horoszkóp

Ezen a gálán megverik a nőket is

2013.03.24. 20:06 Módosítva: 2013-03-24 20:19:24
A HCW által rendezett Dicsőség Napja 2013 egyik női pankrátora avatott be minket a műfaj rejtelmeibe. Fájdalom, rajzszögek, nemre, korra és háttérre való tekintet nélkül.

Bár a 40-es években itt is népszerű volt, és többen is sikerre vitték innen a sportot, Magyarország finoman szólva sem a veretes pankráció-hagyományairól ismert, de az utóbbi időben egyre több helyről hallani sztorikat mindenféle fura nevű rendezvényekről, mint például Áttörés, vagy ezúttal Dicsőség Napja. Ehhez tesznek hozzá olyan művészneveket, amiket leginkább a pornófilmek körül szoktunk hallani, és ki is jön a helyi pankráció szcéna.

Bár a pro-wrestling eredetileg a birkózás, a földharc, a kickbox és egyéb küzdősportok fura ötvözete, ezt a műsort véletlenül se tévessze össze senki bármelyik birkózás-közeli küzdősporttal. A műfaj teljesen amerikai mintára épül: a résztvevők épp annyira veszik magukat komolyan, mint a nézők őket, amitől az egész inkább válik színházzá, mint sporteseménnyé. Már ha azt leszámítjuk, hogy egy pankráció-gálán azért tényleg vannak fizikai következményei a közönségszórakoztatásnak, legyen itt szó akár rajzszögben fetrengésről, vagy egy mellkasra adott izmosabb tenyeresről.

A lila foltokra furán néznek munkában

Ebben az alapvetően fura emberekből álló műsorban is furának tűnt az első ránézésre teljesen átlagos szőke nő, a 170 centi körül Audrey Bride, akiről kiderült, hogy a Hungarian Championship Wrestling első női birkózója. “Azért lettem Audrey Bride, mert amikor elkezdtem ezt, egy Kill Bill szereplőt akartam megformálni. A bride ugye menyasszonyt jelent, az Audrey pedig azért, mert Adriennek hívnak. A pankráció nekem véletlenül jött, eredetileg nem akartam belefolyni. Először eljártam a gálákra, aztán a srácok lementek edzésre. Egyszercsak nem akartam otthon maradni, bedobtam egy tornacipőt, és lementem én is. Ott annyira megtetszett, hogy azóta járok” – mondta a Velvetnek a beszélgetésünk közben épp a haját belövő, korát egyszerűen 8 és 88 év közt meghatározó nő.

Az nem meglepő talán, hogy ő sem a pankrációból él: “Hivatalosan építészmérnök vagyok, de a szakmámban csak alkalmi munkákat csinálok. Egyébként egy biztosítónál dolgozok három éve. Két kollégám jön is most, nemrég mondtam el nekik, hogy mit csinálok. Amikor bementem dolgozni lila foltokkal, akkor néztek, hogy mi történhetett otthon, de most már megszokták” – fedte fel civil életét a nagyjából két éve pankrátorkodó Audrey.

Kettős személyiség

A fiatal építészmérnök azt is elárulta, hogy nagyjából mennyire színház a pankráció, tehát ki van-e számolva minden mozdulat. “Az elején nekem szükség volt arra, hogy megtervezzünk mindent részletesen, de inkább improvizálásról van szó. Ehhez én hetente két edzésre járok, egy két órásra csütörtökön, és egy hosszabb haladóra vasárnap. Ha még bírom, akkor egy roster edzést is bevállalok, itt egymástól tanulnak a birkózók. Ez úgy 8-10 óra egy héten.” A versenyző egyébként kizökkenthetetlennek tűnő nyugodtsággal beszélt és készülődött, és nehéz volt elképzelni, hogy hamarosan orosz kolléganőjével közösen fognak verni egy férfi ellenfelet. “Kettős személyiségem van. Általában csendes vagyok, csak akkor borulok ki, ha valaki nagyon felcseszi az agyam. Hogy a gálán ez mennyire jön össze, azt mindenki megnézheti” – mondta sejtelmesen.

