Nem plüssruhában szexelő felnőttek, csak szeretik az állatokat

Az egyik, külső szemlélők számára leglátványosabb, legérdekesebbnek tűnő internetalapú szubkultúra a furryké, vagyis azoké az embereké, akik rajonganak az antropomorf állatokért. Nem egy nagy közösségről van szó, ennek ellenére a furryket körüllengi valamiféle perverzió, negatív kisugárzás. Ez annak köszönhető, hogy az utóbbi években nagyon rossz pr-t kaptak néhány, a szubkultúrán belül is szubkultúrának számító figura miatt.

Furry a könyvelőd, furry a webes fejlesztőd

Furry gyakorlatilag bárki lehet, aki kicsit is nyitott az állatokra vagy a fantasy világára. „Nincs űrlap, amiben végigpipáljuk, hogy ennek megfelelsz, ennek megfelelsz. Rettenetesen vegyes a társaság” – mondja Desolate Vorigan, a furry.hu egyik adminsztrátora.

„Napközben ott vannak az életedben vegyes szerepekben. Ő a könyvelőd, ő a webes fejlesztőd, ő a szobafestőd, csak talált valamit, amivel kikapcsolódik, és jól érzi magát. És aki erre savanyúan néz, az jellemzően az az ember, aki munka után hazamegy, savanyúan ül otthon, néha kinéz az ablakon, hogy a kurva anyját mindenkinek, aki nevetni mer” – mondja neo_21670, a furry.hu másik adminisztrátora arra, hogy Magyarországon hajlamosak vagyunk tönkretenni mások szórakozását csak azért, mert a saját életünkkel van valami bajunk. Pedig a furry alapvetően csak szórakozás.

A nem túl nagy magyar furrytársadalmat alapvetően két részre lehet osztani. Vannak, akik elmúltak már 20-25 évesek, és van a fiatalabb korosztály. Előbbiek jellemzően a furry.hu-n vannak jelen, a fiatalok, 12-17 évesek pedig inkább a Facebookon. A szétválásnak egészen praktikus okai vannak: hiába ugyanaz az érdeklődési kör, ha az életben egészen más dolgokat tartanak fontosnak, már pusztán az életkoruk miatt is.

Míg a fiataloknak a koruknál fogva könnyen lehetnek valamiféle őszinte, gyermeki rajongás tárgyai a különféle rajzfilmek antropomorf állatai, addig az idősebbeknek ez már csak amolyan szórakozás, kikapcsolódás. „Igazából ez kimozdít a hétköznapokból. Egész nap robotolok, ülök a kocsiban. Jó hazamenni, és teljesen mással foglalkozni, fordulni 180 fokot” – mondja Desolate Vorigan.

Nem mind perverz, aki furry

A furryket a közvélemény valamiért leginkább azzal azonosítja − ha egyáltalán tudja, hogy létezik ilyen, hogy furry −, hogy felnőtt emberek, beöltöznek plüssállatoknak, hogy aztán orgiákon vegyenek részt. Pedig a közösséget valamennyire megismerve kiderül, hogy ez nem így van, de ezt tették például néhány éve a CSI című bűnügyi sorozat készítői is, akik több epizódban is foglalkoztak a furrykkel, mindig csak erre a bizarr, perverz szexuális vonalra felhúzva szubkultúra bemutatását. A yifferek tényleg léteznek, csak éppen egy annyira szűk réteget jelentenek, hogy azzal azonosítani az egész közösséget nagy felelőtlenség.

Furryk a CSI szerint:

„Olyan mintha beírnád a Google képkeresőjébe, hogy Ghost in The Shell. Most megmondom neked, hogy ha a safe search ki van kapcsolva, akkor egy halom képet találsz egy nagymellű nőről, pedig a Ghost in The Shell az animék Top3-as alapműve, amiben tényleg egy mély történet van, van mondanivalója, komoly művészi kvalitásai vannak, és baromira nem a csöcsökről szól” – mondja neo_21670 arról, hogy mennyire téves ez az azonosítás. Ha még így sem érti, mert nem néz japán rajzfilmeket, akkor se izguljon! Annyiról van szó, hogy a közösség egy parányi részével azonosítják az egészet, mintha egy filmet egy képkocka alapján próbálnánk megítélni.

