Sokaknak annyi öröme van benne, mint a minden évben kikerülhetetlen pollenszezonban, egyesek viszont a szeretet végtelen kiáradását tisztelik benne. Kritikusai szerint a fogyasztás ünnepévé vált, a hívők ezen a napon ünneplik a kereszténység születését (ami nem 2013 éve történt). A karácsony az az ünnep, ami mindenki bioritmusát felborítja, és egy társaságban mindig heves vitákat szül, hogy szeressük-e vagy sem. Íme öt érv mindkét tábornak, a végén pedig egy kőegyszerű szavazással eldöntjük, szereti-e a magyar a karácsonyt vagy sem.
Szeretem a karácsonyt!
A legfőbb érv nagyon elcsépelt, nagyon közhelyes, de épp emiatt masszív az igazságtartalma. A karácsony optimális esetben igenis a szeretet ünnepe. A működő családokban ez az év egyik olyan napja a kevésből, amikor nagyrészt mindenki összegyűlik, eszik-iszik egy nagyot, és talán a sérelmeket is a sarokba támasztja.
Ehhez kapcsolódik, hogy ilyenkor mégiscsak jobban összetartanak az emberek. Ez talán az év legkaritatívabb hónapja, amikor mindenki adakozik, Mikulásgyárba jár, odaadja felesleges cuccait azoknak, akiknek ez létfontosságú. December 24-hez közeledve jobb szívvel adunk aprót a koldusoknak, és talán nem megyünk tovább lehajtott fejjel a zimankóban.
Sokan giccsesnek tartják, az áramot is zabálja, mégis a karácsony közeledtét a legjobban a karácsonyi fényekbe öltöztetett utcák és lakások jelzik.
A világító díszekkel beborított Nagykörút, Bartók Béla út, Váci utca (a vidéki nagyvárosok sugárútjairól nem is beszélve) feledtetik, hogy odakint milyen trágya idő van.
Ha már az időjárásnál tartunk, a karácsony elengedhetetlen, de egyre kevesebbet látott kelléke a hó. Egy havas, fehér karácsony sokat tud dobni a hangulaton, míg egy esős, latyakos, borongós, ködös (tehát általános) szenteste még a karácsony-fanok hangulatát is elveszi.
A profánabb ünneplők leginkább a gátlástalan zabálásokat és leittasodást (na meg a kapcsolódó karácsonyi bulikat) várják a leginkább.
Ezek felkészítik legalább a májat a szilveszter éjjelre, miközben némi nemes bejgli és sült csirke felszívja a káros alkoholt.
Rühellem a karácsonyt!
A legkomolyabb érv az ünnep ellen a szolidaritás azokkal, akiknek csak lelki szenvedést okoz. Az egyedülálló, barátok, rokonok nélküli emberek, vagy épp a pénzben szűkölködők számára valószínűleg nem az a nagy szeretetünnep vagy shoppingorgia a karácsony, mint a többieknek. Viszont kénytelenek ők is befogadni az otromba reklámokat és felhajtást.
Nagy frászt a szeretet ünnepe a karácsony – vallják azok, akik számára az egész ünnepről egy zsúfolt, hangzavaros, büdös pláza jut eszükbe. A fogyasztás, vásárlás ünnepévé lett karácsonykor minden hely zsúfolt, ahol vásárolni lehet: tülekedni kell a fenyőért, az ajándékokért, a plazmatévéért, de még a finomlisztért is. Arról nem is beszélve, hogy a november 30-ig nyugodt, fásult emberekből mindez kihozza az állatot.
Mindenkinek megvan az a rokona, ismerőse, barátja, akinek gyűlöl ajándékot venni (adni jó, az más tészta). Ennek oka, hogy az illetőnek nincs semmi hobbija, nem iszik, nem dohányzik, nem nőzik, ateista, politikailag középen áll és nem rajong semmiért.
És persze amikor megkérdezzük, mit kér, jön a lelombozó válasz: "Hagyd, nem kell nekem semmi". Az ajándék beszerzésének nehézségéről pedig a fenti bekezdést tudjuk ajánlani.
Mindezek miatt olyan stressz lép föl az emberekben, ami már kezelhetetlen. A háziasszonyok a vásárlás mellett a konyhában szívhatják végig a fél adventet, hallgathatják a legújabb játékok miatt rinyáló gyereküket, hogy aztán 24-én este hullafáradtan hulljanak az ágyra.
Az utolsó érv nem is érdemel hosszú sorokat: felháborító, hogy átvettük Amerikától azt a baromságot, hogy 24-én jön a Mikulás!
Szavazzon, hogy megtudjuk, melyik táborba tartozik! Ha ön rühelli az ünnepet, kattintás előtt olvassa el korábbi cikkünket az ünnepet élvezhetővé tevő tippekről, hátha megszereti!