Mit várhatunk Európa első 3. típusú élményhangárjától? Mivel még nincs itt ilyen, ezért a bemutató előtt csak elképzelni tudtuk, miről van szó, ráadásul a beharangozók is inkább egy kitalált szibériai robbanásról szóltak, mint arról, hogy pontosan mit kap a látogató, aki kifizeti a 3500 forintos belépőjegyet. Igazán nem akarjuk lelőni a poént, de már az elején elmondjuk, hogy igazából semmit.
Űrgammák
Az Area 51 Project, csillangrendszerváltás, brand new galaxy és hasonló hangzatos szlogenek mögé bújtatott produkció egy érdekesnek tűnő ötlet rossz kivitelezése, aminek keretei közt elvileg megnézhetünk mindenféle földönkívüli létformákat műanyagból, de csak miután megnéztük a pár perces beharangozó kamu-dokumentumfilmet, amiből a rossz akusztika miatt csak a Szibéria és a CIA szavakat értettük. A végén kinyíltak a hangár óriási ajtajai, hogy meglássuk, miképp képzelnek el Magyarországon egy szupertitkos laboratóriumot: a Men in Blackből kölcsönzött öltönyös-napszemüveges utasító emberekkel, köpenyes tudósokkal, akik orosz akcentusban mesélnek arról, mi fut a mögöttük lévő DOS-ablakban, és néhány Alien-filmeket idéző, valójában inkább az Űrgammákra emlékeztető díszlettel.
Messzeség és füst
A felturbózott raktárépület egyébként három helyszínből áll, ezek közül egy olyan van, ahol történik is valami. Először a tudósok mutatnak meg messziről dolgokat, aztán az első ránézésre is habszivacsnak tűnő űrhajóba sétálva megnézhetünk vízzel teli csőben lévő próbababákat színes fénnyel megvilágítva, a 16-os karikát kapott utolsó helyszínen pedig üveg mögül láthatunk egy ufónak öltözött embert, aki a tudósoktól kapott némi pornós fejmasszázs után elszabadul, és megöl mindenkit a füstben. Ez utóbbit csak sejteni lehet, mert eltakarja a füst.
Történjen már valami!
A látogatásra vitt gyerekek egyébként nagyon élvezték, de aki ellátogatott már akár csak a budapesti horrorházba, az tudja, hogy az ilyen dolgok értékeléséhez nem kell feltétlenül általános iskolásnak lenni. Az Area 51 végigunásakor viszont nem a misztikumra, űrre vagy gyilkos földönkívüliekre emlékezhetünk vissza, hanem a folyamatos vágyra, hogy történjen már valami. Robbanjon fel az egyik tojás, vegzálják statiszták a félhomályban bóklászó vendégeket, vagy legalább végre mozduljon meg valami, mert attól nem lesz interaktív élményszínház valami, hogy pár beépített embert kivisznek a tömegből öltönyös emberek.
Irány az állatkert
Mikor vége lett körútnak, még mindig vártunk a nagy poénra, amivel megmenthetik az előzőleg nyújtott unalmat. Nem változott ez kifelé menet sem, és igazából még a metrón is reménykedtünk benne, hogy az egyik megállóból lézerpisztollyal fenyegető öltönyösök, vagy gülüszemű űrlények szállnak fel, és végül csak otthon lehettünk benne biztosak, hogy az élményhangár tényleg ennyit takart. Mondhatnánk, hogy ha a gyerek nagyon nem bír magával, vigyük el ide, de a belépő árának a töredékéért mehetünk akár állatkertbe is, a pingvinek garantáltan sokkal érdekesebbek, mint a vízben ázó próbababák.