1. Ha valakit megismer, azonnal lenyomozza
Nem is azzal van a baj, ha valaki érdeklődik új ismerőse, kollégája profilja, vagy pont a miénk iránt: az az ijesztő, ha beszélgetés helyett azonnal elmélyül a múltjában és jelenében, igyekszik fotókat előkeríteni róla, és mindent megmozgat, hogy pontosan kiismerje az illetőt. Ez még önmagában nem zaklatás, de érdemes az ilyen személyre kicsit odafigyelni.
2. Emiatt aztán mindenkiről mindent tud
A beszélgetés így később már feleslegessé is válik. Minek bármit is elújságolni, esetleg nagy vallomásokat tenni, előállni múltbéli (ciki) sztorikkal, ha már rég kívülről fújja mások életét?
3. Elhallgatja, hogy mindenkiről mindent tud
Előbb-utóbb erre ő maga is rájön, úgyhogy igyekszik informálatlannak mutatkozni, csak hát látványosan unatkozni fog, bármit is hall. Aztán úgyis le fog bukni, hogy mindenről tudott, amitől az ismerősei még hülyébben érzik magukat. Értelmetlen hazudozásba bonyolódik.
4. Bárkit megtalál a Facebookon, akkor is, ha nem tudja a nevét
Akinek gyakorlata van abban, hogy kiderítse mások titkait, az azért tényleg gyanakvásra ad okot. Miért ellenőriz mindent? Miért vájkál mások múltjában, hátterében? Komolyabb a helyzet, ha büszkén hirdeti, hogy előtte semmi sem maradhat rejtve, és még kérkedik is képességével. Amiből jó eséllyel az lesz, hogy ismerősei segítséget kérnek tőle mások felkutatásához.
5. Még a celebek titkolt profiljait is megtalálja
Egy fokkal súlyosabb, ha még csak nem is a saját ismerőseire kíváncsi az egészségesebbnél nagyobb mértékben, hanem időt és energiát áldoz arra, hogy egy-egy híresség nyilvánosságot elkerülni vágyó, személyes oldalait megtalálja. Aztán esetleg megpróbál hasznot húzni belőle.
6. Gyanúsan sok időt tölt az oldalon
A fent már emlegetett időtényező: az biztos, hogy nem normális, ha valaki minden nap órákat tölt azzal, hogy ismerősei életét tanulmányozza, netán kivonatolja. Ennek normális változata a beszélgetés.
7. Fenyeget, kitereget
De mire használja a kinyert adatokat? Például zsarolásra, hogy közzéteszi őket, ha valami olyat teszünk, ami neki nem tetszik. Vagy csak elkezdi a véletlenül megosztott képeinket posztolgatni, esetleg a hozzánk közel állókét.
8. Nem bír leállni az üzengetésről
A fenyegetőzés persze már egy extrém eset, de már kevesebb is mondható zaklatásnak. Például, ha valaki folyamatosan írogat, akár privát üzenetben, akár a falunkon. De ide sorolhatók azok a komment-és lájkhuszárok is, akik az égvilágon mindenre reagálnak, ami a Facebookunkon történik. (Ilyenkor nyilván azon is érdemes elgondolkozni, biztos mindent a világ elé akarunk-e tárni, amit kapásból kiírunk a falunkra.) Esetleg állandóan meghívókat küldözgetnek az eseményeikre, vagy valamelyik online játékra, ahol ők már a negyvenkettedik szinten vannak, de szükségük lenne egy nyílpuskára a további pontszerzéshez. Szóval óvatosan kezelendő mindenki, aki állandóan körülöttünk forgolódik, és semmi oka sincs rá.
9. Bizalmaskodik
Ha a legjobb barátunk üzenget arról, hogy most már aztán tényleg be kéne ülni egy sörre valamikor, az még rendben van. De ha valakivel nem vagyunk ilyen bizalmas viszonyban, az indokolatlan közeledése miatt igenis érezhetjük rosszul magunkat. Főleg, ha találkozót javasol, netán egy együtt eltöltendő életet.
10. Kellemetlen a stílusa
És nemcsak a bizalmaskodás lehet kellemetlen: a megfélemlítő, agresszív, szexuálisan túlfűtött, vagy közönséges stílus is lehet zaklatás.
Mit csináljak?
Ha a fentiek, vagy saját benyomásai alapján úgy ítéli meg, hogy az ismerőse zaklatja önt, több mindent tehet. Ha éppen csak határesetnek érzi azt, amennyire kíváncsi az életére, vagy szeretne találkozni önnel, csak hívja fel rá a figyelmét, hogy ez önnek már kellemetlen. Ha viszont ez nem elég:
- A legegyszerűbb kitörölni őt az ismerőseink közül, durvább esetben blokkolni, hogy még véletlenül se láthassa a jövőben, mit csinálunk, hol vagyunk, és milyen képeket teszünk ki.
- Jelezzük a Facebook felé, hogy az illető zaklat minket, és a biztonság kedvéért dokumentáljuk a tetteit. Printscreeneljük, archiváljuk minden lehetséges módon azt, ami miatt zaklatva érezzük magunkat, jól beazonosíthatóan. Például üzeneteket, kommenteket, posztokat, bármit.
- Kérjünk segítséget a rendőrségtől.
Ha ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a krízishelyzetben lévők részére rendszeresített, ingyenesen hívható 116-111 telefonszámot, vagy keresse fel a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány oldalát! Illetve keresheti a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálatot, amely a Safer Internet program keretében gyerekeknek, szülőknek és tanároknak is ajánl lehetőségeket arra, hogyan kezeljék az ilyen helyzeteket.