Azt hittem, kellemes órácskát töltünk majd a szabadulóművész társaságában kedvenc tárgyait, a new- és oldschool bilincseket nézegetve, végül egy kalodába kellett beleraknom a fejem, aztán meg beletekert egy zsákszerű kényszerzubbonyba. Aztán ráraktam egy bilincset a csuklójára, de kiszabadult. Közben kedvenc bilincseit rakta elénk.

"Négyéves koromtól kezdve gyűjtök bilincseket, lakatokat, hétévesen már 150 kiló ilyen cuccom volt, de ventillátorokat és láncokat is tartottam egy ládában" - mondta David Merlini Budapest egy titkos pontján, ahol egy rejtekszobában hét lakat (!) alatt őrzi az időközben tonnányira duzzadt gyűjteményének újabb és újabb darabjait.

Víz alatt egy bilincs csak egyszer használható

Végignéztük kedvenceit, például a Tel Avivban vásárolt spanyol bilincset és a magyar példányokat: örültem, hogy ebben a kellemes kontextusban kerültem életemben először érintkezésbe a jelenleg használatban lévő rendőrségi bilinccsel, amiből Merlininek van vagy 30 darab. Gyorsan meg is magyarázta, miért: "Gyakorlásra használom, víz alatt például minden bilincset csak egyszer használok, mert rozsdásodhat, akadozhat, ami növeli a hibalehetőséget."

Bilincsparádé

Megnéztük a Büntetés-végrehajtás állományában egészen új Schellenbergert, a varázsló gyorsan ki is szabadult belőle és miközben enyhén bilincsnyomos csuklóját masszírozta, megtudtuk, hogy a magyar és a spanyol bilincset ugyanaz a mesterkulcs nyitja.

Jött a promós fekete, logóval ellátott Merlini-bilincs, valamint egy legalább 300 éves bokabilincs (ezzel a művész, mint mondta, örömest vetné bele magát a Dunába egy hídról), és egy ősrégi óriáslakat.

Aztán a külföldről kapott kuriózumokat tapogattuk, a rézből készült tigrist ábrázoló nepáli lakatot, az egy valódi- és egy állyukkal ellátott trükkös lakatot Indiából, számzáras lakatot Amerikából, és a kalodát, amit születésnapjára kapott.

Merlini szerint nincs baj a tárgyak karmájával

A legdurvább egy 1888-ban Amerikában gyártott és használt villamosszék intenzitást mérő ampermérő volt. Itt merültek fel bennünk a tárgyak karmáját illető kérdések, de Merlini megnyugtatott minket, hogy nincs azzal baj, ha korábban negatív kontextusban használt tárgyakkal piszmog az ember. Ő ugyanis nem hisz a tárgyak kisugárzásában, így nem zavarja az sem, mit mire használtak korábban.

Aztán jött a kritikus pillanat, amikor az Amerikában korábban sokat használt kényszerzubbonyt ki kellett próbálnom: ez elég tuti megoldás bűnözés vagy akár hisztéria ellen, és hihetetlen megkönnyebbülés, amikor lekerül az emberről.


Ebay, külföldi haverok, Ecseri

Merlini fáradhatatlanul gazdagítja gyűjteményét, több álneve van az ebay-en például, mert ha saját néven jelentkezne be, felvinnék az árakat. Vannak külföldi ismerősei, akik néha érdekes leletekre bukkannak és ritkábban ugyan mint régen, de az Ecserin is beszerez egy-két érdekesebb lakatot.

A torinói kisgyerekek miatt van minden

És mi lesz a többtonnás gyűjtemény sorsa? - faggattuk az ifjú mestert. "Ha meghalok, talán majd odaadom egy múzeumnak. Jó lenne egy David Merlini múzeumot csinálni" - morfondírozott, majd hozzátette, hogy e különös vonzódás minden bizonnyal "gyerekkori gátlásokra és devianciára vezethető vissza". (Mint megtudtuk, egyáltalán nem jófejek a torinói kisgyerekek a külföldiekkel. Márpedig ő Torinóban nőtt fel, és félig magyar.)

Szolgálati közlemény: David Merlini szívesen elajándékozná 1 nm alapterületű, 1,80 méter magas, 3,5 tonnás betonkockáját. Mi itt ezt most azzal a feltétellel tesszük közzé, hogy az átadási ceremónián mi is ott leszünk.