Dr. Peter Malinowski kutató és gyakorló buddhista előadásán jártunk, hogy megtudjuk: mi a közös a vallásban és az agykutatásban. A Villányi úti Konferenciaközpont és Szabadegyetem előadóterme zsúfolásig telt lelkes hallgatókkal, akik egy része feltehetően a mostanában nagyon divatos buddhizmus szóra szédült a valamiért tíz fokosra hűtött terembe.
A prof
Peter Malinowski negyvenes éveiben járó professzor, aki a liverpooli egyetemen végez kutatásokat, és emellett 1989 óta buddhista. Legfitogtatottabb témája a buddhista gyakorlat és a meditáció hatása az emberre, az este folyamán is erről beszél a legtöbbet.
Malinowski vidám, nyugodt ember benyomását kelti, rögtön azzal indít, hogy ez neki is premier, mert még soha nem tartott előadást ezen a nyelven, azaz németül. Most megteszi és egész jól megy neki, bár néha elakad egy-egy olyan nehéz szóval, mint a vastagság.
Földi szenvedések eltörlése
Előadását azzal kezdi, hogy a felvilágosodás korát említi, amikor különválasztották a vallásokat a tudományoktól. Csak mostanában kezdik el újra együtt emlegetni a kettőt, és ennek különböző okai lehetnek. Az egyik, hogy a buddhizmus nem is vallás, mivel a vallás hagyományos értelemben véve egy olyan rajtunk kívülálló dolog, amiben vakon hiszünk, és amiben a halálunk utáni megnyugvást keressük. Ez pedig nem a buddhizmus. Buddha ugyanis az ember földi szenvedéseit akarta eltörölni, és helyette a dolgokat úgy szerette volna megtanítani, ahogy azok vannak.
Tudósok és buddhisták tehát egymás karjaiba borultak és bár eltérőek a módszereik, a céljuk közös: az emberiség boldogsága, megértése és a kevesebb szenvedés. Természetesen a buddhizmus kutatásához elengedhetetlen az ideológia méltó ismerete. A buddhizmus szerint bármivel foglalkozhatunk, ha van érdeklődésünk, hiszen mindenki a maga sorsának a kovácsa. Az ember elsődleges célja megismerni a tudatot, a dogmák nélküli tapasztalást és mindezek végső alapját.
A megértés alapja tudományos szempontból lehet a pszichológia, vagy az agykutatás hiszen élményeinken keresztül agyunkkal tapasztalunk, mondja Malinowski. Az agykutatás mellesleg elégé gyerekcipőben jár még, hiába foglalkozik vele a tudomány ötven éve, igazából csak öt-tíz éve érnek el eredményeket. Mivel a technika lassan fejlődött, csak mostanában van lehetőség annak megfigyelésére, hogy mi történik, mikor aktív az agy, vagy amikor valaki meditál, valamint hogy mi a meditáció hosszú távú eredménye.
Mi is a meditáció?
A meditáció fogalmának megértésére a professzor két definíciót is mondott, az első a tudat és a test különös kapcsolatát fejezte ki csupa bonyolult szóval, de mentségemre szolgáljon, hogy ez a definíció még Malinowski szerint is csak hosszas meditálás után értelmezhető. A másik, sokkal emberbarátabb elképzelés alapján meditáláskor az ember nem állít elő semmit, csak érzékeli, ami van, tehát belső feszültségtől mentesen időzünk és a tapasztalás pillanatát élvezzük.
A professzor két csoportra osztotta a buddhista meditációt: az egyik a siné, ami annyit tesz, hogy a béke helye. Ilyenkor a tudatot csendesítjük, és ezzel nem csak a buddhizmusban találkozunk, hanem minden olyan meditáláskor, amikor stabilizáljuk a tudatunkat. Ennek lényege a légzés, koncentrálni az orrhegyre, vagy a has mozgására érdemes. A második a laktong, azaz felismerő meditáció, az átható látás. Ez a meditáció tág körű tapasztalást eredményez, a tudatot vizsgálja és a természetes tudatállapotot próbálja fenntartani.
A változatlan én
Az ősi elv - miszerint a tapasztalat középpontja a változatlan én - mindannyiszor megdőlni látszik. Pontosan a tapasztalat ugyanis, ami azt mutatja, hogy sem tudat, sem gondolat, sem érzelem nem lehet állandó, azaz változatlan, mégis ez képzi minden problémánk alapját, véli Malinowski.
Ismét találkozom a múltban-élés problémakörével, hiszen a buddhizmus szerint is le kell dobni a múlt láncait és elfelejteni állandóan a jövővel foglalkozni. De kinek sikerül ez?
Malinowski szerint természetesen a buddhistáknak. Persze eredményeik még nagyon frissek, és elég sok a tisztázatlan kérdés, de a professzor saját bevallása szerint mindig ezt mondja, máskülönben nem kapna pénzt a kutatásaira.
Jobb, ha meditálsz
Az első tanulmány azt taglalja, milyen hatással bír a buddhizmus a pozitív tapasztalásra. Ebben a fejbőrre elektródákat helyeznek, mérik az agyritmust, azaz az éberség különböző állapotát. Alfaállapotban 8 és 13 hertz körül mér az EEG nevű műszer, ekkor lazult az agy. A legmagasabb érték 35-90 hertz között van, ez a gamma állapot, melyet csak gyakorló buddhisták érnek el.
A második tanulmányban alfaállapotban vizsgálták az első lebenyt, gyakorlott meditálók és soha nem meditáltak esetében. A gyakorlott meditálók agyának a bal féltekéje sokkal komolyabb aktivitást mutatott, mint a jobb, ellenben a soha nem meditálóknál a jobb indult be - Malinowski szerint talán féltékenységből.
Végül maguk Malinowskiék 190 buddhistát és keresztényt hasonlítottak össze és a kutatásból kiderült, hogy bizony a buddhisták sokkal boldogabbak, mint a keresztények, valamint jobban meg vannak elégedve az élethelyzetükkel is (bár ez csak a gyakorlottakra vonatkozik) és az anyagi javakat sem értékelik túl sokra (ez is a magasabb szinten levő buddhistáknál).
A professzor hozzáteszi, hogy sajnos senkit nem volt idejük huzamosabb ideig tesztelni, és ez csak az adott pillanat eredménye, valamint hogy ezt egy keresztmetszeti tanulmánnyal nem lehet megvizsgálni. De ha valakinek még ez sem elég, be lehet szkennelni az agyunkat, hogy megnézhessük az agykéreg vastagságát. Nos, bár ez korral elvileg vékonyodik, a gyakorló buddhistáknál éppen ellenkezőleg, megvastagszik. Persze sajnos még ez is csak valószínűleg van így, és mondanom sem kell, hogy senki nem tudja, miért. Addig is meditáljanak bátran, senki nem él örökké.