Kattintson a képre!
Újra robog a Fekete Vonat
Az Miss Afro shown még egy katatóniás skizofrén is jól érezte volna magát, egyszerűen nem lehetett megállni, hogy ne mosolyogjon az ember egyfolytában, a barátian kivillanó fogsorok, és a sok szeretetteljes ember láttán. A vidámság kis szigetén a jelen lévők együtt örültek mindennek. A folyosón romák nevettek azon, hogy milyen orra van az egyik színes bőrű vendégnek, de az érintett fél rá se hederített, csak mosolygott rajtuk, meg az orrán.
A műsor is színes volt és vidám, mint az afrikai emberek. Az új Fekete Vonat bemutatta két új számát új lemezéről a Fatima mellé szerzett új, nagydarab MC sráccal. Hát, mit ne mondjunk, ezekkel a zenei alapokkal nem fognak eget rengetni, és a csapat eredeti felállásában - köztük azóta LL Junior néven hülyéskedő taggal - sokkal-sokkal jobb volt. Fatima hangja a régi, az új fiú viszont annak ellenére, hogy a dohányzó helyiségben meggyőzően beatboxolt, a színpadon nem alkotott maradandót. Fatima még mindig jó húsban van, viccből be is jelentette, hogy jövőre indul a szépségversenyen. Erre lesz lehetősége jogilag, hiszen Fatima afro, mert egyiptomi származású.
Szeretjük a feketét
Köztudott, hogy a fekete nők csodálatosan szépek, de azt is lehet tudni, hogy a fekete fiúk szeretik a fehér húst. Riporterünk valószínűleg ennek köszönheti, hogy megismerkedett Tonyval Nigériából. Tony táncos, és beszélgetéskor olyan közel hajolt tudósítónkhoz, hogy az meg sem tudott szólalni, mert Tony a vállával befogta a száját. De az ősi kontinensről elszármazott emberek már csak ilyen közvetlenek, és ezzel megörvendeztetik a másik öreg kontinens unalmasabb szülötteit.
Alatta galéria!
A hazai színes bőrűek bizonyára ki vannak akadva, hogy itthon a mainstream kultúrában Fekete Pákó képviseli őket, és ez teljes mértékben érthető. Az átlag afro-magyar srácok és lányok ugyanis szinte kivétel nélkül energikus jó arcok. Lazábbak, mint akármelyik Moszkva téri punk, ellenben nincsenek annyira szétcsúszva. Igaz a húszperces szünetek alatt a közönségből sokan szétszéledtek a környező utcákban, és szépséges füstgomolyagok alatt, kis csoportokban nagyokat nevettek. De láttunk olyan fiút is, akinek pólóján "Kutyának sem kell a drog" felirat feszült az elementáris izmok felett.
Afrika szegény és vidám, a magyarok csak szegények
A szokásos bikinis és estélyis felvonulást követő fordulóban a lányoknak a műsorvezetők két nyelven tették fel ugyanazt a kérdést: Min változtatnának Magyarországon, ha hatalmukban állna? Az indulók közül sok lány válaszában vázolta ugyanazt a nagy büdös igazságot, amin már Busta Rhymes is bedühödött a szigetes koncertjén, és amit nem lehet nem észre venni: hogy a magyarok többsége búval kel és búval fekszik.
Egyik kedvenc indulónk Sophie a következőket mondta: "A magyarok nagyon komorak, az afrikaiak meg sokat mosolyognak. Azt szeretném, ha a magyarok is mosolyognának. Lot of serious faces, not much happiness." Egy másik lány pedig a fenti kérdésre adott válaszában Bob Marleyt idézte: "I don't come to bow, I come to conquer." Magyarul: nem azért jöttem, hogy behódoljak, hanem hogy hódítsak. A hölgy első udvarhölgy lett, úgyhogy végtére is hatásos volt a rasta szívhez szóló beszéd.
"Gonyorú vattok, lányok!"
Kattintson!
A műsor legizgalmasabb eleme a lándzsás-szalmaszoknyás férfi tánccsapat volt. Tőlük tanultuk az afrikai közmondást, miszerint aki egészséges, az tud igazán hangos lenni. A táncos fiúk mozgása láttán a hölgy néző csak arra tudott gondolni, mit művelhet a banánszoknyás előadóművész intimebb élethelyzetekben. De ugyanezt a jóleső bizsergést érezhette a férfi közönség az induló lányokat szemügyre véve. Az afro csajok a színpadról leszűrődő törzsi ritmusok hallatán a színfalak mögött időről időre spontán csípőtekergetésbe kezdtek, és csak tekerték, mintha benyomtak volna rajtuk egy gombot. Mata Hari elbújhatott volna szégyenében egyesek teljesítménye láttán, pedig ők csak önmagukat szórakoztatták táncukkal.
Depilóg
Az műsor végeztével, az eredményhirdetés után az egzotikus szépségektől bódultan még vetettünk pár pillantást a koronája alatt örömkönnyedző Miss Afro 2004-re, aki minden valószínűséggel nem az egy hónapra elnyert kicsi Citroen miatt örült, hanem csak úgy, a dicsőség miatt. Aztán a színes világból taxival visszatértünk a szürkebőrűek közé, a mosolytalan angyalföldi valóságba, ahol senki nem rázza a seggét, és nem az hangos, aki egészséges, hanem azok, akiknek nagyon fáj.