„Úgy látom, az ezredfordulóval az állandóság is beköszöntött a divatba” – mondta egy tunikás nő a divatbemutató után az úgynevezett show roomban, aki a sztender előtt ruhát válogatott. A vele együtt érkezett nőt ezalatt a marketingesek tartották vissza attól, hogy az általa is idejétmúltnak ítélt ruhákat meg akarja vásárolni. Ami a véleményüket illeti, nem áll távol a valóságtól, de mi ekkor már árnyaltabban láttuk ezt a jelenséget, lévén a divatbemutató előtt rendezett divat-kerekasztal beszélgetésen is részt vettünk. Az itt elhangzottakra még visszatérünk, maga a bemutató is meglepő volt.
Nem valami elit márka
Kár lenne tagadni, a júliusban bevezetendő Cherokee nem egy elit divatmárka, ettől függetlenül az első, őszi-téli kollekció bemutatóját igyekeztek úgy megszervezni, mintha az lenne. A sokáig jobb sorsra érdemes MEO falán már messziről olvasható a brand logója. Az előtérben a vendégek nem túl visszafogott módon welcome-drinket fogyasztottak, és egyre bővülő számuk már az első fél órában nyomasztóvá vált.
„El nem tudom képzelni, honnan kerül ide ennyi ember tísörtöket nézni” – tört utat egy fotós a tömegben, akit követve viszonylag könnyen eljutottunk a kifutóig. A hangfalakból easy listening szólt, a karzaton Lakatos Márk papírokat olvasgatott a keverőpult mellett. Ez lehetett a folyamat, amikor elindítja a modelleket, a kerekasztalt ugyanis ezzel a mondattal zárták a közönség meglepően sok kérdése után.
Üdítő Kolovratnik Krisztián
Üdítő változatosság volt, hogy ennek az eseményen végre nem Németh Kristóf volt a házigazdája, akiről most azonban már tudjuk, feladatköre nem könnyű. Kolovratnik Krisztián remek színész, de a konferanszié szerepet láthatóan nem érezte teljesen magáénak, ahogyan Gubás Gabi sem. Mindez csupán azért tűnt fel, mert az esemény végre nem a hazai, görcsös megfelelési kényszert közvetítette. Legalábbis látszólag, mert a megrendelő nem volt éppen nyugodt, amikor időnként feltűnni láttuk.
A ruhákat nem tudjuk új jelzőkkel illetni: a konfekció lehetne az újraélesztett Május 1. Ruhagyár válasza a kínai könnyűipar konjuktúrájára. De a bemutató létrejöhetett volna úgy is, hogy Lakatos Márk az általa bohém negyednek nevezett Terézváros utcáin megszólít fiatalokat arra kérve őket, adják kölcsön a ruhájukat egy estére, hogy a modellek bemutathassák a kifutón. A kapott darabokat ezután a tévéből már jól ismert ízlésével összepárosítja, és elindítja a modelleket, hogy ezzel a most tanult zsargonnal éljünk. Bár úgy sejtjük, a médiahackról enélkül is van fogalma az estet szervező Fabricius Gábornak és csapatának.
A sztár és az ember hasonlít egymásra
Mire ugyanis az évek óta látható fazonokat és színeket (az előadáson ők úgy hívták: kolorit) újra megláthattuk kifutón, a reklámszakember már tájékoztatott a városi viselet (az előadáson ők úgy hívták: high street wear) kialakult kultuszáról. Már tudtuk, hogy a divatban ismert csörgedezési elmélet a sztárok és az utca embere közt kölcsönös, minthogy mindkét oldal arra törekszik, hogy egymásra hasonlítson (ennek a forrását ők úgy határozták meg: gossip-ipar).
Így egészen befogadóak voltunk az uniformizált csíkos pólók, a bordó harisnyán viselt bézs szandálok, a bokáig érő szárú zsebes nadrágok, a hiphop táncosok, és a manapság ismét felfutó beatbox-szekció irányában, amelyek közt egy Gotan Project-dal volt újdonságnak tekinthető. A márkáról egyébként annyit érdemes tudni, hogy Amerikában alapították, manapság az angol piac keresett márkájának számít, és a Tescót választotta a hivatalos magyarországi forgalmazójának. Mint azt az állófogadás helyszínéül választott és show roomnak nevezett manzárdban kiállított darabok árcéduláján is láthattuk, egyik farmer sem került többe ötezer forintnál, és egy klasszikus favágóinget pedig háromezer forintért megvehetünk. Ezek sem árban, sem minőségben nem lógnak ki a Tesco-kínálatból.
Érzékeny kontinens
A helyenként már megemlített kerekasztal beszélgetés témája eredetileg a 2007-es év divatja lett volna, ha a moderátor, Fabrícius Gábor nem egy Karl Lagerfeld idézetet vet fel kezdő gondolatként. A divatdiktátor szerint ugyanis törvényszerű, hogy a divat kikerüljön az „elefántcsonttoronyból.” Fabrícius mindezt azzal a - sejtésünk szerint nem bizonyított - ténnyel egészítette ki, amely szerint manapság mindenki divattudatos. A vitapartnerek közt ülő Maróy Krisztina, a Glamour magazin főszerkesztője szerint Európa a divatra legérzékenyebb kontinens. Erre a moderátor egy felmérés eredményével is rámutat, amelyik szerint a fizetésünk felét a megjelenésünkre költjük.
Lakatos Márk – aki néhány éve még arról beszélt, ritkán lát az utcán olyan embereket, akik kifejezetten stílusosan öltöznének – arról a tapasztalatáról számolt be, hogy az emberek saját, személyes divatot csinálnak maguknak. Szabó Patrícia a Wellness magazin főszerkesztője némileg ellenállt a vitapartnerek előremutató gondolatainak, és néhány közhelyet dobott be a mai rohanó világról és arról, ebben a feladataink közé tartozik, hogy nap mint nap eladjuk magunkat. Magáról azért elárulta, hogy van annyira „elmebeteg”, hogy Mickey egeres pólót hordjon, bár egy állásinterjún az ilyesmi erős hendikepet ad.
És a jó öreg életérzés
Sajnos még ebből a beszélgetésből sem maradhatott ki az agy kihipózásásra alkalmas „a divattal együtt életérzést vásárolunk” mondat, de szerencsére ezt a szálat a moderátor hamar elvarrta. Ami a trendet illeti, egyedül a hajdivatot aktualizálták. Zsidró Tamás szerint a sötét haj, és a vastagabbra hagyott hajvégek lesznek divatosak. És a belső melír, jelentsen bármit. Ha valaki a ruhatrendet szeretné jó előre látni, elsősorban nem ezen a fórumon, és nem ezen a bemutatón érdemes tájékozódnia.