A nők csaknem fele (46 százaléka) megbánja, hogy bőrnadrágot vett – írja egy friss felmérésre hivatkozva a Daily Mail. A kétezer fős mintán alapuló kutatásból az is kiderült, a második legnagyobb tévedés a susogós melegítő, illetve a plüssmelegítő, mindkettőre a megkérdezettek 37 százaléka gondol szomorúan. Meg is értjük. A listán szerepelnek még a neonszínű, áttetsző és túl rövid cuccok, illetve az olyan borzalmak, mint a gumiklumpa, a szűk combcsizma és a poncsó.
Az indoklás szerint a bőrnadrág megvételét azért bánták meg a nők, mert utólag jöttek rá, mennyire előnytelen, és túlzottan tetszeni akartak másoknak, ahelyett, hogy erre figyeltek volna. A továbbiak – szűk, áttetsző, rövid holmik – megvetettségét azok kurvás, közönséges vagy olcsónak tűnő mivolta indokolta. A megkérdezettek fele azt mondta, hamar kiment a divatból, amit vett, ezért ítéli meg rossz döntésnek. Több mint negyedük pedig annyira elkeseredett attól, amit a róla az új cuccban készült fotókon látott, hogy törölte a képeket.
A statisztika további elemeivel senkit sem untatnánk, olvassa el itt, ha érdekli. Minket inkább az foglalkoztat, mi a helyzet nálunk. Mi is megkérdeztünk néhány Velvet-olvasót, amiből kiderült, a legtöbben egy-egy cipő- vagy csizmavásárlást bántak meg. „Vettem egy magas sarkú csizmát. Nagyon szép darab, és pont azért, mert egyszerű, dögös és nőies is. Csak éppen nem szoktam magassarkút hordani, úgy járok benne, mint egy újszülött őz. Talán egyszer mentem benne valahová" – írja Kati, aki nincs egyedül ezzel a problémával.
„Főleg cipőket tudok megbánni: magassarkút már egy ideje nem is veszek, mert hiába szép, mindig kényelmetlen, aztán egy kínokkal tarkított felvétel után a szekrény aljában köt ki. A bőrnadrágot viszont tökre nem bántam meg, ötezer forint volt csak, és tök menő!" – foglal állást Dóra. Elegáns körömcipő? „Mindet megbántam" – hangzott egy másik vélemény. Mert az ember sokáig bízik benne, hogy majd betörik a kényelmetlen cipő, vagy legalább megtanul benne járni – ez sosem történik meg. „Nagyon szép, meg cuki, meg trendi, meg minden, de tíz méter séta után képes véresre törni a lábam, úgyhogy csak otthon szoktam nézegetni, ahogy a dobozában fekszik."
Nemcsak a cipők okoznak lelkiismeret-furdalást. „Pulcsikat szoktam megbánni rendszeresen, meg kabátokat, de azokat meg odaadom a tesómnak, aki mindig örül ezeknek", írja Edit. Ágnes a kiegészítőket halmozza fel, de minek: „nyakláncokat bánok meg rendszeresen, mert nem hordom őket, pedig a boltban tetszenek".
Elvira idegi alapon vásárolt, meg is lett az eredménye. „Volt egy nadrág, amit leszedtem próbálásra, mire az eladó végigmért, hogy aszongya: ez kicsi lesz. Mondom magamban, anyádat lesz ez kicsi, hülye ribanc, bevittem felpróbálni. Persze, hogy kicsi lett, de olyan ideges voltam, hogy csakazértis megvettem, hát inkább, mint elmondjam neki, hogy igaza lett. Otthon meg is bántam, nem is tetszett annyira a nadrág se, és mire belefogytam, ki is ment a divatból." Anna a fehérneműkkel járt pórul. „Nem tudom, mennyire számít ruhadarabnak, de én most dobtam ki legalább öt harisnyatartót. Annyira tetszenek, és imádom viselni is, de tulajdonképpen nem igazán tudom hova felvenni, kényelmetlen benne dugni – a bugyifélrehúzós menet se jó sokszor –, maximum porszívózhatok vagy mosogathatok azokban."
És végül egy férfigondolat a témában: „nekem az örök probléma, a nadrágügy ilyen – többször vettem már úgy gatyát, hogy a tököm kivolt, hogy sehol sem lehet normálisat kapni. Így persze dühből vettem olyat, amit később alig hordtam, mert nem tetszett. Azóta rávettem magam, hogy csakazértis sokat melózzak az ügyön, és van bevált helyem".
Ön milyen vásárlását bánta meg? Ha a szavazóboxnál hosszabban is kifejtené véleményét, levelét szeretettel várjuk.