Önök máris elköltötték a 2,3 milliárdot

A legnépszerűbb: család, gyerekek - nyugdíjasok "NEM!"

Büszkék vagyunk olvasóink nagylelkűségére, hiszen a legtöbben első helyen családjukat említették. Hozzátartozóikat kényeztetnék a legszívesebben drága autókkal és utazásokkal. A döntő többség jótékony célra is adna a nyereményből, majdnem mindenki rászoruló, illetve beteg gyerekeket, illetve a róluk gondoskodó intézményeket, kórházakat részesítené anyagi javakban. Sajnos akadt olyan olvasónk is, aki nem csak úgy általában szeretne a gyerekekről gondoskodni, hiszen a sajátja is költséges kezelésre szorul. "Ha nyernék, megmenteném a fiam, mert szeretném, ha megérné a felnőtt kort és nem halna bele egy, a mai napig gyógyíthatatlan betegségbe" - írja Zsuzsanna rövid, de annál szívbemarkolóbb levelében. Tom fedőnevű olvasónk azonban kevésbé nemes gesztussal külön kiemelte, hogy "nyugdíjasokra NEM!" költene.

Falu, vár, Polinézia

Úgy tűnik, olvasóink egyetértenek abban, hogy befektetésnek az ingatlan éri meg a legjobban. Voltak, akik teljesen részletesen megálmodták, hol lenne a 2,3 milliárd helye. "Megvennék egy üresedő falut" - vizionált ribiszke - "és megtölteném árva gyerekekkel, akik senkinek nem kellettek. Meghívnám a munkanélküli diplomás barátaimat és a kidobott nyugdíjasokat oda élni, dolgozni. Lenne ott minden! Mintafarm, meg izgalmas suli, normális tanárokkal. És kikapcsolnám a mobilom és eltenném emlékbe." H.P. vele szemben egy középkori várat venne, hogy eredeti szépségében helyreállíthassa. A legtávolabbra ParsAmorpha vágyik, ő Francia Polinéziában szeretne nyaralóingatlant venni. Az elvágyódásnak rajta kívül meglepően sokan adtak hangot. Többen is írták, hogy a nyereményt arra használnák fel, hogy elhagyják Magyarországot, ami azért némileg meglepő, mert 2,3 milliárd forintnál jóval kisebb összegért is lehet repülőjegyet venni, azaz a disszidálás lottó ötös nélkül is kivitelezhető. Kétségtelen azonban, hogy busás kezdőtőke nélkül külföldön is dolgozni lennénk kénytelenek, és így már rögtön kevésbé vonzóak a világ távoli sarkai.

Mindent az államnak és a kutatásnak

FloW nevű olvasónknak nyerés esetére meglepő ajánlata lenne a kormány felé: hajlandó lenne befizetni mind a 2,3 milliárdot, ha cserébe egész életében nem kellene több adót fizetnie. "Persze még így is ők járnának jobban..." - ismeri be levele végén. Tamástól is keserű hangvételű emailt kaptunk, hiszen ő sikertelenül gyűjt cége 1,5 milliárdos kutatási-fejlesztési projektjéhez. Ha ő nyert volna, ebbe fektetett volna. A legtitokzatosabb és egyben leghosszabb levelet egy olyan olvasótól kaptuk, akinek álneve ugyanaz, mint a tejben-vajban blog egyik szerzőjéé. Az illető egy író, akinek saját bevallása szerint egy "világszenzáció" van a tarsolyában, és azt kérdezi, levelét "le merjük-e adni egy az egyben". Sajnos nem merjük, mert úgy másnak nem maradna hely a cikkben, a lényeg mindenesetre az, hogy egymilliót ajánl annak, aki összehozza egy múltbéli lottónyertessel, akitől támogatást remél. Könyvét eme juttatás segítségével fejezné be.

Dőzsölés után az elvonóra

Egyébként nemzetközi viszonylatban a 2,3 milliárd nem is számít olyan nagy lottónyereménynek. Bő két éve Olaszországban egy általános iskolás kisfiú nyerte meg a mostani magyar főnyereménynek több mint négyszeresét. A világ legnagyobb nyereményét azonban egy ír hölgy, bizonyos Dolores McNamara vitte el, szintén 2005-ben. Ő 115 millió eurót nyert, ami 28 milliárd forintnál is több. Neki sorozatosan renitenskedő fiával gyűlt meg a baja az elképesztő összeg bekasszírozása után, míg az amerikai Jack Whittaker, aki dollárban nyert 113 milliót, családja egy részét bőkezű osztogatással az elvonóra juttatta, míg irigyei perek tömkelegét akasztották a nyakába, olyan hatékonysággal, hogy a hatalmas összegből mára semmi sem marad. "Sok pénz nincs, csak kevés pénz van" - elmélkedik Gyula nevű olvasónk, aki talán hallotta már a fenti példákat. Szerinte a legnagyobb nyeremény a biztos megélhetés, nem egyetlen hatalmas összeg. "Hálót adj a szegényeknek, ne halat" - írta levelében.