horoszkóp

Ilyen volt egy mozimagazin 62 éve

2013.04.28. 16:30 Módosítva: 2013-04-29 16:15:06
1951-ben is pont ugyanaz érdekelte a bulvármagazinok olvasóit, mint ma - gyönyörű nők, izgalmas filmek, hülye hírek, és kommentelés -, legalábbis erre következtetünk abból a három, filmes szaklapból, amelyek a kezünk ügyébe akadtak. A film az azóta megszűnt Heves megyei moziüzemi vállalat lapja volt, borítóit, és néhány belső oldalát megtekintheti galériánkban. Nézegessen régi újságokat!

Az alább látható lapszám semmit sem bíz a véletlenre: a címlapra ugyan csak grafika került, de a hátsó borítón egy Karpova nevű színésznő mered a távolba vadítón. Az első oldalon máris az Egri Állami Áruház reklámja látható, a továbbiakban azonban kizárólag filmismertetések olvashatók, többségükben gyönyörű spolierekkel, az elejétől végéig összefoglalva a történetet. (Kivéve az Aida-kritikát, amelyről csak annyi derül ki, hogy szép a díszlet, jók az énekesek, a főszereplő pedig Sophia Loren. „A káprázatos kiállítású színes, olasz operafilm ismertetésére következő számunkban visszatérünk" – közli sunyin a második kritika, a fene se érti, miért sumákolva el magát az ismertetést. (Talán nem maradt hely, miután sokak kívánságára betördelték Nicole Courcel színésznő fényképét.)

Érdekesség, hogy bár többieknek jutott, az orosz színészeknek általában nincs keresztneve (ezért sem tudjuk bemutatni őket), hiszen az alant látható asszony is csak Karpovaként említtetik. Nem járnak jobban a rendezők sem, például az Ők voltak az elsők című filmé, aki csak Jegorov. Igaz, alaposan megdicsért Jegorov. „A film hősei Sztyepan, Glasa és a többiek a fiatal szovjet hatalom első éveiben formálódtak emberré. Történetükben, harcukban, szerelmükben megelevenedik a hősi kor ifjúsága, az első komszomolisták élete. A film rendezője Jegorov, aki igen sikeresen oldotta meg a film sok jelenetét." Ezek szerint nem mindet.

Hülyehír 1951-ből

Egy westfáliai városka templomába betörtek. A gondatlan betörő a villanykapcsoló helyett a harang villamsberendezését kapcsolta be, s harangszó mellett fogták el.

A későbbiekben a titokzatos Marina Vlady új szerepéről, szomorú Tatjánákról, és csalfa Szásákról esik szó; szotyi miatt kesereg egy takarítónő (sirámait Napraforgó címmel közli, és a következő mondatokkal zárja: „Egy kis »felvilágosító munkáról« van csupán szó. Ha ez sem elég, egy kis erőszakról."), a végén pedig egy csokor hülyehír hivatott felvidítani az olvasót.

Aki egyébként hajlamos volt levelezésre is. Az egri Szilvási Józsefnek például azt üzente a szerkesztőség, „örömmel fogadjuk meg javaslatát, és illetékes helyre fogunk írni, hogy a zagyvaszántói és a tarnabodi mozi objektívét cseréljék ki, mivel a kép jelenleg »lelóg« a vászonról". A tartalom a későbbiekben bővült, került az újságba rejtvény, és több lett a kép is. A későbbi lapszám – ha lehet alapozni az abban olvasottakra, 1957-es – emellett az Aida részletesebb kritikáját is közli. Nem lennénk azoknak az olvasóknak helyében, akik hat évet kényszerültek várni, hogy kiderüljön, „a dalmű örök emléket állít azoknak, akik szerelmüket, boldogságukat, életüket áldozták népükért".

A Jó szórakozást című szaklap évekkel később, 1960-ban jelent meg. Ez már szinte Pesti Est-élményt ad: sok kép, kevés szöveg, csupa lényegretörés. Igaz, moziműsor nincs benne, több tucat film rövid ajánlója viszont igen. A kínai népi hadsereg bátran és hősiesen harcol a Hosszú menetelésben, Marie Tomasová, az ismert csehszlovák színésznő bájos, mint mindig, a csehszlovák bábfilm sok mulatságos percet szerez.

A diákok és tanárok a Magasabb elvben fel merték emelni tiltakozó szavukat a fasiszta elnyomás ellen, A sztyeppék csendjében története egy „erős akaratú, bátor fiatal lányról szól, aki a falusi életben találja meg hivatását, s megismeri az első szerelem boldogságát is", Bara Margit őzikeszeműbb, mint Tatár Csilla, a Szerjozsa című szovjet film pedig egy öt év körüli kisfiú szemszögéből mutatja meg a felnőttek világát. A rendezőknek ekkor sem adatott keresztnév, ám a főszerepet „a népszerű színészházaspár, Irina Szkobceva és Szergej Bondarcsuk játssza". Hogy melyik volt az öt év körüli kisfiú, nem tudni.

De hogy ne csak néhány oldalnyi régi újságot nézegethessenek, galériánkban csokorba szedtük az akkori ünnepelt színésznőket. Katt az alábbi képre, hogy gyönyörű, többségükben szédületesen hosszú lábú színésznőket nézegethessen! (Itt pedig még több képet talál a témában!)

Most akkor mikoriak?

A film egyik példányán sem látunk kiadási évet, csak a tartalmuk alapján tudunk következtetni. A lap egyik például az 1951-ben bemutatott Oké Nérót, illetve az ugyanebben az évben kijött Nevetés a paradicsomban című angol vígjátékot ajánlja az olvasó figyelmébe. Ugyanezen lap másik előbbukant száma A csodacsatár szeptemberi bemutatójának hírével örvendeztet meg, ez a film az IMDB szerint 1956-ban került mozikba – viszont a Mozilottó beküldési határideje 1957. augusztus 31-e.

A Jó szórakozást című lapra viszont lehetett számítani: már a címlapról kiderül, hogy 1960-ban adták ki. Mi az ötödik számot fogtuk el.