Kényes pénzügyek
A Science című tudományos szaklapban publikált tanulmány szerint a kutatók párokba osztották a résztvevőket, majd a feleknek egy pénz-csereberélős játékot kellett játszaniuk. Ha az egyik játékos az összes pénzét odaadta a másiknak, a pénzmennyiséget megnégyszerezték, és a különbözeten a játékosok osztozhattak. Ennél a forgatókönyvnél mindkét játékos nyer. Ha azonban a másik játékos megtagadná az osztozkodást, párja megbüntetheti őt oly módon, hogy képzeletbeli pontokat von le tőle, vagy elveszi a pénzt.
Bármi áron
"Figyeltük a játékosok agyát, miközben megtudták hogy a másik fél becsapta őket, és elhatározták, hogy megbüntetik" - jegyezték fel a kutatók. A PET-eredmények tisztán megmutatták, hogy amikor az egyik fél megbüntette a másikat, az agyának azon részei mutattak kimagasló aktivitást, amelyek egyébként a kielégüléskor is működnek. Ez még olyankor is jelentkezett, amikor a büntető játékosnak a saját pénzét is igénybe kellett vennie a bosszúhoz.
A szenvedély
"A hűvös, kiszámított, ésszerű reakció helyett a szenvedély veszi át az irányítást, ez lesz a bosszúvágy alapja" - kommentálta a felfedezést Bryan Knutson, a kaliforniai Stanford Egyetem pszichológusa. Ennek működését ahhoz hasonlítja, mint amikor egy vezető a forgalomban nem hajlandó beengedni maga elé egy másik, befurakodni próbáló autóvezetőt. "Miután visszaszorítottad az erőszakos betolakodót, nem tudsz elfojtani egy diadalmas mosolyt" - írja Knutson kommentárjában, és úgy véli, ez az ösztön lehet felelős a társadalmi érintkezésben kialakult szokások és szabályok zökkenőmentes működtetéséért.
Hagyományos módszer
Az ösztönök ilyen működését Knutson azzal magyarázza: "Az emberiség évezredeken át nem rendelkezett a modern jogérvényesítési eszközökkel - mint például a pártatlan rendőrség és bíróságok - amelyek garantálták volna, hogy a közös társadalmi normákat sértő tettek elkövetői megbűnhődjenek. Így a társadalmi normáknak más úton kellett kellő érvényt szerezni, ennek egyik módszere pedig jó ideig a személyes bosszú volt."