"Célunk, hogy ruháinkon a hagyományokhoz hűen jelenítsük meg elmúlt korok díszítő elemeit. A polgári és úri viseletek sok kézimunkával és díszítéssel újra élednek a modern kor követelményeinek megfelelő formában. Sujtások, zsinórok, paszományok, szatén, bársony, brokát, gyapjú, selyem és zsorzsett adják meg az üzlet kínálatának nosztalgikus és mégis mai hangulatát" - áll a díszmagyar ruhákat, mentéket és egyéb korhű viseleteket készítő Tangó tájékoztatójában.
Férfiből nőit
|
"A nők egyszerűen 'öltözködősebbek'" - magyarázza Hampel Katalin, a cég tulajdonosa. Valami azonban szöget üt a fejünkbe: száz éve üknagymama és leánypajtásai nem is jártak atillában, mivel az a férfiak viselete volt. Hampel Katalin megerősíti feltevésünket, majd hozzáfűzi, hogy már az 1940-es években élt egy Tüdős Klára nevű operaházi jelmeztervező, aki az akkori szokásokra fittyet hányva elkezdte átszabni a férfi mentéket nőivé.
"Mi is több fazont átalakítunk és megpróbáljuk a régi, tradicionális vonalat ötvözni a legújabb európai divattal, természetesen a modern kor igényeinek megfelelően" - vallja a Váci utcai bolt tulajdonosa.
Magyar érzelmű hölgyek divatja
Mi azonban kötjük az ebet a karóhoz, és mindenképpen ki akarjuk deríteni, milyen motivációk szükségesek ahhoz, hogy valaki női díszmagyart, mentét, esetleg atillát öltsön magára reggelente - a méltóságtudatot növelő érzésen kívül persze, hogy egy rettenthetetlen Zrínyi Ilona néz vissza az előszobai tükörből.
"Tapasztalatom szerint inkább a magyar érzelmű hölgyek és urak hordják ruháinkat" - mondja a Velvetnek Hampel Katalin. A korábbi évekkel ellentétben, amikor főleg külföldiek vitték szuvenírnek a kosztümöket, mostanában azonban már a vásárlók kilencven százaléka magyar. "Akadt olyan pedagógus is, aki éveken át gyűjtögette a pénzt, hogy szert tegyen egy atillára" - meséli Hampel Katalin.
Sasvári is ebben lovagol
|
Noha a tulajdonos nem kívánta felfedni híres vásárlóinak inkognitóját, a bolt weboldaláról annyi kiderül, hogy a visszatérő vevők sorában van Beregszászi Olga színművésznő, és Sasvári Sándor is rendre az itt készült atillában üli meg tüzes paripáját.
Posztatillák a jövőnek
A ruhákat nagyon előrelátóan egyébként már archiválta az Iparművészeti Múzeum. Ki tudja, lehet, hogy néhány száz év múlva jön majd egy újabb retrohullám, és a posztatillákat a jövő textiliparának remekeivel ötvözik majd. És akkor majd lesz hova visszanyúlni.