Előrelátó döntés volt legalább a másodikas végzősök meghívóját - alighanem a színminták példájától ihletődve - legyezőformára alakítani, így legalább ezt lehetett felfrissülésre használni és elkerülni az ájulásos jeleneteket az idén 22 éves Budapesti Divatiskola végzőseinek vizsgabemutatóján.
Volt néhány kimondottan jó
A vizsgázóknak három elemből álló kollekciót kellett elkészíteniük, és noha a másodikosok csak asszisztensek lesznek, az ő vizsgamunkájuk végeredménye valahogy sokkal nagyobbat ütött. Ennek három oka lehet: 1. szerencsésebben körvonalazott feladatkijelölés 2. jobb témavezető 3. tehetségesebb diákok.
Az elsősök beöltöztek görög-rómainak
Lehetetlenség - és rendkívül unalmas is - lenne itt fölsorolni mindahány indulót, ezért csak azokról ejtünk szót, akiknek a neve mellé nagy felkiáltójeleket és pozitív megjegyzéseket tettünk.
Jófejség és kedves gesztus az iskola részéről, hogy az első évfolyamosok is bemutatkozhattak: nekik az ókori görög viseletektől kellett inspirálódniuk és ők maguk vonultak fel alkotásaikban. Ez megteremtette a laza, kötetlen hangulatot, és egyúttal rámutatott arra, hogy aki tervezni jól tud, még korántsem biztos, hogy catwalkingban is hasonlóan sikeres.
A másodikosok: kör, négyzet, buggyos, vattacukor és bástya
Ezután jöttek a végzős másodikosok fejenként három darabból álló kollekcióikkal. A témamegjelölés az volt, hogy "Romantika fekete-fehérben" (nekik köszönhetjük a meleg ellen bevethető legyező-füzetet).
Itt Németh Buhin Anikó neve mellé raktam az első nagy felkiáltójelet, aki olyan körbetoldásokat eszelt ki, ahol a kör epicentruma az ember hóna alatt van úgy szegycsonttájban. Ez nem volt más, mint szép és egyedi. Legyező-prospektusomon a legtöbb felkiáltójellel Zsoldosné Pajor Márta fotóját díszítettem. Őt a tourok végén a felvonulásban a szakma is nagyon megtapsolta (újabb bizonyíték, ha nem lenne elég az én véleményem). Simán rábíznám esküvői ruhám elkészítését és ezt javaslom önöknek is: nagyívű anyaghasználat jellemzi, szoknyái hagymaformásan buggyosak, olykor felsői is, és ami a legpompásabb, fifti-fifti arányban egészíti ki egymást fekete és fehér. Bízzunk benne, hogy egyszer majd ő is bekerül a Fashion Weekek hét lakattal őrzött bűvkörébe.
Szintén sok buggyos részlet jellemezte Csuzdi Judit kollekcióját is, melyet a legközelebbi Björk videóklipben tudnék elképzelni, illetve olyan, csak fekete-fehérben látó erdei manókon, akik vidám farsangi bálba mennek. Deák Nórát is nagyon megünnepelték, nekem is tetszettek a romantikusan újhullámos pincér-/ escortlányoknak alternatívául szolgáló ruhái, Horváth Barbaránál meg az a merészség imponált, ahogy a karika mintát kombinálta a négyzetrácsossal (neki volt egy olyan ruhája is, mely egy romantikus bástyára emlékeztetett).
Többen hozták természetesen a jól bevált közhelyeket is, hogy romantika egyenlő csipke, tüll, átsejlés, abroncs és míder, sőt, még fekete-fehér ocelotmintát is láttunk, de volt vattacukorra emlékeztető költemény és az ötvenes évek nőideálját visszahozó cukiruci is.
A harmadikosoknak nem volt könnyű dolguk
Bár a hangsúly a harmadikosokon volt, itt valahogy kevesebb feljegyzést készítettem, és sajnos nem hiszem, hogy a fáradhatatlan hőség miatt. Pedig voltak igazán kimagasló darabok (pozitív és negatív irányban is) és a témavezető Konsanszky Dórát is nagyra becsüljük. A végzősök feladata az volt, hogy vegyítsék a férfias és nőies stílusokat, és vegyék hozzá a fehérnemű formákat is. Nagy felkiáltójeleket két helyre írtam csak, Gagyi D. Örsihez, aki elképesztő harmóniában kever színeket és anyagokat, valamint Kudlák Csillához (aki pedig a horgolt betétrészek ide-oda pakolgatásával hoz létre zavarbaejtő kreációkat).
De itt érjen véget a névsorolvasás. Szegény harmadikosoknak nem lehetett egyszerű dolguk, talán túl sok elvárás zúdult egyszerre a nyakukba: egyszerre keverni a nemeket, és még a fehérnemű érzést is hozzápasszintani. Néhány tervezőn látszott, hogy vagy az egyik, vagy a másik célkitűzést tartotta szem előtt, a kettő együtt szerencsés arányban viszonylag ritkán fordult elő. Talán egy világosan körvonalazott feladattal jobban meg tudtak volna birkózni.
A stílus a fontos
Amúgy hiba nélkül lementek a délutáni tourok, pedig még kiskutyák is megjelentek a kifutón. Az mondjuk rossz volt, hogy Steiner Kristóf kiszámíthatatlanul felbukkanó kísérőszövegeit nem mindig lehetett hallani. És akkor fejezzük is be azzal, amit intelem gyanánt zárásként Kristóf mondott: "A divat változhat, a stílus örök."