A fűző újra divatos és a push-up melltartó voltaképpen nem más, mint jelenkori fűző - nyugtáztuk Konsánszky Dóra iparművész Fűzött ruhatár című kiállítását látva a Budapesti Történeti Múzeumban.
Egy sor, kultúr- és divattörténeti érdekességgel gazdagabban távoztunk, miután megtekintettük Konsánszky Dóra iparművész kiállítását a Budapesti Történeti Múzeumban. Megtudtuk például, hogy nemcsak az etikett - és olykor az őszinte érzelmi megrendülés - okozta a dámák teátrális ájulásait a XIX. században, hanem az a tény is, hogy a fűzők legalább 10-20 centivel karcsúbbra nyomorították össze őket. Ez pedig nem tett jót a vérkeringésnek. További meglepetés, hogy a fűző strukturális ruhadarab: a kiállító teremben olvasható tájékoztató tanulsága szerint "átszerkeszti, átépíti a női testet, vagy éppen újraformázza azt, a mindenkori szépségideálnak megfelelően".

Fél év munkája

Nem is meglepő, hogy a fűzőkészítés állítólag közeli rokonságban áll a szobrászattal, s a létrehozott műtárgy a szoborhoz hasonlatos.

Tekintse meg képeinket!
Konsánszky Dóra maga kísérleteknek nevezi alkotásait, a tizenkét kiállított műtárgy - merthogy a látottak inkább nevezhetők műtárgynak, semmint ruhának - fél év munkája, akad köztük olyan is, amin a tervező egy egész hónapig dolgozott. "Múzeumba tárgyiasítani kell a ruhát, ezért ezek inkább haute couture darabok. Exkluzív öltözetek ugyan, de hordhatók. Izgalmas és kreatív munka. Beleszerettem, hogy strukturális és három dimenzióban tervezhető ruhák a fűzők, hiszen éppen ezt a háromdimenziós szabászatot tanultam Párizsban" - mondta a ruhatervező, aki az Iparművészeti Egyetem mellett egy neves párizsi művészeti iskolában (École Chambre Syndicale De La Couture Parisienne) is lediplomázott. Utóbbiban sajátította el a fűzőkészítés alapjait.

A kimonótól az estélyi ruháig

Egy tucat kiállított műtárgy nem sok, gondoljuk elsőre, ám a fűzőkiállítás tipikusan az a hely, ahol el kell merülni a részletekben. Ajánlatos többször körbejárni a kiállított alkotásokat és tíz centi távolságról vizsgálgatni őket. A tizenkét mű mindegyike az elegáns nő alapruhatárának egy-egy elemét jeleníti meg a köntöstől a kosztümön át az esküvői ruháig, a kimonótól az estélyi ruháig. A terem egyik szegletében egy - egyébként hordható - fehér darab az alig látható damilok nélkül is megállna a 32 darab beépített merevítőnek köszönhetően. (Ami elenyésző mennyiség az egykori 80-100 darabhoz képest, ami ráadásul halcsontból készült.)

Kis fűzőtörténet

Miután percekig elbogarászunk a műtárgyakon, a fűző - más néven mieder - történetéről faggatjuk az alkotót. A legkorábbi fűzőábrázolás több mint 3000 éves és az ókori Krétából származik. Fénykorát a Napkirály idején élte, a rokokóban pedig már kis kihúzható pálcákat is beleépítettek, melyeket étkezéskor el lehetett távolítani. A dámák önként és dalolva öltötték magukra a kínzóeszközt, ájuldoztak és aléltak, és minden tevékenységhez más típusú miedert hordtak. Létezett fűző nappali viselethez, látogatók fogadására, estélyi ruhák alá, utazáshoz, de még alváshoz is. A nőiség kiemelésére törekedő nagy-és kisasszonyok mellett még apácák is hordták, de ők épp ellenkező céllal, keblük elszorítására. Vivenne Westwood volt az első modern nő, aki felfedezte magának a fűzőt, majd botránykeltő videóklipjeiben Madonna már önmagában viselte a ruhadarabot.

Manapság három kiló mínusz

A ma elterjedt fűzők általában 3-4 centit javítanak az alakon - elsősorban mellben, derékban és csípőben -, és ez a kis korrekció épp három kiló mínusznak felel meg. "Egyébként, ha a fűző alakkorrigáló szerepét tekintjük, akkor a push-up melltartó egyszerűsített fűzőnek minősül, hiszen még merevítő is van az alján" - jegyezte meg Konsánszky Dóra, aki búcsúzóul azt is elárulta, hogy a következő munkáiban, divatbemutatóin mindenképpen szerepelni fognak a kiállításon látható fűzőszerkezetek változatai, mai hordható formában.

"Fűzött ruhatár" kiállítás
Budapesti Történeti Múzeum
Budapest, Szent György tér 2. - Budavári Palota, E épület
Megtekinthető: szeptember 12-ig.