"A bútor mindig is impulzustermék volt. Ha a gazdaság kicsit ingadozik - akár az országé, akár a családé - akkor az új bútorok beszerzését hátrasorolják. A családi autó megjavítása sokkal fontosabb, mint egy új kanapé vásárlása. Ezzel a hektikus vevői magatartással kellene egy iszonyatosan nyomott árupiacon versengeni, és ennek megvan az eredménye" - kezdte nem túl optimista beszámolóját a BNV Bútorvilág című kiállításán látott tapasztalatairól Tóta József belsőépítész, tanár. A BNV idén rövidebb, ötnapos nyitvatartással, család és gyerekcentrikus kínálattal készült, de már közel sem mondható el, hogy hosszú, tömött autósorok érkeznének a Hungexpóra a nyitás napján, mint évekkel ezelőtt.
Ami maradt, kitolták a Szovjetunióba
A Bútorvilág kiállítás évekig a piacvezető bútorforgalmazók szakmai vására volt, most azonban első látásra sem tűnt túl jelentős kiállításnak. Tóta Józsefet, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) oktatóját arra kértük, a kiállított standokon látható bútorokon keresztül mutassa be a mostani lakberendezési trend főbb jellemzőit. Tóta történeti áttekintéssel kezdte, mielőtt egy rövidebb séta után elértük volna az első standhoz, amelyet egyáltalán érdemesnek talált megemlíteni.
"Furcsa helyzet alakult ki Magyarországon, mert a szocialista időszakban a hiánygazdaságra építették a bútoripart. A gyártók kényelmesen elvoltak, minden szart el lehetet adni, a maradékot pedig az óriási Szovjetunióba lehetett kitolni kamionszámra. Most a kommerszet bármikor megkapja az ember. De akinek van pénze, azt a gyártóknak nehéz megtalálniuk, mert szemléletében a magyar közönség nem fejlődött annyit az elmúlt évtizedek alatt, mint amennyit például az autóválasztás terén fejlődtek." Tóta szerint - aki képzett asztalosként korábban maga is tervezett és készített bútorokat - ugyanakkor jellemző, hogy a bútorra fétisként tekintenek a hazai emberek. Úgy látja, a bútorszféra nehézkes, nem kreatív, nem mozgékony. "Nálunk igazán nincs olyan, hogy ha új életet kezdünk, akkor lecseréljük az összes bútorunkat. Csak szötymörgünk, és vonszoljuk magunkkal a régi kanapét. A magyar otthonokra átlagosan jellemző a szedettvedettség."
A televízió a csipketerítővel megtisztelt oltár
Az építész szerint a bútoripar fejlődését nem serkenti az sem, hogy nehezen változtatunk a hagyományos térrendezési elveinken, és az, hogy nem vagyunk rugalmasak a lakberendezésben. "A sztenderd berendezési forma a paraszti kultúrából származik. A parasztház állandó részei és kellékei a tisztaszoba, a sublót, a szentkép a megfelelő helyen, és persze a házi áldás. Ezek az archetípusok görögnek tovább. A hetvenes években készült egy szociológiai felmérés, amelyikből kiderült, hogy a kutatásba bevont panellakásokat is ugyanúgy rendezik be. Például a tévé jellemzően az ágyneműtartón van, és úgy van elhelyezve, mintha egy oltár lenne, még csipketerítő is van alatta. Sok helyen ma is ugyanúgy használják a teret."
