Hiába nevezték a megnyitón bécsi Blickfangot a világ blickfangjainak legszexisebbikének, sosem voltunk túlságosan nagy véleménnyel Bécs divatdiktátori szerepéről, ami új tapasztalataink birtokában inkább megerősödött, semmint változott. Kedvesek, aranyosak és pompakedvelők az osztrákok, de a szilaj bevállalósság fogalma náluk nagyjából azt jelenti, hogy a csíkos harisnyájukra felvesznek egy mintás szoknyát.
Magyarok Bécsben
Hazánkat a kétlaki (Bécs-Budapest) Artista Stúdió képviselte, aki szinte már hazajár a Blikfangra. A sok kedves osztrák és török dizájner mellett természetesen velük is szóba elegyedtünk: miután mindkét városban van üzletük, Imre Katalinnak például azt az ötletes feladatot adtuk, hasonlítsa össze Bécset és Budapestet. "Bécsben inkább értékelik a dizájnos tárgyakat, mint Budapesten. De ez a különbség részben azért is van, mert Budapesten az emberek nem tudják megfizetni."
Míg a budapesti szalonban főleg az esküvői ruhák és az alkalmi öltözékek mennek, addig bécsiek a nem, vagy a csak nehezen beazonosítható ruhákat is megveszik. Katalin szerint egyébként a Blickfang most már teljesen beépült az osztrák köztudatba, és valami olyasmi, mint nálunk a WAMP, csak sokkal nagyobb.
A tárgyak
Bécs hiába Nyugat, a tárgykultúrától nem ájultunk el, a díjazottak megtekintése után pedig még kevésbé. A legjobb termék díját például az a borospohár kapta, melynek a teteje alatt másfél ujjnyival egy lyukat fúrtak. És hogy mennyire mást gondolunk bámulatosnak, igazolja, hogy a legjobb összbenyomás díját az a stand (Gabarage upcycling design) kapta, mely a recycling (és ahogy megtudtuk, az artcycling) filozófiájából kiindulva összekukázott tárgyakat alakított át lakásfelszereléssé.
Az ötlettelen erőlködések mellett voltak elbűvölő találmányok is: én például életben nem láttam úszógumi-anyagból készült felfújható csizmaszár-merevítőt (Airmici) vagy olyan átlátszó műanyaggyűrűt, melynek belsejében apró figurák strandlabdáznak (Florian Brune). Volt olyan is, ami megosztotta tudósítócsoportunkat, az isztambuli Ünal and Böler felfüggesztett mobil könyvespolcait küldöttségünk egyik tagja leikeásozta, miközben a másik szívből lelkesedett érte.
A gomba, az alma és a macska
Természetesen divat terén sem volt minden egyértelműen jó vagy rossz, a filc-és nemezszakkörösökön túl a divattermékek között is a reciklált retró volt a menő. A műfajban megkerülhetetlen ponyvatáskákon kívül kiderült, mire jók a nyolcvanas évekből megmaradt és leselejtezett óvodai falvédők, törölközők és függönyök: kitűzőket lehet belőlük csinálni. Mi rögtön vásároltunk egy gombát, egy almát és egy macskát ábrázolót, összesen öt euróért, és kishíjján egy Mozart fejét ábrázoló tésztaszaggatót is tizenkettőért.
A magyarok tulajdonképpen törökök
On the way címmel összegző divatbemutatót is rendeztek a kiállított termékekből, ahol volt minden a fekete áttetszőtől a csíkos bokafölöttig érő harisnyára húzott mintás szoknyán át a schickimicki fűzőkig.
A felvonult, főleg osztrák és török divattervezők közül a mi magyar fantáziánkat kevésbé ragadták meg sógorék, sokkal inkább a törökök (ez a szimpátia egyes törökök szerint abból fakad, hogy a magyarok tulajdonképpen törökök), akik kaftános előítéleteinket összetörve, igazán modernnek és ötletesnek tűntek.
Érdekes tapasztalat tehát a Blickfang, sok minden más mellett az is kiderült számunkra, hogy bár a magyar divat évtizedek óta stabilan tartja egy-két éves lemaradását, a fiatal magyar designereknek nincs mit szégyellniük. Sőt.