Sejtettük, hogy Németország és Törökország válogatottja közt zajló elődöntő minden fontosabb mozzanatáról lemaradunk, ha arra vállalkozunk, hogy a mérkőzés ideje alatt több, budapesti, szabadtéri helyszínt is végiglátogatunk, és beszélgetünk a férfivendégekkel arról, miért épp ezt a helyszínt választották a több száz, felállított kivetítő közül. A meccs ideje alatt öt helyszínt tudtunk tesztelni feszített tempóban, és a meccsből mindössze az első török gólt és a mérkőzés végefelé látható közvetítési hibákat láttuk.
1. Helyszín: Millenáris park
Két évvel ezelőtt, a foci VB idején még magunk vállalkoztunk arra, hogy osztályozzuk a férfiakat, akik a budapesti, szabadtéri helyszíneken kiállított kivetítők előtt nézik a mérkőzéseket, ezzel segítve a sport iránt visszafogottan érdeklődő nőket az ismerkedésre alkalmas helyszín kiválasztására, de idén a férfifaktor meghatározásától már az első helyszínen eltekintettünk. A Millenárison ugyanis a hajléktalanoktól az új indie-ikon Joachim Löw fociszerető hasonmásain át a csak jövőre divatos gladiátorszandálos diktátorokig a férfiak széles rétege képviseltette magát, az átlagéletkor 19-48 év volt. A parkba nem a a megszállott drukkerek érkeztek, a bajnokság kezdete óta bevett szokás, hogy a II. kerület rendelete alapján a meccsek közvetítését 10 órakor, a második félidő közepén felfüggesztik. Addig is temérdek szúnyog és jó hangulat fogadja a pléddel betérő látogatókat. A turisták nem fedezték fel maguknak ezt a helyszínt, mi azonban felfedeztük a park legnagyobb drukkereit, akik öt liter sörrel készültek az elődöntőre.
Most hazárdíroztam, 40 ezret tettem a németekre
Gyula (28), Csaba (34)
„Néha haverokkal focizunk otthon, Budakeszin, de ott nem lehet ilyen körülmények közt meccset nézni, így aztán bejöttünk. Együtt szoktunk tippmixelni, most hazardíroztam kicsit, rátettem a németekre 40 ezret. 2:1-es végeredményt tippeltem” – mondta Csaba, és semmi kétsége nem volt afelől, hogy kedvenc csapata győz. A két budakeszi hobbifocista láthatóan készült az estére, egyikük német mezben, a másikuk pedig az EB. labdájának utánzatával érkezett, fekete hátizsákjában pedig öt literes fémhordós kiszerelésű sört szállított. Hiába kértük a barátokat arra, hogy tegyék az asztalra zsákmányukat, attól tartottak alaptalanul, hogy az italgyártó beperli őket, ha mindez fotón megjelenik. „Jogász vagyok, tudom én, hogy megy ez.” Végül arról kérdeztük Gyulát és Csabát, a hangulatukat hogyan befolyásolja majd, hogy este tíz órakor, a mérkőzés közepén felfüggesztik a közvezítést a parkban. „Áh, nem merik megtenni. A népharag erősebb. Ennyi embernél úgysem kockáztatják meg, hogy lekapcsolják a kivetítőt”- reménykedtek.
2. Helyszín: Jégkert
Az elődöntő kezdete után negyed órával érkeztünk a Széna téren található Jégkertbe, ahol a biztonsági őr azzal fogadott, hogy már telt ház van. Arra hivatkozva, hogy csak egy focirajongót keresünk, és már biciklizünk is tovább a Margit sziget felé, beengedett a tömött kerthelyiségbe. A belépő egyébként 1000 forint, ami legfeljebb azért kellemetlen, mert a vendégek java még nincs túl az érettségin. Mint azt a megszólalónktól megtudtuk, ismerkedésre alkalmas ez a helyszín, a betérő, fiatalkorú focidrukkerek figyelmét könnyen el lehet terelni a meccstől, és az érdeklődő lányoknak szívesen elmagyarázzák a sport szabályait, bár a les fogalmát még nem sikerült teljesen megértetni a jövő családanyáival.
