Biztos eltitkolnak valamit! Csak az agymosás megy! Az igazi értékek, az igazi hírek, a valóban fontos dolgok hiányoznak, ettől lesznek hülyék a gyerekek. Szabadon választott, félrészeg beszélgetésekben jönnek elő az ilyen mondatok, amikor valaki, valamilyen érthetetlen oknál fogva a szabadidejében politikáról, vagy közéleti dolgokról akar beszélni, és hamar a tévéhíradókra, és az állítólagos káros hatásukra térnek rá.
Pedig az, hogy a híradók a világnak egy elég furcsa szempontrendszer alapján megszűrt képét mutatják a nézőknek az állítólag létező (nem létező) objektív valósággal szemben egyáltalán nem újdonság. A Nemzeti Audiovizuális Archívum (NAVA) filmhíradó-archívumát átnézve legalábbis ez a kép rajzolódott ki bennünk.
Egy mai, modern híradóban általában van egy belföldi, jellemzően politikai, gazdasági hírekkel foglalkozó blokk, egy külföldi blokk, egy bűnügyi hírek blokk, egy szórakoztató blokk, amiben az állatoktól kezdve a furcsa tudományos híreken és a társasági eseményeken át a különleges sporthírekig mindenféléről beszámolnak. A legtöbb panaszt az a súlyponteltolódás okozza, hogy a fontos, valódi hírnek tartott politikai-gazdasági vonal helyett a szórakoztató blokk kapja, ha nem is a több időt egy híradón belül, de biztos, hogy az van érdekesebben tálalva.
De nézzük, hogy néztek ki a híradók a 20-as, 30-as, 40-es években? Egy szeriőz, a modern élet mocskától mentes részt nem tudtunk sajnos összeállítani az archívumok alapján, ugyanis nem igazán találtunk olyan híreket, mint amilyenekről azt illik gondolni, hogy azok a fontos, komoly hírek. A gazdaság kulcsszóra keresve ugyan kapunk egy rakás híradórészletet, de jellemzően gyáravatásokról, gyárlátogatásokról, terménymustrákról szóló riportokkal találkozunk. A politika szóra keresve már több mint ezer videót dob ki az archívum. Természetesen olyan fontos témákat feldolgozva jellemzően, hogy mondjuk megnyílt az olasz kultúrintézet.
Belföld
Híradónkat kezdjük egy aktuálpolitkai hírrel! Diener-Dénes József, külügyi államtitkár 1919-ben lemondott. A lenti videó csak a tényeket közli: megmutatják a lemondott államtitkárt munka közben, de a lemondás körülményeiről egy szó sem eszik. Diener-Dénes egyébként a Károlyi-kormány külügyi államtitkára lett 1918-ban, de az 1919-es Tanácsköztársaság idején leváltották, Párizsba küldték dolgozni, majd Amerikába, ahonnan visszatért Párizsba, ahonnan viszont már nem jött vissza Magyarországra.
A korbeli híradókhoz hasonlóan a mostani híradókban is nagyon fontos rész, amikor valamilyen fontos tisztséget betöltő politkus elmegy gyárlátogatásra, gyáravatásra, vagy egyszerűen csak találkozik a dolgozó néppel. Az ilyen alkalmakkor általában a magyar gazdaság nagyszerűségéről, a magyar nép nagyszerűségéről és ilyesmikről van szó. Nem volt ez másként akkor sem, amikor például Rákosi Mátyás járt hasonló túrákra. Amikor 1947-ben Lispe környékén a kiépülőben lévő magyar olajiparban dolgozó munkásokkal találkozott nem hagyta ki, hogy ne vigyen egy kis kampányt a dologba.
Külföld
Egy rendes híradóban ugye a fontos külföldi híreknek is helye van. 1932-ben természetesen a magyar világhíradó is beszámolt a Lausanne-i konferenciáról, ahol arról tárgyaltak német, brit és francia tárgyalópartnerek, hogy Németország a gazdasági világválság miatt nem tudja tovább fizetni az első világháború után a rá kirótt kártérítést. Franciaország és Nagy-Britannia informálisan elfogadta Németország fizetésképtelenségét, pedig nekik is nagy szükségük lett volna a pénzre, hogy a háborúban megroggyant infrastruktúrájukat helyrehozzák, de az tűnt jó megoldásnak, hogy a boldog jövő érdekében elengedik a tartozást. Az USA nem ment bele az alkuba, Németország viszont ennek ellenére nem tudott fizetni, mert tényleg csődben volt. A lényeg viszont az, hogy ezt a konferenciát így tálalta egy korabeli híradó:
Bűnügyi hírek
A belföld és a nagyvilág aktuálpolitikai történései után érdemes megnézni, hogyan változtak a bűnügyi hírek az évek alatt. Talán ebben a kategóriában érhető tetten a legtöbb különbség egy mai és egy néhány évtizeddel ezelőtti híradó között. A bűncselekményekről szóló híradásokban ugyanis a mostaninál jóval naturalistább volt az ábrázolás: simán mutattak hullákat, ami ma már teljesen elképzelhetetlen lenne. Ráadásul a rendőrség sem volt olyan érzékeny a munkájára. Az 1919-es felvételen, ami egy népligeti rablógyilkosról szól, a nyomrögzítést végző rendőrségi alkalmazott többször belenéz a kamerába, mintha szerepelni szeretne a híradóban. Vigyázat, a lenti felvételt csak erős idegzetűek nézzék meg!
De jöjjön az igazi fertő! A társasági, szórakoztató, vicces tudományos és állatos hírek!