Felkerestünk két dizájn-pihenőpontot, de megdöbbenve tapasztaltuk, hogy a járókelők vagy levegőnek nézik a puffokat vagy a hagyományos padokra ülnek helyettük. A Design Hét célja az volna, hogy "esélyt adjon" az újdonságnak, de az utca népe esetében ez kicsit lukra futott. A 85 éves Pált ugyan sikerült rábeszélnünk egy próbára, amúgy viszont csak szakmabeliek keringtek a magányos ülőalkalmatosságok körül.

A Nyugati téren álló fakeret-hungarocel-újrahasznosított reklámmolinó összetételű színes hengerekre 45 perces ottlétünk alatt mindössze 12 ember ült le, de abból tíz egy iskolás csoport volt. Viszont egyszercsak érkezett egy kamásliba és kötött pulóverbe öltözött lány, aki leguggolt, és a talpazatra ezt írta ki fehér betűkkel: "Foglalj helyet! :)" Majd kiderült, ő volt az, aki az Erzsébet téren, a Moszkva téren, a Nyugatinál, a Blaha Lujza téren és a Liszt Ferenc téren álló szokatlan pihenőpontokat tervezte.

Otthon is van, csak nem tudjuk

Grünfelder Judit szerint az egész Design Hét célja az, hogy új esélyt adjon az embereknek. "Ha most azt mondják valakinek, hogy dizájn, akkor megijed és fél, vagy horribilis összegekre gondol azonnal. Szeretnénk a dizájnt úgy promótálni, hogy az emberek testközelből megismerkedhessenek vele". Ez volna a köztéri ülőkék célja, de nem igazán teljesül be a funkciójuk, mert nem olyan sokan illetik őket a fenekükkel.

Pedig jogtalanul misztifikáljuk a dizájnt, mondta a kerek mosolyú Judit, "a célunk az, hogy az utca népe is testközelbe kerüljön vele és ne idegenkedjen. Be akarjuk vezetni ezeket a furcsán és jogtalanul misztifikált dolgokat a köztudatba". Végülis miért ódzkodunk a dizájntól, sugalmazza a kérdést a tervező, hiszen az otthonunk is tele van dizájnholmikkal, maximum nem veszünk tudomást erről: "ha az ember körülnéz a saját otthonában, ott is ott vannak a dizájnerek által tervezett dolgok".

Mi a dizájn?
A dizájn (design), másnéven formatervezés az iparművészeten belül az a tevékenység, amely a tárgyak formai-esztétikai kialakításával foglalkozik. Ötvözi az esztétikát, a formát, a funkcionalitást, és innovatív módon kiemeli a tárgya egyedi tulajdonságait. Kapcsolódik az építészethez, az iparművészet más ágaihoz (bútorok, ékszerek, dísztárgyak, csomagolások stb.), ipari alkotások (autók, járművek, technikai eszközök, gépi berendezések) tervezéséhez. Magyarországon a szecesszió időszakában lendült fel a dizájn a 20. század fordulóján, majd a világháborúk között a jármű- és a bútoripar fejlődött leginkább. Az iparművészeket a Magyar Iparművészeti Főiskolán, mai nevén a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen képzik. (Forrás: Wikipedia)

Kanapé kétmillióért

Miközben betértünk az Andrássy út dizájnboltjaiba és lehuppantunk a gyönyörű és kényelmes, mindössze kétmillió forintba kerülő kanapéra, ott visszhangzott a fülünkben Grünfelder Judit állítása: az emberek azért is tartanak a dizájntól, mert azt hiszik, hogy drága. És ez így is van, de az okokat a sorozatgyártásban és a munkaerő árában kel keresni: amíg a multi bútorgyártó cégek például Kínában, hatalmas szériában állítják elő az otthonunkat barátságossá tevő fotelt, a magyar iparművész ezt nem engedheti meg magának, ezért adott, hogy az ő terméke többe kerül.

Nézegessen pihenőpontokat!

Andrea, aki marketinget tanít és elhozta a diákjait a Nyugatinál lévő pihenőszékekhez, szintén az árat emelte ki, mint elrettentő okot. Szerinte az egyedi formatervezés azért nem tud annyira beépülni az emberek mindennapjaiba, "mert azért pénzigényes, és az ember úgy vásárol bútort, hogy rá tudjak ülni és színben jó legyen, és aztán ennyi. Marha jó lenne pedig, én is nagyon szívesen megterveztetném a lakásomat valakivel, de nem biztos, hogy belefér". A dizájn lényege, hogy "kényelmes legyen az, amit mindennap használunk, és esztétikus is, csak ez egy megfoghatatlan dolog, kinek mi az esztétikus".

Dizájn-tévhitek

A Liszt Ferenc téri hajlított csővázból készült székek és napozóágy hosszú percekig árválkodott, majd két lány leült rájuk. Csakhogy róluk is kiderült, hogy nem véletlenül, mivel mindketten formatervező művészek, méghozzá csomagolástervező szakirányon végeztek. Adrek, akinek sálja egy fényes tollú varjúra emlékeztetett, csalódottan megjegyezte: "nagyon sajnálom, hogy ennek az egésznek így kell történnie. Az szándék, hogy a Design Hét alkalmával kicsit megmutassuk azoknak az embereknek is, akik rohannak a munkába, hogy létezik magyar formatervezés. Ehhez készül egy akció, hogy Budapest frekventált pontjain elhelyeznek egy installáció jellegű reklámfelületet. De nem értem, hogy miért nem lehet ez egy izgalmas dolog, gyakorlatilag nem érte el a célját." Arra következtetett, hogy "lehet, hogy nem vagyunk elég tájékozottak, elég befogadóak, nem értjük".

Mint ahogy az ismerőseik többsége sem érti, hogy mit jelent az, hogy formatervező: az emberek extremitásnak érzékelik ezt a fogalmat. Adrek mesélte, hogy az egyik kedvence, amikor valaki a csomagolástervező szó hallatán megvilágosultan felkiáltott: "ja, akkor te karácsonyi ajándékokat csomagolsz!".

Klikk!

Tán nyerek a lottón?

Dia szerint a téren elhelyezett székek lényege, hogy "történjen valami itt az emberekkel, akár együtt, akár külön-külön. Hogy merjenek valamit csinálni a rohanó napokban, például leülni ide". De az utca népe vagy elsétált a pihenőpontok mellett vagy a fapadokon üldögélt, mint például Pál is. Amikor odaólálkodtunk hozzá és megkérdeztük, hogy miért nem próbálja ki a székeket, visszakérdezett: "akkor mi van, ha ráülök? Szerencsém lesz és megnyerem a lottó ötöst a héten? Kibír az a drót vagy mi a nyavalya? Nehogy seggre essek 85 évesen, aztán a fiatalember lefényképez, jól fogok kinézni, kiröhög a feleségem, 'vén hülye, miért próbálkozol ilyennel?'. De Pál valahogy mégis érthette az új esély üzenetét, és kipróbálta a széket, noha még mindig kétkedett, hogy elbírja-e őt. Aztán a figyelme más irányba fordult, és magával rántott minket is. "Azt a bunyós szakállast, azt lehet, hogy nem bírná ki, az 140 kiló. Ismeri ki az, nem? Az az olasz, aki a rendőrt játssza és sose hord pisztolyt és az öklével üti a kábítószeres bandát! Azért kényelmesebb az, ami otthon van."