Mondhatnánk azt, hogy a turkálós cikkünkre érkezett olvasói reakciók a mieinkkel ellenkező tapasztalatokról számoltak be, de ez nem lenne igaz, holott szinte mindegyik levélíró és kommentelő lehülyézte/lepicsázta/lehülyepicsázta kollektívánkat.
Egyik olvasónk például azt kommentelte a Facebookunkra: „érdekes, 44-46-os méretemre sokszor szebb és minőségibb ruhákat találok a Hádában vagy az Angex-ben mint egy plázai üzlet fogasain". Másik olvasónk azt tette hozzá: „sőt, 50+ méretekre is remek hely a turkáló. Én kifejezetten az angolokra szoktam rá. Remek minőségű, szép holmikat lehet találni, »kínai áron«. De aki türelmetlen és finnyás, az csak járjon divcsi helyekre divcsi rucikért horror áron. Megérdemli". Utóbbi kitételből mi azt a következtetést vontuk le nagy hirtelenjében, hogy aki nem szeret koszban lenni, az finnyás. És itt jön a nagy megfejtés!
Végre értjük!
Fogalmunk sem volt, mi a magyarázata annak, hogy embertömegek tolonganak a boltokban, amelyek padlóján olyan vastagon áll a por, a szösz, a haj, hogy sírva vesszük vissza a pólónkat, ha leesik a próbafülkében. Hát azért, mert nem zavarja őket! Akkor minek erőltetnék meg magukat a boltok?
Másik követekztetésünk, hogy ha van átlagos használtruha-vásárló, akkor az ő fejében kettősség van: az ember vagy plázában vesz ruhát, vagy turkálóban, más lehetőség nincs. „Egy halom minőségi ruhám van turkálókból, fényévekkel jobb minőség, mint a plázák boltjaiban, ahol ráadásul hányadék, olcsó parfümszag van általában és a bunkó nem elég jó szó az eladók viselkedésének leírására" – vélt ellentmondani nekünk egy másik kommentelő. Egy férfiolvasónk pedig turpisságot sejtett: szerinte „ritka elkúrt" stábunk a fizetésosztás után a turkálóban találkozik, tehát igazából mindenkit meg akartunk téveszteni a cikkel, de ő átlátott a szitán! Akadtak olyanok is, akik szerint megérdemeljük, hogy rohadt drágán vásárolunk a divatos boltokban, nekik egyetlen screenshottal szeretnénk válaszolni.
És még sokan mások azt is gondolták, hogy persze, vannak ilyen turkálók, amilyenekről írtunk, de nem mindegyik ilyen. „Ha az ember ismeri a megbízható és jó helyeket, akkor nem fenyegeti az a veszély, hogy büdösben, koszban és egyéb kellemetlen tényezőkkel körülvéve kelljen turiznia". Olvasólevelezőnk pedig ezzel zárta használtboltbarát sorait: „persze azt is tudni kell hova menjen az ember, vannak kincsesbányák, de azt csak a régi bányászok ismerik! :)" Ezután már csak arra lennénk kíváncsiak, hogy hol vannak a kincsesbányák, ha mág megengedtetett, hogy ne mindegyik használtruhabolt legyen az.
Sokan élnek ebből
Egy tippünk ugyan van, mert az egyik ilyen hálózat vezető beosztású munkatársától is kaptunk levelet. Felkiáltójeldús üzenetének veleje, hogy cikkünkkel nem is a boltokat sértettük meg, hanem a vevőket. „Több millió ember jár használt ruha üzletekbe és ezzel az Önök által leírt véleménnyel - elsősorban a vevőinket – degradálták le. És ezt kikérjük magunknak! A mi cégünk vevői igen is
nagyon igényesek, akkor is kikövetelik a tiszta, vállfán tárolt, színre kirakott ruhákat, ha nem így tennénk! [...] Igen, lehet, hogy van egy fajta szag, mert minden ruhát fertőtlenítve kapunk, de ez nem egyenlő a kosszal és a bűzzel! És a vásárlóink ma már olyan tudatosak, hogy kérik is az igazolást a fertőtlenítésről! Kár, hogy ez Önöknek nem jutott eszébe!" Önök kértek már fertőtlenítési igazolást?
