Elvis a modern kori Jézus Krisztus

mm
2009.01.24. 10:23
Elvis-imitátorok közt szórakozni kicsit olyan, mint megnézni egy transzvesztita show-t, ahol a fellépők nem nőknek, hanem elhízott rockistennek öltöznek. Közben az egésznek mégis megvan az az őszinte bája, amitől nem kínos, hanem érdekes lesz. Egy hét alatt két helyszínen szívtuk magunkba a magyarországi Elvis-szubkultúrát, láttunk bőrjakós fiúkat, Pink Ladyket, pomádés bajszokat és hajakat, és mi sem értjük, miért, de kiderült: Elvis számaira az emberek még ma is egy perc alatt kezdenek el boldogan táncolni. Lehet, hogy tényleg ő a legnagyobb király.

"Ha lenne igazság a földön, Elvis élne, és az összes Elvis-imitátor volna halott" - olvasható a Johnny Carsontól származó idézet a legismertebb magyar Elvis-imitátor, John Laslo honlapján. És azután, hogy egy hét alatt többször is alaposan megmártóztunk a magyarországi Elvis-szubkultúrában, megértjük, hogy John Laslo oldalán miért egy, az imitátorokra nézve negatív idézettel fogadják a látogatót. Ugyanis a fenti idézettel az imitátorok is egyetértenének. De ne rohanjunk ennyire előre.

Az egész azzal kezdődött, hogy Nagy Britanniában Elvis Presley hetvennegyedik születésnapja alkalmából január 8-án ismét megrendezték az Elvis-imitátorok Európa-bajnokságát, amit idén Trent Carlini nyert meg. Aztán láttuk, hogy Budapesten is lesz valami hasonló.

Love me tender németül

Sajnos benéztük a dolgot, és a múlt héten az Alcatrazban nem egy nagyszabású Elvis-találkozó volt, és még csak nem is imitátorverseny, hanem egy teljesen hagyományos csütörtök esti koncert, amin Elvisek is felléptek. Mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga: ha Elvisnek születésnapja van, akkor értelemszerűen Budapesten egy kis sörözőben három Elvis szórakoztatja a szórakozni vágyó közönséget. Persze, hogy nem így van! Ez csak a Király rajongóinak teljesen egyértelmű, földhözragadt átlagember nem gondolhatja, hogy egy ilyen Elvis-est őszintén élvezhető lehet. Csakhogy alapvetően mégis az volt, sőt, teljesen fel is borították minden előzetes elképzelésünket, hogy esetleg kínosan kevesen lesznek, vagy hogy béna produkciókat látunk majd.

Elvisek az Alcatrazban, klikk!

Amint ugyanis megszólalnak az első nagy klasszikusok, azonnal indul a tánc, mindenki annyira rázza magát, amennyire csak tudja. Ötven emberrel ennél nagyobb hangulatot nem nagyon lehet csinálni: a közönség táncol, ahogy illik, az Elvisek meg Elvisek, ahogy illik, és csak a néhány kívülálló újságíró nem kapisgálja még, mi történik.

Itt ismertük meg John Laslo „Mestert”, aki alapvetően Spanyolországban tevékenykedik, és annyi koncertje van, hogy nagyjából negyvenóránként szólítják színpadra; valamint Elvis By Flyt is, aki meg matektanár, amikor éppen nem a lányok bugyiját próbálja meg flitteres ruhában levarázsolni.

A Memphis Mafia

Rob Kingsley - az Európa-bajnok Elvis - a nyakában egy villámot formázó TCB feliratú nyakláncot visel. Elvis zenekara a TCB Band volt, ami a Taking Care of Business (Gondoskodni az Üzletről) rövidítése, és egy villám volt a jele. Az Elvis körül mozgó állandó stábot – zenészeket, közeli családtagokat – az 1960-as évektől elkezdte Memphis Mafiának nevezni a szaksajtó mert fekete ruhákban és napszemüvegekben jártak, és tényleg egy jól szervezett banda benyomását keltették. Elvis Presley-ben többek között azt szeretik a rajongói, hogy nagylelkű volt: bár nem rajongott érte, hogy egy bűnszervezethez hasonlítják a barátait, de annak kifejezetten örült, hogy azzal, hogy barátai mindenhova követték, meg tudta őket szabadítani a szegénységtől. Forrás: Wikipedia

Az est kétségkívül legkeményebb pillanata az volt, amikor John Laslo németül énekelte a Love Me Tendert. Aztán egy kicsit magyarul is, de végül visszaállt a világ rendje, visszaváltott angolra.

