Nagyon kényes és sok indulatot kiváltó témának számít Magyarországon a kutyatartás, mivel annak szabályairól néhány tekintetben gyökeresen más elképzelései vannak azoknak, akiknek nincs kutyájuk, és azoknak, akiknek van. Talán az a legtisztább, ha az elején leszögezzük, hogy ennek a cikknek a szerzője az előbbi csoportba tartozik – már ha ez a címből nem lenne egyértelmű. És azt is muszáj rögtön tisztázni, hogy egy kutya nélkül élő személyt természetesen nem idegesít minden egyes ebtartó vagy akár egyenesen az ebtartás puszta ténye. De vannak olyan szövegek, amiket egyszer is fárasztó hallani, hát még többször – aki idegesítő, az az ilyen mondásoktól válik irritálóvá, nem önmagában attól, hogy kutyája van. Az alábbiak közül melyik az, amelyiktől ön a leginkább a falra mászik?

„Ez a kutya intelligensebb, mint sok ember”

Ha ezt valaki viccből mondja, akkor nyilván nem idegesítő, csak sokan úgy tudják/szokták mondani, hogy az embernek az az érzése támad, hogy az illető el is hiszi, amit mond. És ha valaki komolyan úgy gondolja, hogy egy kutya – persze pont az ő kutyája – előbbre való egy embernél bármilyen tekintetben, az már elég aggasztó tud lenni. Amiket a kutyák pozitív tulajdonságaiként szokás felsorolni (hűség, ragaszkodás, lojalitás), azoknak általában semmi köze az intelligenciához. Ha egy ember nem hűséges vagy lojális, akkor nem azért nem az, mert nem intelligens. Igen, egy kutyának jobb a hallása és jobb a szaglása, mint egy embernek, lehet, hogy bizonyos helyzetekben úgy viselkedik, ami egy embernél kiugróan erkölcsösnek számítana, de amelyik kutya nem tanult még meg beszélni, az biztosan nem intelligensebb egy embernél sem. Még a gazdájánál sem. Szimpatikusabb talán. De nem intelligensebb.

„Nem kell félni, nem bánt”

Aki ezt a mondatot használni szokta, azt bizonyára a jó szándék vezeti, tudjuk azonban, hogy hova vezet az az út, amit jó szándékkal köveznek ki. A jellemző szituáció ugyanis az, hogy mondjuk valakire ráhozza a frászt egy ugatva hirtelen előrohanó kutya, vagy mondjuk az állat felugrál, és az illető önkéntelenül is hárítani próbálja a kéretlen közeledést. Azt most hagyjuk, hogy nemkellfélnizés helyett ilyenkor nem bocsánatkéréssel tartozik-e az állat gazdája, inkább gondoljunk csak bele abba az egy mozzanatba, hogy aki egy adott szituációban nyilvánvalóan kellemetlenül érzi magát egy adott kutya jelenléte miatt, az nem azért érez így, mert azt hiszi, hogy félni „kell”.

Éppen ezért idegesítő, ha a gazda úgy csinál, mintha felvilágosítást adna arról, hogy ebben az esetben nem „kell” félni: köszi, de senki nem gondolta, hogy kellene. Viszont ha valakinek egy adott helyzetben egy adott kutyára a félelem az önkéntelen reakciója, akkor biztos, hogy ezen nem az fog segíteni, ha a kutyáért felelős személy azt mondja, hogy ne féljen az illető. Ne mondjon semmit, inkább csináljon valamit: mondjuk hívja magához a kutyáját, kösse pórázra, stb.

„A kutya feltétel nélkül szeret”

Az első ponthoz nagyon szorosan kapcsolódik ez: egyszerűen idegesítő, ha egy kutyatartó úgy csinál – és nem viccből –, mintha a kutyája ember lenne. Ahogy az intelligencia szót sem szerencsés ebekre alkalmazni, ugyanúgy sokakat zavarni tud, ha egy állatba ugyanazt az érzelmet próbálják belelátni, ami alapvetően emberek közötti viszony leírására szolgál. A ragaszkodik vagy a hűséges sokkal jobb szavak arra, amit ilyenkor valószínűleg mondani szeretnének.

„Én még a kakiját is összeszedem az utcán”

A kutyát nem tartók úgy érzik, kezdünk kilépni a sötét középkorból azzal, hogy tényleg mintha egyre kevesebb kutyaszar lenne az utcákon, végre egyre több kutyatulajdonos szedi össze a kakát. Ennek nyilván örülni kell, annak viszont nehezebb örülni, ha valaki úgy csinál, mintha ez nem magától értetődő lenne. Igazából abban semmi pozitívum nincs, ha valaki összeszedi saját kutyája kakáját, ez a minimumhoz hozzátartozik.

Melyik a legidegesítőbb?

És aki már járt parkokhoz közel eső belvárosi részeken, jól tudja, hogy az aszfalton patakokban csordogáló húgy sem sokkal szívderítőbb a kutyaguminál, és főleg nyáron jó szagos is tud lenni. Amíg a gazda élvezi a kutya feltétlen szeretetét, addig a többiek a kutyából csak annak ürülékét kénytelenek élvezni – ez nem fair. Hanem legalábbis idegesítő.

Kutyuli-mutyuli

Tavaly a Randiblog egyik levélírója azt mondta, inkább nem is csajozik, annyira idegesítik a kutyájukat folyamatosan becézgető nők. Érthető a gondolatmenet: ha egy hölgy életében nyilvánvalóan az első helyen egy kutya van, akkor egy férfinak esze ágában nem lesz beszállni másodiknak. A gügyögő becézgetés egy ponton túl kismamáknál is idegesítő tud lenni, hát még ebtartóknál, akik megint nemhogy úgy csinálnak, mintha háziállatuk ember lenne, hanem egyenesen kisbabának tekintik a kutyájukat, és úgy is beszélnek vele, illetve róla. A variációk száma végtelen – önt is idegesíti az ilyesmi?

Önt mi idegesíti?

Ha úgy érzi, önnek a szavazógép nem elég ahhoz, hogy kifejezze véleményét, írjon nekünk emailt erre a címre, akár pro, akár kontra. Önt mi zavarja a legjobban a kutyatartással kapcsolatban? Esetleg pont az ilyen cikkek, a kutyát nem tartók panaszkodása? Ha van horrorsztorija idegesítő ebtartókról, azt is bátran írja meg!