Június 30-án vége lesz egy korszaknak, bezárják az iWiwet. Bár használni már nem lehet, van pár dolog, amit a magyar társadalom örökre a magyar közösségi oldalnak köszönhet.

Sokkal többet tudunk az ismerőseinkről

Az iWiw előtt maximum annyit tudtuk valakiről, hogy elmegy valahova nyaralni, de sokszor még azt sem. Fogalmunk sem volt róla, milyen szórakozóhelyekre járnak a távolabbi ismerőseink, a magánéletüktől pedig végképp távol tarthattuk magunkat. Aztán jött az iWiw, és hirtelen megnézhettük a fürdőruhás képeket, láthattuk, hogy mikor szakítottak és úgy általában mindennel szembesülhettünk. Mivel sokáig minden adatlap teljesen nyilvános volt, így tényleg nem kellett vacakolni ahhoz, hogy megnézzük annak a kollégánknak a nyaralási képeit, akivel amúgy csak köszönőviszonyban vagyunk.

Új szavak

A bejelölés, visszajelölés és hasonló szavak akkor nyertek értelmet, amikor megérkezett az iWiw. Ezek persze már átkerültek a Facebook környékére, de mi nem felejtjük el még azt sem, amikor meghívóért kellett kuncsorogni a nálunk menőbb barátaink környékén.

Nevesítve lett az internet

Örökre eltűntek az idétlen nicknevek, nincs sexygirl1985 nevű randink. Ráadásul még arcot is társíthattunk végre azokhoz, akiket hülyének tartunk. Ezzel együtt megjelent a visszajelölési terror is, amikor beindult a sértődés egy-egy hivatalossá nem tett barátságon. Sőt, ami még rosszabb: megjelentek a szüleink is az interneten.

A párkapcsolatok új dimenziói

Az iWiw megjelenésével vége volt a tapogatózó ismerkedésnek, már egy randi előtt lazán lecsekkolhattuk valakiről, hogy milyen zenéket hallgat, szereti-e a filmeket, vagy mennyire vevő a politikailag inkorrekt viccekre. Később el lehetett vele árasztani az internetet, hogy két ember mennyire szereti egymást épp, beindult az ízléstelen közös képek gyártása a bícsről, a szakítás után pedig sohanem látott mennyiségű infót szerezhettünk arról, mekkora szarházi az exünk új nője/pasija.

Az online rajongói csoportok varázsa

A Facebook legjobb része is az, hogy léteznek klubok. Mi ezt is az iWiwhez kötjük, hiszen ott is lehetett rajongani bármiért. Végre nem csak idióta hozzászólásokat lehetett olvasni írásképtelen emberektől, hanem már azt is megnézhettük, hogy ezek a markáns vélemények pontosan kiktől érkeznek. Ez tette igazán teljessé a kommentelési kultúrát, hiszen mindig sokkal jobb látni, hogy a kedvenc színésznőnket pocskondiázó ellenfelünk valójában egy 12 éves fiú, akinek épp tavaszi szünete van.