A FittAréna szervezőinek nem titkolt célja, hogy sportnemzetből "sportoló nemzetté" legyen a magyar. Végignézve a bejárat előtt vasárnap reggel kilenckor kígyózó sorokon, ez a vágyuk valóra válhat: az arénába nehezen lehetett bejutni, sok-sok nő és kevés férfi arra törekedett ugyanis, hogy a felkínált negyven mozgásforma körül legalább néhányat magáévá tegyen. És persze volt étel- és sporteszköz-kiállítás is, ahol a fürgébbek sok ingyen müzliszeletet zsákmányoltak és sorra dönthették magukba a különféle energiaitalokat. Aki viszont kerékpárral érkezett, az megszívta: a bicajokat a helyszín körüli 500 méteres körben sehol sem lehetett lezárni - miért is feltételezné bárki, hogy a sportkedvelő közönség netán még biciklire is ülhet?
Kangoo Jumps: maga a tömegpszichózis
Aki előre regisztrált, rövid keresgélés és a mosdóban való átöltözés után (az öltöző az aréna másik felén lett volna, ezért sokan inkább ezt a megoldást választották) átvehette a kangoo-cipőjét. Ez a szerkezet első ránézésre kicsit félelmetes, mert nagy, nehéz, kicsit olyan, mint egy görkorcsolya, és az emberben óhatatlanul felmerül a bokatörés rémképe. Az edzőre, Hornyák Ádámra várakozva egyre gyűlt a kangoo-fanatikusok tömege, főként karcsú, huszonéves nőkkel telt meg a terem, de néhány szikár férfit is láttunk. Egy DJ élőben keverte a zenét, ami végig meghatározó szerepet játszott: technós dalokat és örökzöld slágereket játszott az ugráló nők talpa alá, akik képtelenek voltak leállni.
Akinek nem volt még a lábán ilyen szerkezet, annak nem tanácsos egy sokszáz fős edzésen kezdeni: az edző jókedvű volt ugyan, viszont nem mondott semmit arról, hogyan célszerű egyensúlyozni, vagy mire figyeljünk oda, hogy a jobb lábunk ne tekeredjen be a bal térdünk alá. Ennek ellenére végigküzdöttük az edzést, nem rúgtuk le a szorosan mellettünk álló fejét sem, viszont érdekes pszichológiai jelenség tanúi lehettünk: a folytonos rugózás, a step aerobik-szerű lépések végigugrálása, az edző grimaszoló mimikája és az üvöltő Don't cha című szám olyan mértékben szabadított fel egyetemist sokat tűrő háziasszonyok egyaránt, hogy egy emberként tapsoltak és sikítoztak. Korabeli Beatles-koncerten éreztük magunkat, különösen akkor, amikor a lazításnál csitult a zene, az edző is nyújtó pozícióba ereszkedett, de a terem közepéről egyre erősödő visításfolyam kezdődöt. Ettől újra beindultak a tomboló nők, következett a fenékizmosító toporzékolás, minden aerobik nélkülözhetetlen eleme. A szabadgyökök felszabadulása után aztán fogyasztottunk egy kis vizet, és tűzvörös fejjel elméláztunk a gravitáció pillanatnyi elvesztésének örömein.
Geszler Dorottya-féle pilates: jógás/balettos lábösszeakasztás
Hogy tapasztaljunk valami nyugodtabb mozgásformát is, megnéztük Geszler Dorottya pilates óráját is. A pilates módszert Josepf Pilates alkotta meg, jóga alapokra épít, erő- és nyújtógyakorlatokból épül fel. Alapvetően két formája van, a talajon és a gépen végezhető edzés, Geszler Dorottyáé pedig egy keverék: "A többféle stílusból, amit itthon és külföldön tanultam, próbálom megtalálni a sajátomat: kicsit balettos, kicsit jógás". Geszler Dorottya, aki volt már modell és műsorvezető is, érkezése után kifejtette, kicsit ideges, hiszen még soha nem tartott ennyi embernek órát. Ezután jött a második sokk, a társaság nagy részéről kiderült, hogy még soha nem volt pilates-órán. A kezdők kedvéért ezért Geszler minden egyes gyakorlatnál bemutatta az alap- és a haladó változatot is, és elnézést kért, amiért nem tud lejönni a közönség közé segíteni. Edzés közben pedig többször megkért bennünket, hogy ne felejtsünk el mosolyogni. Bár a gyakorlatok első blikkre egyszerűnek tűnnek, a pilates fokozott koncentrációt és pontosságot igényel, ezért nyilván nem mindenkinek sikerült tökéletesen véghezvinnie a feladatokat. Ennek ellenére úgy tűnt az óra végén, hogy mindenki elégedett. A zen-élményt, melyet pár hónapja egy gerinctornán is sikerült már megtapasztalni, csak az zavarta meg, hogy a tömeg miatt egy-egy hátragördülésnél könnyen összeakadhattak a lábak, ha az egymást mellett és mögött lévők nem voltak elég óvatosak.
Afrodance - Termékenységi tánccal az egészségért
A pilates után egy jóval pörgősebb óra következett, az afrodance, amiről kiderült, hogy valójában afrodance-aerobik. Mire sikerült átérni a pilatesról, már több százan rázták a karibi ritmusokra. A kellő hangulat megteremtése érdekében két nigériai fiú is kongázott a színpad sarkában. Bár állítólag az afrodance-hez semmilyen táncos előképzettségre nincs szükség, azt észrevettük, hogy némi exhibicionizmusra igen. Az első pár percben mindenki kikerekedett szemekkel nézte Kiss Gábor trénert, akit intenzív csípőkörzésekkel tette-vette magát a pódiumon. A közönség - melynek 99 százaléka különböző korú és családi állapotú hölgyekből állt - egy idő után hangosan sikított minden egyes magánszám után, amelyről nem mindig lehetett eldönteni, hogy a koreográfia része, vagy Kiss Gábor ennyire nem bír magával. Persze hiába a töménytelen mennyiségben felszabadult (vélhetően szexuális) energia, az aerobik és a tradicionális afrikai táncok elemeit ötvöző edzésforma nagyon fárasztó, óra közben többen is elhagyták a küzdőteret. Hogy egy óra mennyire volt kimerítő és hatásos, azt az alapján is meg lehetett állapítani, hogy az edzés után a résztevők mennyien és milyen gyorsan rohamozták meg az asztalokat, ahol vizet, energiaitalokat és gyümölcsöket szolgáltak fel a szervezők. Az afrodance után szinte közelharc alakult ki egy-egy pohár frissítőért. A lényeg mégis az a tanulság volt, hogy a magyar nők imádnak ugrálni, főleg furcsa talpakon.