horoszkóp

Akiket a legjobban utálunk a járdán

mm
2013.04.13. 09:06
Elmúltak a mínuszok, újra emberekkel vannak tele az utcák, ez pedig a legjobb alkalom arra, hogy gyűlölködjünk ezen egy kicsit. Mert ilyenkor van az, hogy az ember a tömeg miatt nem éri el a villamost, nem tud bejutni a posta ajtaján, retteg, hogy felrúgja a kisgyerekeket. Gyűlölködjön velünk!

1. Autók

Kezdjük azokkal a dolgokkal, amiknek aztán nem sok helyük van a járdán, ezért teljesen érthető ezeken hőbörögni. A járdán parkoló autók például ilyenek, természetesen egész évben jelen vannak, de ahogy javul az idő, és nő a népsűrűség a járdákon, úgy válik egy-egy utcaszakasz teljesen élhetetlenné, ahol úgy parkolnak az autók, hogy egy ember fér csak el tőlük, az is oldalazva. Túlságosan kilóg a kocsi, mert túl nagy? Keressen másik helyet, de na járdát zárja le!

2. Biciklisták

Hasonló a helyzet a biciklikkel is. Tűnés a járdáról! Persze, a kisgyerek, meg a kiszámíthatóan, lassan közlekedő, bátortalan kezdő városi bringás maradjon, nem akarunk mindenkit elüldözni, de akinek nem okoz gondot a kocsmába biciklivel menni, annak az se okozzon gondot, hogy eltűnik szépen a járdáról! Ne kelljen attól rettegni, hogy elgázolják a kisgyerekeket, a kutyákat, a bármit.

3. Totyogók

De nemcsak olyanok bosszantanak a járdán a jó időben, akiknek semmi helyük ott, hanem olyanok is, akik hozzánk hasonlóan gyalogos közlekedők. Egyöntetű vélemény volt szerkesztőségünkben, hogy a totyogók a legzavaróbbak, különösen akkor, ha sietnénk valami ügyet elintézni. A totyogósok alfaját képezik azok, akik annyira elmélyülnek az egymással folytatott diskurzusba, hogy egyáltalán nem veszik észre, hogy rajtuk kívül más emberek is léteznek, és boldogan elfoglalják a járda teljes szélességét. Sokáig Olaszországban élt kollégánk szerint egyébként ezt a kategóriát talán egyszerűbb lenne úgy hívni, hogy olaszok.

4. A művirág nem kerthelyiség

Megvan, ugye, amikor tavasszal minden kocsma kitalálja hirtelen, hogy akkor idéntől kerthelyiséges hely lesz? Függetlenül attól, hogy például van-e kerthelyisége. Ezért egy csomó helyen kicsesznek az utcára két háromezer forintos műanyagszéket, meg néhány randa művirágot, aztán csókolom, ott a terasz, az arra járó meg kerülgesse az egész tákolmányt, ahogy tudja. Hát nem! Tűnés vissza a krimóba! Ott legyen terasz, ahol erre van hely!

5. A hosszú pórázt

Persze, kutyát is sétáltatnak mindenkor az emberek, de amikor jó az idő, akkor jobban oda kell figyelni az állatokra. Nem kell öt méterre elengedni a pórázt, feltéve, hogy nem pont az a célunk, hogy a) a kutyáktól tartó emberek páni félelemet éljenek át, b) az összevissza tekergő kutyánk segítségével sikerüljön minél több járókelőre rátekerni a póráz zsinórját. Szóval, ha ön kutyás, és sok ember között sétáltat, akkor ismerje a jószága a lábhoz nevű parancsot, és maradjon is ott!

6. A babakocsikat

Tényleg, komolyan, tisztelünk minden anyát, szeretjük a gyerekeket, örülünk, ha népünk sokasodik, vagy bárki, de mindennek van határa. Amikor a bölcsi vagy bármi előtt elvárják a keskeny járdán, hogy az ember lelépjen az úttestre, mert nem tudják befordítani a babakocsikat, hogy el lehessen férni. Amikor felháborodnak, ha akár csak egy pillantással jelzi az ember, hogy nem tud haladni a mindenfele rohangáló kisgyerekektől és a babakocsiktól, többek között, mert attól retteg, hogy esetleg fellöki a gyereket. Értjük, hogy kevés nagyobb öröm van annál egy kismamának, amikor tavasszal végre ki lehet szabadulni a négy fal közül, örülünk is neki, ne rontsa el az örömünket azzal, hogy nincs tekintettel másokra!

7. A hajléktalanokat

Nagyon kényes kérdés, hiszen milyen barbár állat az, akinek bármi baja van egy egyébként is nyomorúságos helyzetben lévő embertársával, de ahogy láthatták, eddig is leginkább arról volt szó, amikor az együttélés íratlan szabályait valaki áthágja, ezzel bosszantva másokat. Mint például azok a hajléktalanok, akik úgy helyezkednek, hogy nem lehet tőlük elférni. Megértjük, hogy értelemszerűen ott kéreget az ember, ahol sok emberrel találkozhat, de ez nem azt jelenti, hogy ezt úgy kell tenni, hogy ne lehessen tőle elférni mondjuk egy szűk lépcsőfeljárón vagy hasonló helyen. Arról nem is beszélve, hogy mennyire célravezető a dolog.

8. A turistákat

A totyogósokra nagyon hasonlítanak a turisták, de ők nemcsak azzal bosszantják az embert, hogy amőbaszerűen változó formájú alakzatban zárják el a járdákat, időről időre meg-megállva, esetleg komplett utcasarkokat hermetikusan elfoglalva, hanem azzal is, hogy mindeközben puszta jelenlétükkel is azt jelzik, hogy valószínűleg sokkal jobb dolguk van éppen, mint a miattuk bosszankodó másik járókelőnek. Merthogy ők nyaralnak, mi meg nem .

9. Az esernyősöket

Amikor nincs jó idő, viszont sok az ember a járdán, akkor jönnek az élet olyan apró kellemetlenségei, mint azok az esernyős közlekedők, akik egyáltalán nem foglalkoznak a többi emberrel, különösen nem a szemük épségével. Az agresszív esernyősök egyébként nagyon öntudatosak, nyilván ön is találkozott már olyannal, hogy szóvá tette, mert éppen kinyomni készültek a szemét, és az esernyős kezdett el bosszankodni. Tipikus jelenség.

10. Önmagunkat

És kit érdemes mind közül a legjobban gyűlölni? Hát, természetesen saját magunkat, mert már megint annyira frusztrált barmok vagyunk, hogy ahelyett, hogy örülnénk a jó időnek, inkább befordulunk, morcosan túrjuk, fúrjuk át magunkat a tömegen, is mindenkit a pokolba kívánunk. Vegyünk egy nagy levegőt, nézzünk fel, és nyugodjunk meg! Az élet szép.