"Ha a férfiak nem fékeznek a végén, szoprán hangjuk lehet, úgyhogy vigyázni kell" - ez volt az első jó tanács, amivel ellátott minket a szellős lyukacsos trikóba öltözött úr a számmisztikában erős (hetes út hetedik kilométerkövénél található) szabadidő-birodalom kellős közepén. Ez már azután történt, hogy megváltottuk a tíz csúszást tartalmazó bérletünket 3300 forintért, és karon fogott minket a lyukacsos trikós úr, hogy megmutassa, honnan lehet a legjobban fényképezni. Aztán ő és a kollégái elmondtak minden tudnivalót a fékezés fontosságáról (a fogalom relativitására később még kitérünk) a 15 méteres ajánlott követési távolságig.
Szoknyát ne!
A nyári bobozás (németül a hangzatos Sommerrodelbahn) alapszabályai között lányoknál az szerepel, hogy tilos szoknyában érkezni, az ellenszél ugyanis könnyen a nyakba áramoltatja a ruhadarabot. Nem jó továbbá kiálló szegecseket viselni, mert az végigkarcolhatja a csúszdaszerű félcsövet, amiben a bob száguldozik, meg még az ilyen-olyan lifegő izék sem szerencsések, mivel beleakadhatnak mondjuk a botkormányba.
Száguldás, kurjongás, gyorsulás
Pazar szórakozás a bobozás, még akkor is, ha az ember nem először csinálja (mint például én). A tevékenység know how-ja könnyen elsajátítható, a bob középen van egy kar, ha előre nyomjuk, gyorsul, ha hátrahúzzuk, lassul. Ilyen bonyolult. Mi nem is tanulni mentünk oda, hanem hogy a Budapestről tudott szabadidőtevékenységek szentháromságát - Állatkert-Vidámpark-Fürdők - új, szokatlan helyszínekkel gazdagítsuk.
Ha valaki először csinálja, az első csúszás után belejön, tudja például, hogy be kell dőlni a kanyarban, és megtalálja azt az ideális sebességet is, ami az unalmasnál több, a veszélyesnél viszont még épp egy kicsit kevesebb. Az egyetlen kellemetlenség az egészben, amikor fölfelé vontatják az embert a dombon úgy két percig. Ilyenkor viszont lehet gyönyörködni a kiszáradt fű uralta tájban és barnulni. Aztán jön az 500 méter hosszú kacskaringózó csőrendszer, melyben becsléseink szerint úgy a negyven kilométer per óra sebességet is el lehet érni. Egyesével vagy párban szokás száguldozni, némelyek kurjongatással teszik teljesebbé az élményt, például az az anyuka, aki kislányával jött le többször a dombról. Érdekes különben, hogy ugyanannyi lelkes felnőtt bobozót láttunk, mint gyereket.
A pálya mentén paráztató (Fék - Bremse) feliratokat helyeztek el, amiket igazából csak a célban kell komolyan venni, ott viszont tényleg, nehogy a szomorú Superman-helyzetben fejezzük be a bobozást.
Sufnituning delux
A 13 éve működő bobpálya és a mellette lévő minigolf és focipálya egyébként a magyar sufnituning legnemesebb példája: valószínűleg nem túlságosan jövedelmező vállalkozás. Olyan, mint egy kopott kis mini vidámpark, ahol semmi sem mű: van igazi papagáj (nem beszél, ne küzdjenek vele), aranyhal, kutya. Van Gogh Napraforgói mozaikból lettek kirakva a ház falára, és a sajátos díszletezésben van gémeskút, lecsúszott farmernadrágos bábú (akiről megtudtuk, hogy mielőtt a szekér mellé száműzték, a pálya végénél állt fékezésre figyelmeztetve) és egy naaagy családnak ható személyzet, ahol mindenki kedves és barátságos. Mintha egyáltalán nem is Budapesten lennénk.
Bobpálya és minigolf
Budapest XI. ker a 7-es út 7. kilométerénél
Nyitva: 10.00-20.00
Felnőtt jegy: 370, gyerek: 320 HUF
10 alkalmas bérlet: 3300 ill. 2800 HUF