A Slate közölt egy cikket arról, hogy a munkavállalókat milyen nyaralási megoldásokkal várják az USA-ban a kisebb startupcégek, ahol mindenféle újító megoldásokkal próbálkoznak, hogy minél többet ki tudjanak hozni az alkalmazottakból.
Két érdekes dolgot találtak. Az egyiket pre-cationnek nevezték el, ennek az a lényege, hogy amikor egy új alkalmazott érkezik a céghez, akkor először elküldik egy kis fizetett szabadságra. Így például azok a munkavállalók, akik meglehetősen frusztrálttá válnak egy munkahelyen, és ezért akarnak munkahelyet váltani feltöltődhetnek munkába állás előtt. Más olvasatban azt is mondhatjuk, hogy az új cég szeretné minél jobban kiaknázni a munkavállalóban rejlő lehetőségeket, ezért inkább elküldi egy kicsit nyaralni, hogy utána jól bírja majd a melót, mint hogy átvegyen egy kifacsart alkalmazottat.
Az USA-ról azt szokták mondani, hogy mindenki iszonyú sokat dolgozik, a fejlett világban ők dolgoznak a legtöbbet, ők veszik ki a legkevesebb szabadságot. Az igaz, hogy az olyan európai országoknál, mint Németország vagy Franciaország, az USA-ban többet dolgoznak, de az OECD adatai alapján Magyarországon például valamennyivel több munkaórát dolgozik egy átlagos munkavállaló egy év alatt, mint az USA-ban.
Úgyhogy a terhelés alapján nyugodtan járna a magyaroknak is a munkába állás előtti nyaralás. Más kérdés, hogy az USA-ban sem túl elterjedt a dolog, a Slate szerzője is csak két olyan céget talált, ahol alkalmazták ezt a gyakorlatot.
A másik különlegesség, amit a startupokat figyelve észrevett, hogy mostanra nagyjából az vált elfogadottá, hogy az ilyen cégeknél nem követik nyomon, hogy az alkalmazottak mennyi szabadságot vesznek ki. Mindenki kivehet, amennyit csak akar.
Ez nagyon jól hangzik elsőre, de a valóság azt mutatja, hogy a munkavállalók egyáltalán nem vesznek ki több szabadságot, valamint a cikkben megszólaló munkaügyi szakértő szerint ez a megoldás nem annyira előremutató. Az egy dolog, hogy bárki kivehet bármennyit, de fontos lenne az is, hogy meghatározzanak egy minimumot, amennyit kötelező kivenni. Mert így a munkavállalók hajlamosak nem elmenni nyaralni egyáltalán, ráadásul attól is tartanak, hogy mi lehet az a szabadságmennyiség, amire azt mondják már a cégnél, hogy mégiscsak túl sok, ezért a legtöbben nem igazán élnek ezzel a lehetőséggel, hogy válogatás nélkül kérjenek szabadnapokat.