Ahhoz, hogy megértsük, körülbelül hány emberrel azonosítjuk a közösséget, egy kis furrymatekot kell elvégeznünk. A furryk, mint minden rendes, összetartó közösség, szoktak találkozókat, conventionöket szervezni. A legnagyobb amerikai conventionön kb. 7000 ember szokott részt venni. A furryrajongóknál nem alapvető elvárás, hogy beöltözzenek, sőt, ezt csak egy szűk kisebbség teszi meg, Magyarországon kb. a két kezünkön meg tudjuk számolni, hányan, annyira drága egy jelmez, és annyira nem fontos a teljes beöltözés, de erről majd később. Az Egyesült Államokban kicsit magasabb az arány, mert nyitottabbak a magamutogatásra, de ott sem éri el a 20%-ot, és ennek a beöltöző rétegnek egy kb. 1-2%-os része az, amelyik valóban megfelel a például a tévében is bemutatott, perverz képnek, akik vonzódnak a zoofília, de legalábbis aziránt, hogy jelmezekben legyenek egymáséi. Azt nehéz megmondani, hogy az USA-ban mennyi furryrajongó lehet, találkoztunk 30 ezres és 500 ezres becsléssel is. Magyarországon viszont nagyjából 4-500 ember az, aki úgy rendesen a furry.hu holdudvarába tartozik az adminisztrátorok szerint. Ez a szám néhány éve egyébként még csak kb. 120 volt, szóval a magyar furryrajongók tábora szépen növekszik. Lassan elérünk odáig, hogy statisztikailag kellene lennie legalább egy zoofil, beöltözős furryrajongónak Magyarországon is, de a közösség egyáltalán nem erről szól.

„Egy teljesen külsős valakinek nem is róható fel ez, mint hiba, mert ő ezzel találta szembe magát. Ez az a dolog, ami megfogható, esetenként megbotránkozást keltő valami, ami szembejöhet” – mondja Desolate Vorigan. „Viszont soha nem mondták erre a dologra, hogy nincs benne igazság” – teszi hozzá Vinkrisk, egy harmadik furry.hu-adminisztrátor, aki szerint ebbe a dologba próbál belekapaszkodni a világ azon része, amelyiknek kell a szenzáció, akiknek az a fontos, hogy valamire azt mondhassák, hogy fúj.

Mit csinál a furry?

Ha már eljutottunk odáig, hogy megértsük, amit a CSI-ban látunk, vagy akár mondjuk a Goldfrapp alábbi, egyébként csodás klipjében, az nem feltétlenül a valóság, akkor felmerül a kérdés, hogy mit csinál egy átlagos furry. Ha nem perverzkedik, mitől lesz furry valaki? „Erre kétszer ugyanolyan válasz még nem született a világon” – mondta beszélgetésünkkor Ralesk, a furry.hu egy újabb adminisztrátora. És tényleg, ahányan vannak, annyifélét mondanak arról, hogy nekik mit jelent a furry, és hogy szerintük másoknak mit jelenthet a furryközösség tagjának lenni.

„A furry mindenkinek az, amit belelát. Ha valakinek az, hogy ő szeret ilyet rajzolni, akkor ő rajzolóként van jelen a csapatban, ha valaki szereti a rajzokat nézni, gyűjteni, akkor ő úgy van jelen, ha valakit a sámánizmus, totemizmus érdekel, akkor úgy van jelen. Ha valaki pedig csak haverkodni akar jönni, és tetszik neki a társaság, akkor azért jön” – mondja Vinkrisk, aki egyébként rajzoló, így leginkább ebben a szerepben van jelen a társaságban.

Az elmondások alapján furrynek lenni nagyjából pont ugyanolyan, mint bármilyen közösség aktív tagjának lenni, legyen szó akár a biciklis futárokról, akár a szenvedélybetegekről, akár a focihuligánokról. A közösség tagjai a furry esetében jellemzően interneten folytatnak egymással diskurzust, az internetes kommunikációnak megfelelően valamilyen avatar, karakter mögül. Készítenek furry témájú rajzokat, történeteket írnak, időnként klasszikus fantasy szerepjátékokhoz hasonlóan karaktereikkel mesékben vesznek részt, néha pedig személyesen is találkoznak. Ilyenkor egyébként a profilképüket, az avatarukat ábrázoló passokat hordanak, hogy felismerjék egymást, hiszen a legtöbben csak az avatarképekről tudják egymást azonosítani.

Beöltözős furryhalloween a valóságban:

„A furryn belül is van olyan, hogy ott a szerepjátékos klikk, azok játszanak a találkozókon, aztán ott a nerd klikk, akik egész nap kütyüzgetnek, vannak, akik rajzolnak, és vannak azok, akik isznak” – mondja Vinkrisk, majd összenevetnek Desolate Vorigannel az ivós résznél.

A furry.hu adminjai egyébként mind érdeklődtek korábban a fantasy valamelyik vonala iránt. Volt, aki klasszikus szerepjátékos volt, volt olyan, aki a rajzfilmek irányából érkezett, de a lényeg, hogy egyikük számára sem volt idegen ez a világ. Ebből az szűrhető le, hogy a furry nem egyfajta kapudrogja a fantasyrajongásnak, nem ezzel a szubkultúrával ismerszik meg először valaki, akit érdekelnek az ilyen dolgok.

Pedig számos olyan, furrynek számító mű van, ami ismertségben könnyedén felveszi a versenyt mondjuk olyan fantasy alapművekkel, mint A Gyűrűk Ura.

Az antropomorf lények köztünk élnek

Noha a furry szubkultúra robbanásszerűen az internet terjedésével kezdett gyarapodni, és a mai értelemben vett furry gyökerei valahol a 80-as évek fantasy- és sci-fi-világában vannak, az antropomorf állatok tulajdonképpen teljesen átjárják a kultúránkat, és valószínűleg mindenki gyerekkorát is.