Elsőként az Ében H cég klasszikusnak mondható, barna konyhabútoránál álltunk meg a vásáron, amelyikről nehéz volt eldönteni, miért szerepel egy olyan kiállításon, ahol az újdonságoknak kellene teret adni. Megkérdezett építészünk szerint az ehhez hasonló, precízen összeállított, elegáns, de nem modern bútort olyan megrendelők szokták választani, akik szeretnék polgári módon berendezni az otthonukat. "Aki ezt választja, annak általában olyan barátai vannak, ahol ezt a stílust kedvelik. Ez a bútor az átlagos szemlélet szerint megfelel a szépnek, nemesi hátteret sugall." Tóta szerint egyébként a polgári otthonhoz fűződő nosztalgia nem nyugszik biztos alapokon. "Például a Lingel-szekrény a klasszikus hazai polgárságnak egyfajta logójává vált. Ma az, aki annak a polgárságnak a szellemi örököse, és szívesen lakna Lingel bútorok között, annak nincs pénze az ilyesmire. Az újpolgári - vagy újgazdag rétegnek, amelyik megengedhetné magának a felújított Lingel szekrényt, egészen mások az igényei, mert más tárgyak adnak nekik rangot."
Támadások a lakberendező-szövetség standjánál
A kiállítás egyik fő látványossága a Lakberendezők Országos Szövetségének a Trendsziget nevű standkomplexuma volt, amelyik az olimpiai játékok öt karikája nyomán egy-egy enteriőrt mutat be, amelyet a kontinensek ihlettek. Az Európa enteriőr monokróm, fehér konyhája Tóta szerint kissé elavult high techben valósult meg. Ezt a megjegyzést meghallotta, és rossz néven vette a helyiséget tervező Tribikné Deák Anna lakberendező. Kérdésünkre elmondta, habár jól ismeri a legújabb, milánói berendezési tárgyakat, azokból nem volt lehetősége kiválasztani a legmegfelelőbbnek vélt darabokat a kiállításra, hanem a rendelkezésre álló készletből dolgozhatott.
Mivel úgy láttuk, a standot építő lakberendezők saját szellemi termékükként és közízlésformáló elemként tekintenek az itt látható munkájukra, az Afrikai enteriőr elnevezésű nappali ismertetésére a kivitelezésben résztvevő Varga András lakberendező asszisztenst kértük meg. "Az uralkodó anyagok a sötét színű, trópusi fa, a bőr, amelyik a kanapéban jelenik meg, és a falon megjelenő nepáli kő, amelyik a közönségnek nagyon tetszett. Az enteriőr tervezőjével együtt arra törekedtünk, hogy élhető teret hozzunk létre." Érdekesnek találtuk az Ázsia enteriőrt is, amelyik az Európában divatos etno stílus elterjedését mutatja. Miközben a nem túl kényelmes, fémszálakból felépített dizájfotelben próbáltunk elhelyezkedni, Tóta arról beszélt, nem lát összefüggést az ázsiai életszemlélet divatja és az etno lakberendezési stílus keresettsége közt. "Ázsia termel. Ázsia reneszánsza folyamatos, mindig van mit felfedezni ott." Szívesebbek ültünk egy rövid időt a Natuzzi olasz cég standján, amelyik a Trendsziget mellett a leginkább átgondoltnak és igényesnek tűnt.
Szottyadt bőrfotelben ül a magyar vásárló
Tóta József pozitív példaként emlegette ezt a standot főleg ahhoz képest, hogy a kiállítás jelentős részén az ügyvédi irodákban megszokott, fontosságot sugárzó bőrkanapék és fotelek foglalták a helyet. "Nem tudok elszakadni ettől a képtől, hogy itt vannak kiállítva ezek a szottyos fotelek, és fiatalok ülnek benne, láthatóan jól érzik magukat. Ezeket már el kellene felejteni, ha az olimpiát lehet bojkottálni, akkor egy bőrfotelt sokkal egyszerűbb. Ráadásul van itt egy ökológiai lábnyom, erre simán felhúznak egy tehenet"- mutatott ingerülten egy sötétbordó bőrfotelre az építész. "Ez a legrosszabb kép, és ami miatt a bútorgyártás nem tud nagy lépéseket tenni előre, a következő: a magyar vásárló ül a szottyos bőrfotelben, és elégedett"- zárta a vásáron eltöltött két óra után gondolatait a belsőépítész.