A nap harmadik meccsén Oroszországból érkezett kolléganőjével közösen álltak ki egy jól megtermett férfi ellen, ahol a halkszavú Adriennből hirtelen az ordibáló, vetődő és grimaszoló Audrey Bride lett, aki a nagyjából 600 fős tömeg skandálásából ítélve közönségkedvenc, és a nap egyik legjobban sikerült meccsét játszotta. Az emancipáció legmagasabb szintjének megvalósulásaképp a Dicsőség Napján épp úgy verték a férfiak a nőket, mint egymást, ezért aztán a jól megrendezetten a végén elárult, bár a győzelemre így is esélyes Audreynak vesztesen kellett elhagynia a ringet. Itt elverik a nőket is.

Dupla bokaficam

Hogy mennyire nem bánnak kesztyűs kézzel a gyengébbik nemmel, azt jól mutatja, hogy az orosz Valerie szája felrepedt a show közben, mindenkin ott éktelenkedtek a véraláfutások, Audrey pedig egy újra felrepedt vérző vállal tudott külön büszkélkedni. “A korábbiakhoz képest egy egy maximum 4-5 pontos sérülés egy tízes skálán. A legdurvább eddig egy bokaficam volt, mindkét lábamon. Olyan sérülésem még nem volt, amikor azt gondoltam volna, hogy befejezem. A ficamnál majdnem maradt el meccsem” – mondta magabiztosan a pankrátor, akit különösebben nem zavart, hogy végül vesztesként hagyta el a ringet. “Elsősorban nem a győzelem számít, hanem a meccs és a gála. Most már kicsit bosszantó, hogy ez már sokadik meccsem, amit nem nyertem meg, de majd legközelebb.”

Szék, DVD lejátszó, rajzszög

Amíg hősünk meccse a gála első felében volt, az igazán kemény dolgok a második részletben történtek: a szünet után kezdődött a meglepő módon általában otthon ülő nerdök helyett túlnyomórészt 12-15 éves srácokból álló közönség közös kedvence, a hardcore részleg. Itt tényleg mindennel bántalmazzák egymást, a rajzszögtől kezdve a széttörő sörösdobozon és a kötelező elemként használt összecsukható székeken át egészen a fejen széttört DVD lejátszóig. Előkerül a vér, jönnek a látványos fájdalmak, és hirtelen el is felejti mindenki, hogy ezek az emberek a valóságban nem gyűlölik egymást, csak szórakoztatni akarnak, márpedig azt a legkönnyebben vérrel vagy pinával lehet.

A HCW rendezvényén az is kiderült, hogy létezik egy jól megfogható pankráció-rajongó réteg: nekik PG Hooker vagy Dover neve olyan, mintha kiejtik az egyszeri hungarokatalán gyerek előtt a Lionel Messi nevet. Ismerik a jól megkomponált ellentéteket, vannak saját árulóik, és éppúgy szeretik a kevésbé népszerű figuráikat kifütyülni és elküldeni a kurva anyjába, mint ahogy másik nagyobban szeretik ugyanezt csinálni egy diósgyőri focimeccsen a Nyíregyházával. A jelenség terjed, most épp Szegeden készülnek gálát rendezni. Nem is meglepő, hiszen a KSI ping-pong nagytermében valószínűleg ebben a században még nem gyűlt össze ennyi ember egyszerre.

Bírja a fájdalmat

A délután négytől este kilencig tartó buli után a gyerekeiket terelgető átlagos külsejű családapák és fura külsejű gótok közt áttörve még megtaláltuk Audrey Bride-ot, aki már civilbe visszaöltözve válaszolt arra, hogy ezt az önsanyargatást meddig lehet igazából bírni: “Igazából nincs korhatársehonnan ebben a szakmában. Az iskolában a legfiatalabb tanuló körülbelül 10 éves.” Meggazdagodni viszont valószínűleg senki nem ebből fog, hiszen elmondása szerint neki ez még két év után is inkább anyagi ráfordítás, bár nem olyan sok. És mi kell hozzá, hogy pankrátor lehessen valaki? “Nézzen sok adást, járjon edzésekre, és bírja a fájdalmat” – adta búcsúzásul tanácsait.