A piperkőc
A piperkőc urak kellemesen ápoltak, ugyanolyan rendben tartják környezetüket, mint saját magukat, ám éppen ez az elviselhetetlen bennük, ugyanis ezt a kínos rendet elvárják környezetüktől is. Visszafogott dezodorfelhőbe burkolóznak reggel, ellenőrzik a fehérneműik és a törülköző tisztasági fokát, ügyelnek az öltöny-ing-nyakkendő színharmóniájára. Kellemetlen altípusukat ugyanakkor nem érdekli, ha káosz és kosz uralkodik a kocsiban, tocsog a fürdőszoba, szerteszét van hajigálva a szennyes. Az ilyen ember csak a közvetlen környezetét tartja fontosnak, ami önző természetre, no meg arra utal, hogy a mama mindig megcsinált helyette mindent.
A macsó
A macsó, ha ápolt, akkor is utálja a feminin dolgokat, megveti a krémek, kölnik használatát, borotválkozni sem mindig hajlandó, és mélységesen lenézi azokat a férfiakat, akik festik a hajukat. Ő úgy jó, ahogy megszületett, és az sem érdekli, ha az elhanyagolt szakáll-bajusz bozont tíz évvel öregebbnek mutatja. Biztos benne, hogy ő így is szép, ha pedig nem, az sem számít, "úgyis annyi a nő, mint a pelyva."
A lusta
A harmadik kategóriával is találkozunk, nap mint nap, sajnos. Ápolatlansága vagy lustaságból ered, vagy abból, hogy nincs körülötte nő, aki rávenné a rendszeres mosdásra, vagy ruhái kimosására. Netán elmondaná neki, hogy nem elég megmosdani, de olykor dezodort is kell használni. A rossz fogazat, a kizárólagos edzőcipő, farmer, reklámpóló és dzseki viselése különösen akkor tűnik fel, ha hölgypárja a legújabb divat szerint öltözködik. Olykor a teljes közöny, a konokság, a magába fordulás, az igénytelenség játszik ebben szerepet és - immáron nem a svéd kategóriákat figyelembe véve - néha a szegénység is.
Ennek ellenére mindinkább nő a férfikozmetikumok forgalma világszerte: a fiatal férfiak lassan ugyanolyan gyakran járnak szoláriumba, mint a nők, a hajukat zselézik, és legalább olyan gondos válogatás után vásárolnak tusfürdőt, testápolót, mint az ugyanolyan korú lányok.