Amerikai
Sokan azt is vitatják, hogy egyáltalán létezik olyan, hogy amerikai étkezési kultúra, de ebbe a vitába most ne menjünk bele, hanem koncentráljunk a tényekre. Arról, hogy az USA egy átlagos állampolgára mit szokott étkezni, a legtöbb információt nekünk Magyarországra a gyorséttermek hozták el. A lényeg: hús hússal és sült krumplival. Persze mindezt már maga a McDonald’s is több színvonalon kínálja, de emelett vannak itthon olyan hamburgerezők is, ahol elviszik a hamburgerek és a steakek műfaját a konyhaművészet irányába. Ha ön szereti a marhahúsos szendvicseket, magas pontszámot adjon!
Francia
Ábécé-sorrendben haladva a képzeletbeli Franciaország a következő állomás, ahol annak ellenére megállunk, hogy igazából elég kevés olyan hely van Magyarországon, ami francia ételeket kínál. A francia konyháról mégis mindenkinek meglehetősen élénk elképzelései vannak, de azt nem egyszerű megmondani, hogy ezek az elképzelések min alapulnak. Hogy az éticsigán, a baguette-en és a kis adagokban felszolgált párolt zöldségeken kívül úgy igazából mi is egy francia kaja, arra kevesen tudnak konkrét választ adni. Abban biztosak vagyunk, hogy a francia konyha nagyon jó és nagyon drága, bár a többség az árak ismeretében a jóságra valószínűleg csak következtetni tud. Magyarországon a franciás főzés sok helyen kimerül abban, hogy egy szabadon választott ételt megszórnak „Provance-i fűszerkeverékkel”, de ha ön innentől kezdve már rajong is a dologért, a tízes környékére kattintson. Ha ön szerint a franciás(nak beállított) kaják többsége sima parasztvakítás, nyugodtan pontozza le ezt a kategóriát, senki nem fogja megszólni érte. Emlékeztetjük: nem a francia francia kajáról van most szó, hanem arról, amit itthon lehet enni francia címszó alatt.
Görög
A görög konyháról mindenki jól tudja már viszonylag régóta egész Magyarországon, hogy a leghíresebb étele a gyros. Az most mellékes, hogy Európa többi országában gyakorlatilag ugyanez az étel inkább döner kebab néven, mint török kaja aratott elsöprő sikert, de ez nem változtat a tényen, hogy a forgó nyársról levagdalt, pitába tett, joghurtos szósszal felszolgált húsdarabokat mi akkor is elsősorban görögösnek találjuk, és néha maguk a törökök is gyros néven kínálják, mintha görög lenne. De a görögök mellett szól ezen kívül még a feta sajt, aminek segítségével gyakorlatilag bármilyen nyers zöldséget görög salátává lehet változtatni (főleg, ha van kéznél egy pár olívabogyó is), de jobb helyeken azért ismert mondjuk a caciki vagy akár a szuvlaki is. Persze attól még, hogy ismerjük, nem feltétlenül biztos, hogy szeretjük is - pontozza most a görög konyhát!
Indiai
Valamiért nálunk viszonylag kevés az indiai étterem a nyugat-európai átlaghoz képest, de azért egyre többen vannak, akik kipróbálták már, mi van a curryn túl Indiában. Aki szereti a csípőset, az bizonyára az indiaira esküszik, igaz, általában vannak kevésbé erős ételeik is, bár könnyen lehet, hogy ezeket csak a kezdő európaiaknak készítik olyanra, hogy az ember nem érzi úgy, hogy tüzet eszik. Mindenesetre ha nem is elviselhetetlenül csípős az indiai kaja, akkor is annyira a fűszerek dominálnak az ízvilágban, hogy az szinte mindegy is, hogy maga az étel éppen micsoda.
Japán
Extremitásairól ismert a japán konyha is. Pár éve még őrült egzotikumnak számított itthon a szusi, de lassanként kezd közhellyé válni a világ minden részén, amit persze a világ kékuszonyú tonhalai bánnak a leginkább, akiket szép lassan a kipusztulás kezd fenyegetni, amióta a nyers hal ilyen trendinek számít. Pedig a szusi ráadásul eredetileg a főtt, ecetes rizst jelenti, a nyers hal (vagy hús) neve pedig szasimi. Emellett pedig a távol-keleti szigetországnak vannak remek levesei, talán van, aki kóstolta már a miszót, de sokan kedvelik az őrülten csípős, a magyar tormának megfelelő, és a japánok által gyakran használt vaszabit is.
Kínai
És elérkeztünk az ábécében ahhoz a nemzeti konyhához, amit szinte a legjobban ismer mindenki, és amiről általában azt szokás gondolni, hogy nagyon olcsó, nagyon rossz minőségű, és elég rossz. Persze vannak itthon elegáns kínai éttermek is, sőt, a ’90-es évek legelején még szinte csak ilyenek voltak, ahol például egy pekingi kacsát elfogyasztani mennyei élmény volt. Nyilván az a mai napig is, csak már nem számít annyira menőnek kínai étterembe menni. Érdekes, hogy amíg az olasz kajákat itthon jobbára magyarok készítik, addig a kínait általában maguk a kínaiak plagizálják a magyar fogyasztók kedvéért, feltehetőleg olyan ételeket készítve, amik nem nagyon emlékeztetnek arra, amit a kínaiak Kínában esznek. De ettől még egyáltalán nem mindig rossz a kínai kaja, sőt annyi pénzért gyakran az a legfinomabb. Önnek hogy ízlik a magyar kínai? Pontozzon!
Olasz
Az olasz konyhát, az olasz kajákat mindenki szeretni szokta, így nem lesz meglepetés, ha ezen a szavazáson az olaszok szedik össze a legtöbb pontot. Pedig, amint azt fent említettük, a legtöbb olaszos nevű magyar pizzériának valószínűleg nincs sok köze Olaszországhoz, sőt, nagyon sok helyen be is vallják, hogy kifejezetten magyaros pizzákat is készítenek. Olaszos kajának számít itthon a milánói sertésborda, amiről persze Milánóban még senki nem hallott, és valószínűleg inzultusnak venné bármelyik olasz, ha megtudná, hogy azt képzeljük róla, hogy paradicsomszószos tésztával képes enni a rántott húst. Mint a világon mindenhol, olasz fagyizókkal itthon is Dunát lehetne rekeszteni, sőt, haladók nagyon jól tudják, hogy a pizza-pasta-gelato háromszögön kívül mennyi olyan ételt kínálnak még az olaszok, amik ilyen vagy olyan minőségben, de itthon is elérhetők a fehér szarvasgombától a különböző sajttípusokon keresztül a panettonéig. Nem minden olyan autentikus, mint amilyennek beállítják, de általában Magyarországon is finomak az olasz kaják − egyet ért? Pontozzon!
Török
Na és akkor a végére maradt a gyros vs döner vita másik oldala. Nálunk a törökök nem csinálnak különösebb cirkuszt a dologból, ha mi gyros néven könnyebben megvesszük, akkor nekünk gyros néven adják azt, amit ők egyébként döner kebabnak hívnak, és ami elvileg nem egyezik meg a görögök forgósütős ételével, de a magyar gyakorlatban még sincs különösebben éles különbség a kettő között. Nálunk ezen kívül − a gyorséttermi szinten legalábbis − általában a törökökön keresztül vezet az út az arab konyha felé, így néha kínálnak hummuszt is, és szinte mindig vannak a jó tömény édességek, élen a baklavával. Ön szereti?
