Kortárs kiállítások, érdekes művészettörténeti beszélgetések témája szokott lenni, hogy képesek-e a gépek arra, hogy művészeti alkotásokat hozzanak létre? Mi a helyzet ilyenkor a gépeket előállító személyekkel? Ők művészek vagy mérnökök? Egy csomó érdekes kérdést felvet a téma, nem is szeretnénk belemenni mélyebben a dologba, nem arról szól ez az oldal, viszont mindig csodálattal nézzük, amikor a véletlen művészeti alkotásokat szül.
Jelen esetben arról van szó, hogy az oldalunkra érkező keresőszavak időről időre a különféle keresési tendenciáktól függően egészen csodálatos szabadversekké állnak össze. Nagyon XXI. századi az egész, a közösség (a keresési kifejezéseket begépelő internetezők) ugyanúgy alkotói a verseknek, mint a kereséseket rendszerező oldal. Ráadásul az internetnek az a vetülete is összejön, hogy minden csak egy pillanatig tart, de örökké ott van. Ezek a keresési együttállások ugyanis, ha nem mentjük el őket, akkor csak néhány másodpercig léteznek. Tényleg, egészen csodaszép, ha művészettörténésznek tanulnánk, biztosan valami ilyesmivel foglalkoznánk.
Összeszedtük a kedvenc együttállásainkat (igen, a galériában látható sorok ebben a formában, ebben a sorrendben jelentek meg egymás után), annyit alakítottunk rajtuk, hogy kiszedtük az elütéseket, visszaraktuk az ékezeteket, és az egymáshoz passzoló négyes blokkokat összerendezgettük, de mást nem.
Fogadják szeretettel az első igazán XXI. századi verseskötetet, amit önök és a gépek írtak úgy, hogy egyikőjük sem tudott arról, hogy művészi alkotómunkában vesznek részt!