Az imitátorokkal beszélgetve a tisztelet volt a legtöbbször előforduló hívószó. Ők tisztelik a Király hangját, személyiségét, a számokat, amiket írt, hogy adakozott, az egész lényét. Az Elvis halála után kialakult iparág azonban nem csak a tiszteletre épít, ezért minél több időt töltöttünk el ebben a közegben, egyre inkább azt éreztük, hogy ami kívülről egységesnek tűnik, igazából tele van súrlódásokkal. A hivatásos imitátorok részéről – akiknél az ének legalább olyan fontos, mint a kinézet, ezért angolul inkább impersonatornak hívják őket, mert a produkciójuk jóval összetettebb, mint a sima utánzás – például érezhető egyfajta elhatárolódás azoktól, akik parodizálják a Királyt.

Jampecok és Pink Ladyk

Az Alcatrazban közben megtudtuk, hogy egy nagyobb szabású Elvis-show is lesz Budapesten, egész pontosan a II. Nemzetközi Elvis-show, ahol öt Elvist is láthatunk, sokkal több ember várható, és úgy általában, minden sokkal nagyobb szabású lesz. Ebben azért kételkedtünk, de miért ne.

Az imitátorok kedvenc számai? Mit szeretnek Elvisben? Ki hasonlít a legjobban? Nézzen videót, George Michael, Madonna és Elvis imitátorai egy asztalnál ülnek, és ez nem egy vicc eleje.

És a II. Nemzetközi Elvis-show, a József Attila Művelődési Központban minden várakozásunkat felülmúlta. Például teljesen megtelt a hely, annak ellenére, hogy nem a város szívében van, és hideg is volt. Ez azt bizonyítja, hogy teljesen szervezett létező Elvis-kultúra van Magyarországon, akik ha kell, mindenhol ott vannak: most is láttunk jópár, az Alcatrazból ismerős arcot. Másrészt nem volt gagyi, bár lehet, hogy a különféle szépségversenyek és átlagos celebesemények színvonala már túlságosan ellenállóvá tette az egész szerkesztőségünket. Ennek mindenesetre megvolt a maga bizarr hangulata: mintha traveszti-show-t látna az ember, csak itt csillogó ruhájú, pocakos férfiaknak öltöznek a résztvevők túlsminkelt nők helyett.

A szombati, nagyobb eseményen mintha az angyalföldi Grease-be csöppentünk volna. A parkolóban irgalmatlan amerikai bálna, teljesen fekete, matt, jól néz ki. Bent az előtérben lakkozott fejű bőrjakós fiatalok piros cipőben, Pink Ladies feliratú lányok, és az amerikai máz alól kikandikáló egészséges kelet-európai hangulat, de nem az idegesítő fajtából. Itt meg kell jegyeznünk, hogy ugyan az esemény fő attrakciója Rob Kingsley, a 2008-as Európa-bajnok volt, de szerintünk ezen az estén a minden szempontból a magyar Ed Philips nyújtotta a legjobb teljesítményt.

Pink Lady

A lányok Pink Ladies-felirata a Grease-ből eredeztethető, ahol így hívták a lányok bandáját, így semmiképpen sem keverhető össze a Pink Lady nevű japán popduóval, akik az 1970-es évek végén alkottak. Mitsuyo Nemuto (Mie) és Keiko Matsuda (Kei) képezte a zenekart. Egy japán tehetségkutatóban tűntek fel, először klasszikus népzenei produkcióval, népviseletben, aztán néhány hónappal később egy későbbi fordulóban kihívó ruhában, tökéletesen összehangolt mozgással igazi gumipopot énekelve robbantak be. Elvis Presley-hez annyiban köthetjük őket, hogy az Egyesült Államokban adott első koncertjük Las Vegasban volt. A tipikus japán, jellemzően nő tinisztárok (aidoru) megtestetői voltak, akik cukik és ugrálnak, és jól néznek ki, és ahogy jönnek, néhány év alatt el is tűnnek.

