A tudósító tartozik egy vallomással: szereti Barbie-t. Barbie ugyanis szerinte nem egyszerűen egy anorexiás szőke, akit csak a shoppingolás foglalkoztat: Barbie a korszellem és a női szerep változásának szép egysége, aki élettörténete során a fürdőrucis biodíszlet szerepköréből egész az elnökjelöltségig vitte. Ez persze nem nagy dolog, ha azt vesszük, hogy erre a Terminátort is játszó Arnold Schwarzenegger is képes volt. Barbie viszont jól néz ki.
Fejlődéstörténetének állomásait most megnézhetjük a Magyarországra érkezett The World of Barbie and Lego kiállításon is, ami szombaton nyílik a SYMA Rendezvénycsarnokban. Ez - címéből is sejthetően - valójában két kiállítás: a szőke mellett egy nagy Lego-történeti- és modellkiállítást is hoztak a cseles szervezők, így nyugodtan ajánlható egésznapos családi programnak is. Míg anyu és a lányok a babákkal vannak elfoglalva, apu és a fiúk lelkesen kalkulálhatják, hány vödör legóból fogják otthon megcsinálni a kiállított lego-szobrokat, vagy az óriási terepasztalt. Minket viszont inkább a szőke érdekelt, szóval most róla lesz szó.
Az ártatlanság vélelme
A végtelen combú bombázó, akit sokan támadnak, amiért természetellenes testalkatával kislányok milliói számára irreális szépségeszményt közvetít, megfelelő kislánykezekben az önálló és öntudatos nő szerepének eljátszására is alkalmas lehet, szóval elképzelhető, hogy a hiba nem benne van.
Az ős-Barbie-t tervezője, Ruth Handler 1959. március 19-én, a New York-i játékvásáron mutatta be. Egy másolata itt is látható: a szőke lófarkas, karcsú baba arcformája még nem a pimasz-tinilányos fazont, mint inkább a film noir tussal kihúzott szemű, félig leeresztett szemhéjú, drámai tekintetű végzetasszonyait idézi. Decens, fekete-fehér csíkos, egyrészes fürdőruhájához a klasszikus, magassarkú papucsot viseli, hozzá kezén-lábán vörösre lakkozott körmöket. A fürdőruhás puritánság érthető: Barbie ekkor még a papírból kivágható öltöztetőbabák 3D-verziója volt, külön vásárolható, a kor divatját követő ruhatárral.
Jellemfejlődés
A jelentés nélküli dekorativitástól azonban Barbie a hatvanas és hetvenes évek divatos sportjaival és partizással időt múlató aranyifjainak életén keresztül napjainkra már eljutott az önálló, öntudatos nő szerepéig. Élete során több mint hatvanféle foglalkozást mondhatott magáénak az állatorvostól a divattervezőn vagy katonán keresztül az űrhajósig, indult az elnökválasztáson, játszott rockzenekarban, a leghíresebb filmek és tévésorozatok szerepeiben is láthattuk, és láthatjuk most, mert a kiállítás mindebből tekintélyes mennyiségű példát vonultat fel. Barbie sokoldalúságára jellemző, hogy a motorosrockertől az ölebbel korzózó díváig bármilyen szerepkört képes felölteni, elmondható tehát, hogy kifejezetten színes egyéniség. Mindezt azonban a tőle megszokott, Mona Lisához méltó talányos mosollyal hozza, mint aki maga sem veszi magát komolyan, és ez nekünk tetszik. Kettős életére jellemző, hogy míg a Mattel és a Disney együttműködése kegyetlen kizsákmányolás alatt tartja, és a 6-12 éves korosztályt célzó, cukorhabosan szirupos rajzfilmek készülnek a főszereplésével – vigyázat, ezeket a kiállítás vetítősarkában folyamatosan játsszák is! -, addig a gyűjtőknek készült, igényes kiállítású sorozatokban valódi kortörténeti relikviaként jelenik meg. Nem véletlen, hogy neves divattervezők közt szinte már ciki, ha valaki még nem tervezett Barbie-nak - így tett Diortól Versace-n át Donna Karan, Ralph Lauren és Hanae Mori is -, de Bob Mackie személyében saját tervezője is van. A világ népviseleteit bemutató Dolls of the World sorozatával pedig akár ismeretterjesztőnek is mondhatjuk a szerepét.
Kétes eredet
A kiállítás egy különös kitérővel indul: mint kiderül, Barbie-nak létezik egy előképe, a német Bild nevű újság karikaturistája által kitalált Lilli személyében. A szőke lófarkas, fitos orrú leányzó a modern tinédzser megtestesítőjeként eleinte az újság lapjain lett híres, majd 1955-ban babák formájában is piacra dobták. A kiállítás szervezői szerint vitatható, hogy ő volna az 1959-ben Amerikában színre lépett Barbie elődje, szerintünk viszont teljesen nyilvánvaló, hogy Reinhard Beuthien, a Bild karikaturistája teljes joggal perelhetné a Mattelt.
Nem csak lányoknak
A kiállítás bősége tehát mindenképp impozáns, különösen az első, valódi vintage-darabokat felvonultató része. A végére csapott Disney-cukorhab kicsit valóban émelyítő, de ezt akár át is ugorhatjuk, bár gyerekkel ez nem egyszerű. Érthető, ha a csillivilli tündérkirálynők jobban érdeklik őket, mint a twistkorszak, vagy a régi filmcsillagokról készült sorozatok, de ekkor bevethető a csodafegyver: a kiállítás ugyanis egy hatalmas játszótérbe fut ki, ahol rengeteg, szabad prédára vetett Barbie-baba várja a nézelődés után öltöztetésre-fésülgetésre kiéhezett sereget. Amíg pedig a csajok barbiznak, apu és a fiúk szintén nekieshetnek a játszótér másik felén kiborított fél kamionnyi legónak, és akkor végül senki se akar majd hazamenni.
Akit tehát kicsit is érdekel a nyurga szőke története, ne hagyja ki az április 30-ig látogatható kiállítást: ha szereti, azért, ha utálja, azért. A rajongóknak elsőosztályú nyálcsorgatási lehetőség, a gyűlölködőknek meg talán kiderülhet belőle, hogy a Barbie-babát nem lehet egyszerűen egy vattacukor-émelyítően gejl jelenségként leírni. Barbie a kultúrtörténet része: az aktuális kordivat leképezése mellett azt is szépen tükrözi, hogyan változott a nők megítélése és társadalmi szerepe az ötvenes évektől napjainkig. És tökjó cuccai vannak.