A tizenegyes az, amit 11-es mezben játszó focista rúg
Laura (17), Péter (21)
„Itt sok ismerőssel lehet találkozni, ezért járok ide az EB eleje óta, aztán együtt rá sem nézünk a meccsre. A kiemelkedő pillanatokat nem meccshez, inkább lányokhoz tudom kötni”- mondta Péter, aki ebben az időszakban jobban kedveli a focihoz nem értő lányokat, akiknek szívesen elmagyarázza a szabályokat, és ezzel tud imponálni. A mellette álló Laura így tudta meg, mi is az a les. „Bemegyek a Mangóba, ahol az eladók sorfalat állnak. Ha úgy akarok vásárolni, hogy a pénztárcám nincs nálam, és a pasim utánam dobja, amikor már a sorfalon túl vagyok, akkor az nem érvényes. Na, ez a les”- mosolygott a gimnazista lány. Péter legyinkett: „volt olyan lány, aki azt hitte, az a tizenegyes, amelyiket a 11-es számú mezes focista rúgja.” A fiú egyébként a Bajnokok Ligáját jobban kedveli, mint az EB-t, mert az előbbi bajnokságon „színesebbek a csapatok”. Ami a most zajló bajnokságot illeti, a már kiesett portugáloknak drukkolt. „A németeket nem szeretem, és nem szurkolok a törököknek. A törökök a gyroshoz értenek, de a focihoz nem”- mondta Péter, de hangját az ordítás elnyomta, mert abban a pillanatban, a mérkőzés 22. percében a törökök Boral révén megszerezték az első góljukat.
3. Helyszín: Holdudvar
Aki a Sziget Fesztiválig szeretne felkészülni lelkileg a tömegre, és gyakorolni, hogyan kell a több oldalról állandóan zajló lökdösődést lágy hullámzásként megélni, annak mindenképp a Holdudvart ajánljuk kísérleti terepnek a foci EB hátralevő időszakára. Ismerkedésre és idegen nyelvek gyakorlására alkalmas helyszínre találtunk, ahol láthattunk álmodozó csillagászokat, wannabe jacttulajdonosokat, és olyan értelmiségi férfit is, aki egy méteres kilengéssel képes sört inni, mégsem esik hátra. A fröccs ezen a helyszínen is savanyú, a mojito a slágerital. A sokszínű társaságban hamar megtaláltuk a hungarikumot, az igazi, rusztikus panaszkodókat, akik épp a spanyol tengerpartra vágynak vissza.
A spanyolok kiesése filodráma volt Barcelonában
Tamás (27), András (26), Lajos (24)
„Barcelonában nyaraltunk, ott néztük eddig az EB-t. Akkor is kint voltunk, amikor a spanyolok kiestek. Nem tudod elképzelni, mi volt ott. Látni kellett volna azt az összetartást, azt a szeretetet, azt a közös szomorkodást. Filodráma volt. Az azt jelenti, hogy dráma a szuperdráma és a gigadráma közt” – határozta meg a fogalmat Lajos, aki megérkezésünk előtt épp több részletre kiterjedően szidta a Holdudvart összevetve a spanyol szabadtéri helyszínekkel. „Itt nincs foglalt hely, nincs tenger, semmi nincs. Csak itt állok a barátaimmal tömegben. Állva iszunk. Miért nem mentünk inkább a Ráday utcába? Egyébként jók a csajok itt, csak kicsit sokan vannak.” Sejtettük, hogy ebből a beszélgetésből kihoztuk, ami benne volt, de azért feltettük az álnaiv kérdést, hogy a három barát lát-e esélyt arra, hogy egyszer majd a magyarok is átéljék azt a híres filodrámát. „Ha a magyar foci erős lenne, akkor foglalt helyem lenne, a VIP első sorában tombolnék”- mondta Lajos, de nem említette hol, és lát-e mindezekre esélyt.
4. Helyszín: A Holdudvar előtti kivetítő
A Margit szigeten számos kivetítő található, ezért ellensúlyozandó a Holdudvar tömegét, azt a helyszínt választottuk ki, ahol a legkevesebben nézték a meccset. A helyszín kivilágítatlan, a hangulat meditatív volt, a közönség csendben figyelte a kivetítőn látható eseményeket, amíg megszólítottunk egy fiatal férfit, aki morcosnak tűnt, és a szigeten egyedüliként senkivel sem beszélgetett.