A másik érdekesség, amit említ, hogy „a használt ruha üzletek nagyon sok embernek biztosítanak megélhetést, nemcsak az alkalmazottainknak, hanem a vevőinknek is. Sokan a nálunk vásárolt "kincsek" eladásából egészítik ki a jövedelmüket, ne adj Isten, ebből élnek!"
Gondolatára rímelnek egy (gyakran és szívesen turkálózó) férfiolvasónk tapasztalatai: „Ami viszont zavaró, és kimaradt a felsorolásból, az a nagyobb, bő kínálatú üzletek kereskedők általi lerohanása. Az általunk rendszeresen látogatott IX. kerületi Hádában minden havi árucserés napon megjelenik egy nő és a társai, akik elsőként rohannak be, és kezükben hatalmas zsákokkal felszerelkezve válogatás nélkül szednek össze mindent. majd egy jó óra vadászat után az egyik sarokba kiborítják a több tíz kilónyi ruhát, ami néha derékig érő hatalmas kupacot jelent, és hosszan válogatják a szerzeményt, a nekik nem kellő darabokat szintén a földre félredobva. Ez szerintem elég pofátlan dolog: nem nagykerről van szó, mégis úgy használja a boltot, és láthatóan az eladók, vezetőség közül ez senkit nem zavar. Aztán nyilván viszi a holmit a saját turkálójába, és darabáron értékesíti nagy haszonnal (nem a nagy haszonnal van a baj, hanem a módszerrel)."
Olyanok is vannak, mint mi
Szerencsére voltak olyan visszajelzések, amelyek szerint nem lőttünk mellé teljesen. „Én sem szeretem [a turkálókat], mert mindig csak olyat találok, amit még felmosórongynak sem vinnék haza. Mondjuk ebből még nem következik, hogy a turkáló szar, inkább csak annyi, hogy nekem nincs türelmem végigböngészni a ruhákat. Ezt a szag dolgot viszont én is észrevettem."
Egy úr azt részlete, mit lát a férfiruha-részlegen, a bejáratnál felsorolt világmárkák helyett.:
- „Német, angol, holland, stb. helyi másod-harmadosztályú focicsapatok mezei, vagy szurkolói póló;
- Nyaralásból származó, fehér alapon üdülősziget, például Ibiza térképe;
- Ezrekért H&M vagy F&F termékek;
- A hetente frissülő készlet azt jelenti, hogy a nagy hálózatok boltról-boltra utaztatják a készletet, amelyet nem vesznek meg;
- Az a gond hogy már Angliából, Hollandiából stb. sok esetben ide sem ér a krém cucc, már ott kiválogatják, és nemcsak ide hozzák, hanem egész Kelet-Európába."
Végül egy olvasónő nyugtatott meg minket azzal, hogy tapasztalatai megegyeznek a mieinkkel. „Körülbelül 10 éve még olyan szuper, márkás cuccokat tudtam fillérekért turkákban venni. Mára leszoktam róluk, mert agyonhasználtak, és ehhez képest méregdrágák a cuccaik. Megvárom a leértékelést, és kb. turkaáron sokkal jobbat veszek." Azt is megjegyezte, érdekes, milyen drága itthon a használtruha. „Jártam Dániában, és ott gyönyörű, alig használt márkás ruhaneműkért is filléres összeget kell fizetni, pedig nem egy olcsó ország. Vettem kinn Vera mode szoknyát, új állapotban, rajta volt még az árcédula is, 800 Ft-nak megfelelő összeget fizettem."
Kicsit azért szomorúak is vagyunk
Mert az egész történetet nézve tényleg úgy tűnik, senkit sem zavar az a szar helyzet, hogy a nők kizárólag mások levetett gönceit tudják megvenni, ha a méretükre készült darabokat szeretnék hordani – de akkor is ezt a megoldást választják, ha a ruhatárukat szeretnék bővíteni, és a tömegből kitűnni is a más országokban gyártott-forgalmazott tömegtermékekkel vágynak.