Mit utálunk a legjobban a télben?

Az egyik legidegesítőbb dolog, hogy télen az emberek komoly része garantáltan lebetegedik. Sokan megússzák egy egyszerű megfázással, bár az is jelentős romlást jelent az egészséges állapothoz képest, de egy jó influenza utoljára középiskolában számított bulinak, amikor még nem kellett a főnökséggel közölni, hogy most pár napig nem lesz munka. Ha olyan szerencsések vagyunk, hogy kikerüljük az összes bacit, akkor is küszködhetünk a rendszeres orrfolyással.

A tél legjellemzőbb tulajdonsága egyben minden probléma gyökere is. Fel lehet itt venni kesztyűt és több réteg pulcsit is, de egyik sem fog soha olyan állapotot előidézni, amiben kedvünk lenne a minimálisnál több időt tölteni az utcán. Persze lehet jönni azzal, hogy az utóbbi időben rendszeressé vált nyári hőségriadók sem elviselhetőbbek, de ne menjünk el egy fontos szempont mellett: ameddig legdurvább meleg is javul valamit az éjszakára, addig télen csak tovább romlik a helyzet.

A biciklit a legelkötelezettebbeken kívül mindenki elfelejtheti, mert még a huzat nélkül is épp elég jeges szél fúj. Ezért marad a tömegközlekedés, aminek során a megnövekedett érdeklődés miatt rendszeresen egymás arcába kell fújni a levegőt, ráadásul ott is minden tiszta víz, vagy a szerencsésebbek beülhetnek az autójukba a jó csúszós utakon parádézni, esetleg állni pár órát a dugóban.

Örülhetünk a hónak, csinálhatunk angyalt, belepisilhetjük a nevünket, de még a legszebb hóból is belátható időn belül ocsmány latyak lesz. Mindenünk koszos tőle, a só szétmarja a ruháinkat, arról nem is beszélve, hogy legalább kétnaponta fel kell takarítani otthonunk előszobáját miatta. Az idő előrehaladtával egyre nehezebb elvonatkoztatni tőle, hogy a hónak márpedig ezek a legfontosabb jellemzői.

A téli ruhák sötétek, nagyok és unalmasak. Magyarország 2012-re nagyjából eljutott odáig, hogy kis odafigyeléssel be lehet szerezni jópofa rövidujjú pólókat, vagy menő ingeket, de a téli vonalon még mindig kötelezőnek érzik a gyártók a szürke garbókat és az ahhoz illő, kötelezően fekete kabátokat. És még az árakról nem is volt szó, mivel ha nem szeretnénk olyan dzsekiket hordani, amiket legutóbb általános iskolában mertünk felvenni, akkor egy havi fizetés komoly részét egy olyan ruhadarabba kell fektetni, amit amúgy is csak kényszerből hordunk.

Az óravisszaállításnak köszönhetően garantált, hogy egy átlagos munkaidő végén már éjszakai sötétben megyünk haza, ha pedig kicsit szerencsétlenebb helyen lakunk, vagy gonoszabban oldották meg a munkarendünket, akkor nincs is szabadidőnk, amit viszonylagos fényben tölthetnénk. Márpedig az állandó sötét nyomasztó, kérdezzük erről meg az északon élőket.