Elég, ha csak olyan dolgokra gondolunk, mint mondjuk a Disney fél életműve, élén az Oroszlánykirállyal. De említhetnénk a Macskafogó című rajzfilmet, ha hazai példákat akarunk. Ha pedig kicsit vissza szeretnénk ugrani az időben, akkor akár az egyiptomi isteneket, akár a fabulákat említhetnénk Ezopusztól, vagy a XVII. századból La Fontaine-től. „Annyi sablonsztori van, hogy miért lesz valaki furry. Hogy az Oroszlánkirályt nézte, hogy állatos meséket nézett, hogy a Benedek Elek-meséket olvasta, vagy Richard Scarrytől a Tesz-Vesz várost” – mondja Vinkrisk azokról az élményekről, amik tipikusan el tudnak indítani valakit a furryrajongás útján.

gallery 1

A modernkori furryrajongóknak viszont egyértelműen a Pokémon és a Digimon című rajzfilmek, az ezekből készült játékok adják a legnagyobb lökést ahhoz, hogy később furryrajongókká váljanak.

Beöltözni drága, de nem is fontos

A furrylét nagyon látványos, de egyáltalán nem elengedhetetlen része a beöltözés. Nagyon sokféleképpen nyilatkoznak arról, hogy ki miért öltözik be részben vagy egészben, vagy éppen miért nem. Magyarországon az anyagi tényező nagyon sokat számít. Egy teljes alakos fursuit elkészítése anyagárban is simán 150-200 ezer forint, egy minőségi, gondosan megtervezett ruha pedig elérheti a milliós nagyságrendet.

Ami a jellemzőbb, hogy az egyes rajongók csak egy-két kiegészítők viselnek magukon, egy karmot, egy műfület, sörényre emlékeztető sapkát. Ezekben vérmérséklettől függően akár az utcán is járkálnak. Míg az utcán mászkálva egy ilyen kiegészítő felhúzott szemöldököket eredményezhet, egy teljes fursuit pedig könnyen megbotránkoztatást kelt, addig kifejezetten jó poén tud lenni, ha olyan helyen viselik ezeket a ruhákat, ahol az emberek szórakoznak, így nyitottabbak is, mint a szürke hétköznapokban.

„Debrecenben van egy fursuitkészítő barátunk, aki ki szokott menni a főtérre, hülyéskedik, a gyerekek imádják, a szülők imádják. Volt úgy, hogy páran elmentünk a Margitszigetre, három suitban, többen fotózták őket, és nagyon jó hangulat volt” – meséli Ralesk, hogy milyenek a magyar fursuitos alkalmak. „A közösségi életterekben, Margitszigeten, állatkertben, tehát azokon a helyeken, ahova az ember egyébként is kikapcsolódni jár, ott egy suitban felbukkanni látványosan szórakoztató dolog mind a nézőnek, mind a viselőjének” – mondta neo_21670.

Ezt azzal magyarázzák, hogy Magyarországon annyira ismeretlen ez az egész dolog, hogy szerencsére a legtöbb emberben semmi előítélet sincs. Ráadásul a furrytől és a fantasytől teljesen távol álló emberek is simán felvesznek ilyen jelmezeket például egy-egy vadabb legénybúcsú, vagy hasonló esemény alkalmából. A fursuitok teljesen fantasymentes megjelenésére jó például szolgálnak a tengerentúli sportágakban népszerű kabalafigurák jelmezes megtestesítői, vagy az a jellemzően francia sípályákon hódító trend, hogy az exhibicionisták ilyen jelmezekben síelnek.

gallery

Szóval simán lehet valaki furry beöltözés nélkül, és beöltözve is könnyen előfordulhat, hogy valaki sosem hallott még a furryről. Ami ténylegesen fontosnak tűnt az adminisztrátorokkal beszélgetve, az a karakter, a fursona volt, amivel jelen vannak a közösségi életben.

Természetesen, ahogy eddig semmiben, úgy ebben a kérdésben sem lehet nagy igazságot kimondani, de a jellemző az, hogy a szubkultúra tagjai egy gondosan kitalált, háttértörténettel, személyiséggel rendelkező karaktert kreálnak maguknak.

„Van, aki motivációként használja a karakterét. Elképzeli a karakterét olyanként, akivé ő maga szeretne válni. És időnként előfordul, hogy tényleg olyanná válik. Bátrabb lesz, többet fog nyitni az életben az új lehetőségekre, satöbbi. Van olyan, aki előtte nem mert mondjuk elmenni ügyet intézni egyedül, mert annyira zárkózott volt. Kitűzte maga elé célként ezt, és megvalósította, van, aki pedig a meglévő személyiségjegyeit és dolgait építi bele a personájába. És olyan is van, aki tényleg csak nettó kitalál valamit, mert szimpi neki” – mondja a karakterekről neo_21670, aki egyébként a közösségen belül viszonylag eretneknek számít, mert neki nincs semmiféle karaktere – ő csak élvezi a furrylétet.