Hogy milyen autó a C30, már rég megírta a Totalcar. Hogy milyen ez a motor és váltó, egy kicsit nagyobb Volvóban, szintén. Igen. Ez egy feltűnő és méretéhez képest igen drága autó. Ráadásul a Velvetre már-már erőszakkal tukmált D5-ös, automata váltós darab tényleg iszonyú erős, tényleg iszonyatosan megy, csak a váltója gondolkodik néha túl sokat. És persze a 180 lóerő is elkéri, ami neki jár. Igen, tényelg 12 litert fogyaszt városban, autópályán le lehet nyomni nyolcra, aminek az egyetlen értelme, hogy az ember megóvja a jogosítványát.
A Volvo fiatalítani akarja a vásárlói körét, mert az átlagos Volvo-vásárló családos, megállapodott, Magyarországon ráadásul szinte mindenki cégautóként használja a kocsiját, persze nem a használtakat, hanem amiket újonnan vesznek. A svédek szeretnék elérni, hogy már fiatalabb korban rászokjanak a népek a Volvóra, és akkor majd még több cégautót adnak el.
A C30 első ránézésre alkalmas erre. Az orra agresszív, a segge szexi. Megállni vele feltűnést kelt, Budapesten éppúgy, mint Prágában. Kipróbáltuk. Még Joó Gabi, az Index Forma-1-fanatikusa is megállt az utcán, hogy megnézze, de nem ő volt az egyetlen, aki körbejárta, és tanulmányozta. A seggét.
Mert az tényleg jól sikerült. Feltűnő, sportos, fiatalos, egyszerűen jól eltalált, amiről nehéz rosszat mondani. Ha meg nehéz, akkor minek. Ági, és a Prága környékén mögöttünk kullogó Mondeo többi utasa szerint ez a segg olyan, mint egy vigyorgó béka arca. Mert ennek az autónak nem hátulja van, hanem segge. Mégpedig nagyon jó segge. Az autókat kefélő angol szerelő például már biztos befizetett rá, már ha análisan is fixált.
De a Volvo segge öncélú találmány. Kicsi és lapos csomagtartót takar, amibe négy személy cuccait bepakolni egy nyaralásra már nehézkes, hacsak nem Porschés felfogásban nyaral az ember. Amikor a hitelkártyát meg a kotont teszi a csomagtartóba. Két embernek azért elég, de kempingezésre, síelésre csak tetőboxszal gondolhat az ember, az meg már milyen ciki, hogy van az embernek egy sportos, nagyon jól kinéző kocsija, aztán ilyeneket kell ráraknia.
Állítólag nők is részt vettek a C30/S40/V50 tervezésében. Ez leginkább a hifin fedezhető fel, ami lejátszik mp3-at, ráadásul szépen, sőt nagyon szépen, ám képtelen kezelni a mappákat, szépen kiírja, hány szám van a cd-n, de hogy csoportosítsa őket mappánként, arra már képtelen volt. Tahát, ha emlékeztünk arra, hogy a cd-n nagyjából az ötödik lemez volt a Kraftwerk, akkor a 60. szám tájékán belehallgatott az ember, hogy már ott járunk-e vajon. És akkor lehetett tovább keresgélni. Elég béna megoldás, ahogy az is, hogy jack-dugós bemenet van az autó zenéjében, USB meg nincs. Ezt egy 50 ezres fejegység is tudja, itt meg egy alapáron 5 milliós, esetünkben viszont konkrétan egy közel 8 milliós kocsiról van szó.
Magyarán, a C30 szép, szexi és drága. Olyan, amilyet az ember akkor enged meg magának, ha nem kell racionálisan gondolkodnia. Ha nem kell beletuszkolnia két gyereket, ha nem ezzel kell nyaralni, síelni menni, hanem azért vesz autót, mert amikor parkol, látni szeretné, hogy az másoknak is feltűnik. Csajozásra ideális. Akár tisztes őszes halántékkal, akár zselézett macsóként. Női autóként szintén. Büszkén hirdeti, hogy használójának jól megy, megengedheti magának az öncélú hedonizmust, hogy olyan autót vegyen magának, amelyikbe csak végszükség esetén kell másik ember. Azt pedig simán talál hamar, bár a Velvet információi szerint egyre kevesebb a pénzes szingli.
Feng Zsuzsi más szemmel néz autókra
Eddig soha nem tűnt föl, de a Volvónak nagyon szexi a logója: a felfelé mutató nyíl, akár a hímek jelölése a biológiában, és innen tetszőlegesen folytatható az asszociáció. A C30 tüchtig autó, hiába svéd, első látásra mégsem a Horn Gyula életét megmentő tekintélyparancsoló body guard Saab kilencezres jutott eszembe, annál sokkal lágyabbak a formái és sportosabb a külleme is.
Az autó üléseit diszkrét sötétvörös kárpit fedi, amit egy chill out szalon ülőbútorán is el tudnék képzelni. Textília tehát, nem pedig posh bőr, ami azon kívül, hogy bármitől megsérülhet (retikülből kipottyanó szemöldökcsipesz, cipzár, öleb elhanyagolt körmöcskéje) és az új szezon miniszoknya divatának sem kedvez: hiába ugyanis a légkondi, a miniszoknyából kilógó csupasz comb garantáltan tapad. Még a legfinomabb bőrüléshez is.
A belső tér szépen kanyargó íveit követve szemem a plafonon, azon belül is a napfénytetőn akadt meg, elképzeltem ugyanis, hogy amikor a cég cikkemen elérzékenyülve úgy dönt, nyár végéig kölcsönadja az autót, a következőképp cselekszem: hatvanas évek stílusban hajamba vékony selyemsálat kötök, és a panorámatetőn kihajolva száguldozok dús búzamezők között, élvezve a szabadság tökéletes illúzióját.
De térjünk vissza vizsgálódásunk tárgyához és nézzük tovább, mit tud a belső tér: a napellenzőt lehajtva várakozásomnak megfelelően kis tükör fogad, és amint lehajtom, automatikusan bekapcsolnak a két oldalon elhelyezkedő fények. Egy színházi fésülködőasztal miniatűr másolata.
De a Volvo C30-ban sincs minden kolbászból, lássuk azokat a megoldásokat, amiket nem annyira értettem: elsőként a sebváltón elhelyezkedő fokozatok késztettek rövid elmélkedésre, de ezt még mindig kisebb bajként éltem meg, mint a hátsó ülések kialakítását: hátul ugyanis az ergonómiának maximálisan alávetették a romantikát: a designer korábban vélhetően kizárólag gyereküléseket tervezett, annyira látszik a hátul elhelyezkedő két test vonalának követésére hajló igyekezet. Ez egy hosszú üzleti út során kész főnyeremény, de ha maradunk a búzatáblás elképzelésnél: mégis, hogy lehet így romantikusan kart karöltve utazni, miután visszahúzzuk fejünket a napfénytetőről és semmi másra nem vágyunk, mint egy kis szendergésre fiúbarátunk vállán?