Az eseményen az imitátorokon kívül Marót Viki és a Nova Kultúrzenekar, valamint a paródia műfajában utazó Vocalidiots is felléptek, utóbbiak produkcióján érződött, igazából azt parodizálják, amiben élnek. Rob Kingsley szerint ahhoz, hogy valaki jól tudja hozni Elvist, naponta több óra gyakorlásra van szükség, sok-sok éven keresztül. Ő a mai napig Elvis DVD-kkel kezd reggeli után, és szorgalmasan gyakorol. John Laslotól pedig választ kaptunk a legkínzóbb kérdésre is: bizony, hetente nagyjából két flakon hajlakkot mindenképpen felemészt a dolog.

Elvis, Jézus és Bruce Lee

Közben szép lassan erősödött bennünk az érzés: ez az egész nem is Budapesten történik, ez nem is a valóság. Igazából nincs ilyen, hogy valahol a városban, egy random éjszaka egy művházban egy csomó lakkal belőtt hajú fiú meg pin up-stílusban felöltözött lány önfeledten szórakozik, miközben Elvisnek kinéző, meglett férfiak énekelnek a színpadon. Az est végére teljesen elszakadtunk a valóságtól, már valóban a legtermészetesebb dolognak tűnt, hogy az ember a piros kockás zakójához azt a cipőjét veszi, aminek nyolc centis a talpa és fekete-fehér intarziás.

Rajongókkal tömött művház, klikk!

Az Európa-bajnok azt mondta, hogy Elvis Aaron Presley-ben egész egyszerűen minden jó. Először másik nagy ikonjához Bruce Lee-hez hasonlította, de végül egyszerűsített a dolgon: „Soha senki nem érhet a közelébe. Ő a modern kori Jézus Krisztus”.

És valami tényleg lehet Elvis Presley-ben. A művelődési központ alapvetően nem egy táncos mulatságra volt berendezve - egy nagy terem félig megtöltve székekkel - csak a terem hátsó részében volt mozgásra alkalmas tér, mégis, nagyjából fél perc után párba rendeződtek az emberek, és elkezdték megidézni a rock and roll fénykorát.

Az Elvis körül kialakult iparág méreteit egyébként jól jelzi, hogy az Európa-bajnok Rob Kingsley már 17000 ember előtt is játszott, valamint, hogy John Laslo évente több mint kétszáz koncertet ad. Az pedig, hogy a stadionokat megtöltő Rob Kingsley eljön Budapestre, hogy néhányszáz ember előtt lépjen fel, azt is jelzi, hogy ez mégiscsak egy kedvesen bolond, világméretű társaság, amit a benne lévők szerint Elvis annak ellenére sem biztos, hogy megértene, hogy leginkább a csillogó felhajtás az első dolog, ami sokaknak az eszébe jut róla.

Mert az Elvis Presley életét betéve tudó rajongók szerint azért van abban valami ellentmondás, hogy az egyébként szerény, és a minden látszat ellenére visszahúzódó énekes halála után több mint harminc évvel több ezer rajongó öltözik be napról napra a Királynak, hogy a továbbra sem apadó rajongótábornak megidézze az egykori mestert, és tovább éltetik azt az ipart, ami néhányuk szerint megölte a kedvencüket.

Elvis azért mégiscsak hang és kép és mozgás, úgyhogy már csak azért is nézzék meg a remek videónkat. Amiben, mint a Pompomban a csoki, úgy van matektanár Elvis, fodrász Elvis, katona Elvis, hivatásos Elvis és mindenféle Elvis meg érdekes ember.

Elvisek

John Laslo, Elvis legismertebb magyar hangja
Ed Philips, a II. Nemzetközi Elvis-show csúcspontja
Elvis By Fly, a matektanár-Elvis
Rob Kingsley, Európa Elviseinek idei legjobbja