Probléma: Nem akarok múzeumba menni
Megoldás: Ha az ember nem akar múzeumba menni, nem akar kiállításmegnyitóra járni, eleve semmilyen kultúrprogram nem érdekli, akkor az esetek nagy részében joggal gondolják bunkónak. Eddig nem igazán volt mivel takarózni, kénytelen volt lenyelni, hogy ismerősei szerint ön egy büdösbogár bunkó. Legközelebb, amikor be akarják rángatni egy múzeumba, mondja azt, hogy Stendhal-szindrómában szenved. Az ilyen szindrómától szenvedő emberek rosszul lesznek, ha valami szép művészi alkotást látnak, kifejezetten kiborulnak a szépségtől egy múzeumban. Mondja azt: „nem mehetek be a múzeumba, mert elhányom magam, olyan szép ott minden, sajnálom, Stendhal-szindrómám van, fizikai fájdalmat érzek, ha valami szépet látok”.
Probléma: Nem akarok elutazni
Megoldás: Elsőre jó ötletnek tűnt a hosszúhétvégén elmenni a háromcsillagos welnessbe, de ahogy közeledik a dátum, egyre inkább otthon maradna legszívesebben? Lehetne jobb dolgokra is költeni a nyaralásra szánt pénzt? Nem meri bevallani, hogy csak simán nincs kedve elutazni? Akkor önnek találták ki a Párizs-szindrómát. Eredetileg ugyan a kifejezetten Párizsba látogató japánoknál állapították meg a szindrómát, ami miatt a Stendhal-szindrómához hasonlóan, rosszul lesznek a gyönyörtől a Párizsba látogató japánok. Nincs túl sok eset évente, nagyjából húsz, de hivatalosan létező betegség. Mondja azt, hogy ön is Párizs-szindrómában szenved, csak éppen Zalakarossal van úgy, hogy nem mer odautazni, mert fél, hogy a hely szépsége annyira lenyűgözi, a kulturális sokk akkora lesz, hogy elájul. Esetleg próbálkozhat a Jeruzsálem-szindrómával is, ami hasonló tünetekkel jelentkezik a vallási áhitattal fűszerezve, és komoly vallási revelációkkal járhat, amitől nyugodtan retteghet, ha nem akarja egy sokk miatt felborítani az addig megszokott, nyugis életét.
Probléma: Minden fontos dolgot elfelejtek
Megoldás: Trehány, link alaknak tartják, aki semmibe veszi a barátait, szeretteit, nem képes őket visszahívni, elfelejti a születésnapi köszöntéseket? Ismerős, ugye? Lehet, hogy ön igazából tényleg egy trehány bunkó, aki csak magával törődik, de nyugodtan takarózzon azzal, hogy túl sok dolgom van-szindrómája van! Nem vicc, tényleg létezik. A magyarázat szerint annyi impulzus ér minket a mindennapok során, telefonhívások, megbeszélések, a folyamatosan áramló hírek, a közösségi média és egyebek miatt, hogy az agyunk egy csomó dolgot kikukáz. Nem nemtörődömségből nem hívunk vissza valakit, hanem azért, mert tényleg elfelejtjük. A kutatások szerint napi kb. 30 „miért is jöttem be a szobába?” jellegű probléma simán elfogadható. Ameddig emlékszik arra, amikor valaki visszahívja, hogy hoppá, tényleg vissza kellett volna hívnom, semmi baj, a gondok akkor kezdődnek, ha tényleg fogalma sincs arról, hogy megbeszéltek valamit. Az már komoly memóriazavar, ennél enyhébb esetekben viszont a nemtörődömség helyett mondja azt, hogy túl sok dolgom van-szindrómám van!
Probléma: Nincs kedvem étterembe menni
Megoldás: Partnerünket időről időre illik elvenni valami helyre enni, vagy a barátokkal néha nemcsak kocsmázni, de közben enni is valamit, amihez sokszor semmi kedve az embernek, de a tisztesség úgy kívánja. Ezekre a helyzetekre elég nehéz jó megoldást találni. A legjobb talán, ha azt mondja, hogy Gourmet-szindrómája van. Mivel ez a betegség nem csak úgy magától alakul ki, kénytelen lesz azt is behazudni, hogy súlyos ütés érte a fejét még kiskorában, amitől megsérült a homloklebenyének a jobb oldala, amitől kialakult ez a szindróma. Emiatt csak igazán minőségi és igazán drága ételeket tud jóízüen fogyasztani, minden másra azt érzi, hogy szemét. Kellemetlenség lehet, ha a barátok utána együttérzésből úgy döntenek, hogy a dögburgeres helyett elkísérik a Nobuba enni egy jót.
Probléma: Nem akarok tanulni
Megoldás: Na, aki iskoláskorú és gyerek, és olvassa ezt a cikket, az nem tőlünk hallotta a következőket! Szóval, ha nem akar tanulni, mert nyűg az egész, meg kortól függően lehetne helyette piálni, focizni, csajozni, aludni, akkor a sunnyogás mellett van egy remek tippünk. Mondja azt, hogy orvostanhallgató-szindrómája van! Ez a betegség állítólag az orvostanhallgatók 80%-ánál a tanulmányaik alatt legalább egyszer előfordul, amikor annyi ideig tanulnak egy betegségről, hogy elkezdik magukon érezni a tüneteit. Jó, hát elég nehéz azt mondani, hogy nem akarok Hitlerről tanulni, mert félek, hogy népirtó leszek, vagy hogy a Pitagorasz-tétel hatására háromszöggé változom, de jobb híján takarózhatunk a betegséggel. A lényeg, hogy azt kell mondani, hogy a túl sok tanulás rossz hatással lenne a mentális egészségünkre, ezért inkább nem is kísértenénk a sorsot ilyesmivel.
Probléma: Nagyon berúgtam, és magyarázkodnom kell
Megoldás: Klasszikus kabarékba illő jelenet, amikor a férj részegen ér haza reggel, és magyarázkodhat, hogy merre járt az éjszaka, mit csinált, mintha az nem lenne teljesen nyilvánvaló, és leginkább nem beszélnie kéne, hanem elájulnia valamilyen vízszintes felületen. Az ilyenkor előkapható legkézenfekvőbb betegség az alkoholizmus, de azzal jobb nem viccelni, különösen nem Magyarországon, ahol aztán kezeletlen alkoholistából tényleg nincs hiány. Egy ártalmatlan, görbe este után nyugodtan forduljon a természethez, és mondja azt, hogy a holdfázisok miatt van az egész. Kimutatták ugyanis, amit könnyen lehet, hogy ön is észrevett már, hogy teliholdkor megnő az alkoholfogyasztás úgy általában. Ezért könnyen lehet, hogy ön is csak a holdjárás áldozata, mint mondjuk a tengerek. Egy dolgon tud csak elcsúszni a dolog, ha a berúgás estéjén nem volt telihold, de ez már tényleg csak részletkérdés.