Minden szar focipályát parkosítani kellene tóval a közepén
Noel (27)
„Milyen jó kis parkot lehetne csinálni azon a szar pályán. Jó nagy tóval a közepén. Nem pedig focizgatni rajta. Undorító! Minden focipályából parkot kellene csinálni!”- hallgattuk döbbenettel vegyes büszkeséggel Noelt, hiszen megtaláltuk a városban az egyetlen embert, aki gyűlöli az EB-t. Kérdésünkre, hogy akkor miért bünteti magát egy eseményekben gazdag elődöntővel, így válaszolt: „dolgozom itt. Letakarom a kivetítőt, majd kitakarom a kivetítőt, meg az a dolgom, hogy elzavarjam a csöveseket, hogy ne mangázzanak itt. Ti is dolgoztok, látom. Engem zaklatsz a fotósoddal együtt.” Általános focigyűlöletét Noel nem tudta megmagyarázni, de mint elmondta, semmiféle sportot nem szeret. „Bicajozni szeretek legfeljebb, de nézni nem szeretek sportot, az miért jó?”
5. Helyszín: Pótkulcs
A hőség és a páratartalom sáskanemesítésre alkalmassá tenné a Pótkulcs belső termét, csak épp a gólörömök és a közvetítési hibák okozta sokk összemosott zaja akadályozná az elmélyülést. Érkezésünkkor éppen egy hiba miatti állóképet láthattunk a sarokba állított kivetítőn, alámondása pedig élő káromkodás volt. A kocsmában körülbelül huszan nézték a mérkőzést, a szomszéd teremben pedig ezelatt a Cimbali Band koncertje zajlott. Így Gundel Takács Gábor közvetítése mellett lelkes cimbalomszó is követte Schweinsteiger futásait. A kerthelyiségben ezalatt javarészt lányok ültek, a fröccs a megszokottnál ízetlenebb volt ezen az estén. A sarokban megtaláltuk az egyetlen férfit, Ivánt, aki a közvetítési hibák ellenére, és az előtte, az ajtóban álló emberek takarásában is nyugodtan és zavartalanul élvezte az estét.
Mond az a név neked valamit, hogy Mezey Géza?
Iván (48)
„Most írtam a 14 éves fiamnak egy esemest, aki otthon van, Szegeden: ’a németek győztek, akik majd a döntőt játsszák’. Már akkor tudtam, hogy a németek ennyire sikeresek lesznek, amikor még nem nyújtottak valami jó teljesítményt. Megéreztem, hogy ügyesek lesznek”- mondta Iván az SOS Gyerekfalu munkatársa, aki barátaival együtt, teljes nyugalommal nézte a közvetítési hibák miatt meg-megszakadó mérkőzést a Pótkulcs pálmaházi párát idéző termében. Az sem zavarta túlzottan, hogy a szomszéd helyiségből áthallatszó koncert miatt a közvetítés nagy része nem volt hallható. „A fociszeretetem nagyon régre nyúlik vissza. Valamikor én is fociztam. Mond az a név neked valamit, hogy Mezey Géza? Ő volt az a szövetségi kapitány, aki kivitte a magyarokat az utolsó VB-szereplésükre Argentínába ’74-ben. Ott volt Töröcsik, meg Nyilasi, de szép idők voltak” – ábrándozott a múltban Iván, miközben már a koncertnek is vége lett.
5+1. Helyszín: Szimplakert
Miután az elődöntő végeredménye a meccs ideje alatt 3:2 lett a német válogatott javára, nem volt esélyünk arra, hogy egy döntetlen után a tizenegyeseknek köszönhetően időt nyerjünk. Amire a Szimplakertbe értünk, már vége volt az estének, a foci már szóba sem került a társaságok közt, csupán egy fiatal fiú érkezett az asztalunkhoz érdeklődni a mérkőzésről. „Igaz, hogy a németek nyertek? Nagyon örülök, mert rájuk tettem. Csak épp nem néztem a meccset, mert egy kibelezett Trabantban ittam a haverokkal”- mondta és már indult is vissza, hogy folytassa eddig bevált esti programját.