Testvérlapunkban, a Díványon jelent meg egy érdekes írás nemrég az új New York-i kajaőrületről, a cronutról, vagyis a fánk és a croissant keresztezésével született új péksüteményről.
Az a lényeg, hogy van egy New York-i pékség, ahol 5 dollárért, nagyjából ezer forintért árulják a naponta párszáz darabban elkészülő különleges péksüteményt, a cronut rajongói pedig annyira rákaptak a dologra, hogy reggelente képesek órákat sorban állni azért, hogy vegyenek egy olajban kisütött kalóriabombát reggelire. Akkora az érdeklődés, hogy egy ember összesen egy nap csak három cronutot vehet. Illetve, ha rendelni szeretne, akkor is legalább egy héttel előre kell foglalnia.
Hogyan készül?
Mivel New York elég messze van, ráadásul kicsit megdobná a költségeket a repülőjegy, ezért úgy döntöttünk, a neten fellelhető leírások alapján elkészítjük a saját cronutunkat, hogy megtudjuk, mire gyorsulnak az igazán trendik. A New York-i pékség azt állítja, három nap, mire elkészül egy cronut, a mi verziónk összejött nagyjából egy nap alatt. Az a lényeg, hogy egy croissant-tésztát kell kisütni olajban, vagyis leegyszerűsítve vajat kell sütni olajban, ami nem hangzik sem túl egészségesnek, sem könnyen kivitelezhetőnek. Aztán egy habzsákkal vaníliaszószt kell nyomni a rétegek közé.
Őszintén bevalljuk, ezt a lépést kihagytuk, és a sokkal autentikusabb tunkolásos módszerrel vittük fel az elkészült cronutokra a vaníliasodót fogyasztás előtt.
„Nem tudom miért vannak oda az amerikaiak az új gnómért, számomra legalább annyira érthetetlen, mint a cupcake- és a makaron-hisztéria. Ráadásul ennek elkészítése jó pár óra, ami nem éri meg a végeredményt. A gyúrás, hajtogatás, kelesztés után végül a sütés eredménye egy vaníliás fánk, melynek a tésztája némileg a croissantra hajaz. Én sütőben és olajban sült változatot is csináltam, az olajos olyan lett mint egy fánk, nehéz, zsíros és tömítős. A másik némiképp könnyedebb, de ez nem kárpótolt azért, amikor minden folyt a vanília szósztól, és liszt borította a konyha egyharmadát. Ennek ellenére nem lepne meg, ha gasztobloggerek vetnék rá magukat, egekbe emelve a vaníliás álmot, a fantasztikus új ízkompozíciót és a különös textúrát” – foglalta össze az a kollégánk, aki végül vállalta a szakács szerepét.
Kinézetre egyébként meglepően sok hasonlóságot mutatnak a házi cronutjaink az amerikai verzióval, az ízélményről pedig alább.
De milyen az íze?
Minden cronutos blogposztban hangsúlyozzák, hogy a sütés után legfeljebb hat órán belül el kell fogyasztani a cronutot, mert ez nem az a kaja, ami sokáig eláll. Oké, vannak olyen ételek, amiket gyorsan meg kell enni, mint a nyers húsok meg a tészták között egy rendes baguette, ami délutánra olyan száraz lesz, hogy verekedni lehet vele. De egy péksüteménynek nem feltétlenül baj, ha kibír egy pár órát a pultban. Mondjuk amíg akkora a kereslet a cronut iránt, mint amekkora, nem kell attól tartani, hogy megromlik a pultban.
Mi nagyon szabálytalanul, egy egész éjszakával a sütés után kóstoltuk a cronutot! Szóval hátrányból indultunk, ez tény, egészen pontosan a cronut indult hátrányból, hogy meghódítson minket, de még így is ki lehet jelenteni, hogy nagyon jól teljesített.
„Ú! Ez nagyon finom!” – foglalta össze sommásan az egyik kolléga, amikor megkóstolta a cronutot. Továbbgondoltuk a New York-i receptet, és néhány cronutot nem olajban sütöttünk ki, hanem sütőben. A két fánk nagyon különbözött egymástól, de mindkét verzió azonnal rajongókra lelt a szerkesztőségben, különösen a sütőben sült verzió.
„Állagra és ízre a tészta erősen hasonlít a farsangi fánkra, az olajban kisütött változat pont olyan, mint az. Amúgy finom, és bár halálra tudnám enni magam édességből, ebből egynél többet nem tudnék megenni, annyira laktató” – szólt az egyik vélemény.
„A sütőben sült az nagyon jó. Rettenetesen finom, viszont nem értem, hogy miért jobb a fánkforma a croissantformánál. Persze, tudom, mert trendi. Az olajban sült viszont rettentesen nehéz, zsíros, tömény és sok, bár én alapvetően utálom az olajos dolgokat” – így egy másik.
Alapvetően az mondható el, hogy a cronut tényleg olyan, mint egy igazán jól sikerült remix . Felismerhető benne az eredeti szerzemény, de azért mégis más, egyéni karaktere van. Például kifejezetten egyedi, hogy nem kis légbuborékok vannak a tészta közepén, mint a fánkban, hanem szép nagy légkamrák, mint a croissantban. Kár, hogy ekkora macera elkészíteni.
Teljesen egyöntetű volt az a vélemény, hogy ha a saját verziójú cronutunknál sokkal, de sokkal finomabb is az eredeti, akkor sem éri meg valószínűleg a komoly sorállást. De nagyon várjuk, hogy valamelyik leleményes magyar pék előálljon a saját verziójával, hogy még közelebb kerüljünk a tökéletes cronuthoz.