelőre nem ennyire egyértelmű a helyzet. De arra figyelmeztettek, hogy a nagy zsír- és kalóriatartalmú ételek jó részénél kialakulhat hasonló függőség. Nemcsak a gyorséttermi menütől, de mondjuk a túlzott kolbász- vagy baconfogyasztástól is.

8. Nátrium-glutamát

Több drogot is megemlítettünk már, de egy dologról még nem volt szó: a dílerről. Vagy cukrosbácsiról, ahogy tetszik. Arról a dologról, ami szép módszeresen beetet, hogy aztán rajta maradjon az ember a cuccon, amit kapott tőle. A nátrium-glutamát (MSG, E621) nevű, jellemzően tengeri algából kivont ízfokozó nagyjából ezt csinálja. Jellemzően húsok vagy húsízű ételek ízesítésére használják, de majd mindjárt látjuk, hogy szinte mindenben és minden háztartásban ott van. Ugyanis népszerű ízesítőszere a csipszeknek, a konyhai ételízesítőknek (Vegeta, Delikát), amiket a legtöbb háztartásban és olcsó étteremben ártatlanul szórnak bele a húslevesbe, hogy teltebb, háziasabb legyen az íz, valamint a kínai büfék ételeinek egyik legfontosabb összetevője (a jellegzetes, országokon átívelő egyen-büféíz a nátrium-glutamátnak köszönhető). Nagyon nehéz kikerülni, a hatása pedig két lépcsőben alakul ki. Egyrészt felerősíti annak a dolognak az ízét, amibe beletesszük, vagyis például egy nátrium-glutamát nélküli csipszet ízetlenebbnek fogunk érezni egy nátrium-glutamátossal szemben, tehát szép lassan rászokunk a nátrium-glutamátra, mert a glutamátos csipsznek jobb íze van. Másrészt olyan adrenalin- és inzulinreakciókat vált ki az agyban, amelyek hatására még akarunk fogyasztani abból az ételből, amiben nátrium-glutamát van. A csipszeknél tehát nem elég, hogy a zsír, cukor, só triót eleve nagyon kívánatosnak érzi a szervezet, a nátrium-glutamát rádob még egy lapáttal. Azon túl, hogy torzítja az ízlelésünket, elvileg nem veszélyes anyag, de létezik a glutamátérzékenység, ami olyan tünetekkel járhat, hogy az embernek fáj a feje, a háta, szívdobogása van. Szóval érdemes ezekre a tünetekre figyelni, ha csipszet vagy kínai kaját ettünk.