Négy tesztszemélyünk ismét a legnagyobb igyekezettel vetette magát a tényfeltáró újságírás áldozatokat követelő munkájába: egy hétig tesztelték a Gastroyal házhozszállított ebédeit. Az már az első nap után kiderült számukra, hogy küzdelmes hét áll előttük, amihez még napközis menzai előképzettségük és a már sikerrel legyűrt Food Express kajateszt sem bizonyult megfelelő felkészítésnek.
Gazdag fantázia, szegényes ízvilág
Barbi például első említésként rögtön azzal kezdte, hogy bár nem tartja magát finnyásnak, a Gastroyal ízvilága - illetve annak hiánya - minden képzeletét alulmúlta. Külön zokon vette a hangzatos ételnevek és a tapasztalati érzékelés ellentmondását: annál a leírásnál például, hogy "a csirkecombot kicsontozzuk, fokhagymával, porvance-i fűszerrel bedörzsöljük, majd vaslapon, olívaolajjal kenegetve piros-ropogósra sütjük" már-már valami fantasztikus gasztronómiai élvezetet vizionált, ezzel szemben a csirkeszelet, amit kapott, ehető volt ugyan, de csak erőltetett asszociációval fedezte fel benne a mesés Itáliát.
A leves próbája a megevés
A cég gyengéi a jelek szerint a levesek: erről szinte senkinek sem volt pozitív tapasztalata, ha pedig mégis, akkor is csak mihez képest, mert abban nem mindig lehetett biztos, hogy mit is evett. Györgyi például első ízlelésre rettenetesen rossz baracklevesnek tippelte, amit kapott, de azután sem tudott elnézőbb lenni, hogy kiderült, a tesztelt készítmény valójában narancslevesnek készült. "Így már kissé érthetőbb a kesernyés íz, de sajnos a levesben úszkáló narancsrostok valami lejárt befőtt összecsomósodott részeire emlékeztettek, ezért bevallom őszintén nem volt gusztusom megenni" - vallja be. Ez az élmény olyan óvatossá tette, hogy következő gyümölcslevesével már igazán próbálkozni sem mert: "nem volt rossz, csak furcsa".
Dóra számára a minesztraleves bizonyult túlságosan összetett élménynek. Ez a leves tudomásunk szerint egy sárgarépát, fehérrépát, zellert, kelkáposztát és karalábét tartalmazó paradicsomleves. Dóra élménye ennél gazdagabb, de ez nem válik a leves javára: "A minesztraleves színe arra utal, esetleg málnakrémlevest szállítottak ki, amit alátámaszt, hogy némi fahéj is érezhető benne, ugyanakkor mintha egy kevés paradicsompürével bolondította volna meg a szakács" - tudósít a tányérból. A fahéjas almalevesre pedig egyébként gazdag és színes szókincséből sem talált egyéb jelzőt, mint hogy "kibírhatatlan". Ő alapjában vajszívű és szelíd teremtés, így ezek után nem mertük feszegetni az átélt élményt.
Megtörve bár, de fogyva nem
Dóra ezek után már az apróságoknak is képes volt örülni, például annak, hogy a juhtúróval göngyölt csirkemellet "jól fűszerezték, sőt nem is sózták el" - bár a zsírégető fogásként tálalt étel diétás jellegét inkább csak a hús méretében látta megvalósulni. Györgyi is számolt be pozitív élményekről: neki nagyon bejött a narancsmártásos csirkemáj, ami "kifejezetten finom volt, és jó volt a fűszerezése is". Ezt a véleményt azért érdemes fenntartással kezelni, mivel a jó fűszerezésbe nála akár fél üveg darált bors használata is belefér: "a borsot én magában is megeszem, így itt sem zavart, hogy az ebéd felénél égni kezdett a nyelőcsövem".
Mivel az összes fogyókúrázó irodista zöldségből készült ételeket és salátákat rendel, az ebédszállító cégeknek érdemes ezekből erős választékkal előállnia. A Gastroyalnál ez se jött össze, pedig mi nyitottak voltunk: "Amennyiben a joghurtba forgatott leveszöldségek és újkrumpli együtt ínyencsalátának számít, ám legyen. Az íze pont olyan, mint amilyet ezektől az összetevőktől várhatunk" - számol be Dóra szkeptikusan, míg Györgyi a vegetariánus bőségtállal fogott mellé. "Rántott karfiolból, gombából és brokkoliból állt, és sajnos ezek a dolgok, még ha friss korukban jók is voltak, a mikróval való találkozás után úgy néznek ki, mint a vízbe áztatott, szétmállott, nyúlós habszivacs" - fest vigasztalan képet.
Főzelékfronton kreatívak
Hogy pozitívumot is említsünk azért, főzelékfronton találtunk értékelhető teljesítményt: Barbi szerint a brokkolifőzelék "egész jó volt", sőt azt állítja, egy elfogulatlan ismerőse egyenesen rákattant a Gastroyal-féle lencsefőzelékre. "Lehet, hogy a Gastroyalnak jobbat tenne, ha a jövőben ráállna a főzelékiparra" - véli, és igaza is lehet, hiszen a cég feltalálta például a halfőzeléket. Igaz, ezt ők nem tudják: náluk "tejszínes-zöldborsós-hagymás tengeri halragu" néven fut, és bár első látásra ijesztő, zöldborsóval színesített fehéres trutymó, de Barbi szerint ennek ellenére meglepően finom. A pozitív ízélményt Dóra is megerősítette, de kicsit nehezen hittünk nekik: a méltatott étel ugyanis előnytelen külseje mellett irtózatos dögkút-szaggal is rendelkezett. Pár óráig még aggódva figyeltük őket, de azóta is élnek.
Kényes szelek
Elsőként az a kolléganőnk adta fel a próbálkozást, aki vakmerően a káposztaleveses tisztítókúrát választotta. Ez már az első nap után kifogott rajta - és ha nincs kellőképp észnél, nem csak ő, de az egész kollektíva megszenvedte volna a hatásokat. "Nem vonom kétségbe, hogy naponta négy doboz káposztaleves és az ehhez társuló kiegészítők (ultrafosatós gyümölcspép, vagy joghurt és fokhagyma alapú saláta) nem érik el a hatásukat, de a mellékhatásoknak köszönhetően ember legyen a talpán, aki végigszellent és végigfos egy 40 órás munkahetet lincselés nélkül" - osztotta meg őszintén tapasztalatait, és ennél többet tényleg nem is akartunk tudni.
Négyfős tesztcsoportunk végső tanulságként csak az ár-mennyiség arányt tudta említeni a Gastroyal pozitív vonásaként: az előbbi kellőképp alacsony, az utóbbi pedig elegendő ahhoz, hogy elverje az éhséget. Ettől azonban a Gastroyal "royal" szavát még mindig fennkölt eufémizmusnak érezzük: a Velvet gasztrokommandója egész héten át tartó hősi tesztelés után sem tudta eldönteni, mi is volna ebben a királyi. Dóra kolléganő pedig valószínűleg a közös tudatalattiból merített, amikor utolsó nap felszakadt belőle a megkönnyebbült sóhaj: "hú de jó, hogy holnap már nem jön kajám!"