horoszkóp

Az igazi graffiti már '89-ben meghalt

2007.07.02. 12:40
Látogassunk el a kelet-európai Write4Gold graffiti döntőre, beszélgessünk berlini ősgraffitisekkel és szentpétervári ifjoncokkal, és közben nyissuk ki a szemünket. Bár a nyolcvanas évekbeli igazi New York-i graffitinak már leáldozott, Kelet-Európában még mindig csak hajnalodik neki.

"Én berlini vagyok, nem német!" – hangoztatja többször is Poet, aki 1987-ben kezdett el graffitit fújni. Azért jött el a Budapesten megrendezett kelet-európai döntőre, hogy megnézze a környék felhozatalát és fürödjön egyet a Balatonban. Ez utóbbi ugyan időhiány miatt nem jött össze, viszont Poet és csapata, a GFA (akik 2003-ban megnyerték a Write4Goldot) lelkesen festett egy falat öt-hat órán keresztül a MokkaCukában – a Hajógyári-szigeti családi gyereknapról odatévedt lurkók áhítatának gyűrűjében.

Iskolázták egész Európát

Hűen a hip hop kultúra önfényező etikettjéhez, a harmincöt fölött járó Poet nem győzi hangsúlyozni, hogy Európa graffititrendjét ő és a csapata alkották meg. Igaz, hogy Nyugat-Németország és Hamburg hamarabb kezdte követni a New York-i szubkultúrát, de Berlin volt az, ami "a graffiti európai fővárosává lett". Nem véletlen, hogy Németországból (Chemnitzből) indult a Write4Gold is: a döntőn részt vevő csapatok előtt graffitis körökben fejet hajtanak, és a főnyeremény sem mellékes: a kábé ezer kanna spray elég jópár hónapnyi festéshez, és a beharangozott "Wundertüte" egy csomó hasznos kelléket rejt. A döntő a splash! fesztiválon zajlik, amit idén Lipcse mellett rendeznek jövő hétvégén.

Ahonnan indult
A graffiti az 1970-as években indult hódító útjára New Yorkból, a hip hop négy elemének egyikeként: ezek a breaktánc, a rap (amit az MC csinál), a DJ-zés és a graffiti. A lepattant környékek gyerekei azáltal akartak hírnevet szerezni, hogy kiírták a nevüket, ahová csak tudták. Egyik leghíresebb közűlük a görög Demetrius volt, aki fagyiskocsikra fújta a Taki 183 nevet, ami így bejárta az egész várost. És persze annál népszerűbb lett valaki, minél extrémebb helyekre, például metrószerelvényekre vagy hidak lábára fújt. Aki nem hiszi, nézze meg a Wild Style és Style Wars című kultfilmeket.

A szombaton a szigeten zajló verseny regionális, közép-európai döntő volt, ami az eddigi évek sima elődöntőihez képest újítás. A régió minden részéből érkeztek csapatok, volt cseh, szlovák, orosz, román és több magyar crew is. Három kategóriában mérették meg magukat a graffitisek: ki kellett dolgozniuk egy teljes falat (angolul muralt) egy adott téma alapján, ami a kissé provokatív, ámde találó "Flavour of the East", azaz a Kelet íze volt. E tevékenységhez kaptak 40 kanna sprayt, ami sokkal több, mint amennyivel bármelyikük találkozik a napi akciók során. Egy kanna Magyarországon kétezer forintnál kezdődik, (Németországban ennek kábé a fele), tehát a festők általában ott takarékoskodnak, ahol lehet: a színekkel.

Dobd fel a falra

A két másik stáció a tagelés (firka) és a bombing (gyorskép készítése) volt, jelen esetben a "swords" szót kellett a csapatok egy-egy tagjának kifújniuk, majd a "slam" szóból kellett képet írniuk. Mindegyik csapat két tagja pontozhatta a többi crew munkáit egy rakás szempont szerint, és hogy mégse lehessen a riválist nagyon leminősíteni, volt egy bíró is, a '86 óta festő Niklas, művésznevén Bas2. Végigjártuk vele a terepet, és epedve vártuk kritikai megjegyzéseit az összes "Flavour of the East"-ről.

Nézze meg képeinket!

A pontozási rendszer elég összetett: nemcsak a "swing"-et (hogy a betűk hogyan folynak egymásba), a színek összhangját, az olvashatóságot kell pontozni, hanem a kreativitást, a technikát és persze a kompozíciót is. Mikor felvetettük a berlini bírának, hogy hisz' ezek mind szubjektív szempontok, azt felelte, hogy az például egyértelmű, ha a színek nem illenek egymáshoz, vagy ha két betű megszakítja a dinamikát. Volt olyan kép, amit Niklas kissé gyerekesnek talált, és olyan, amit nem is tartott graffitinek. Az egyik magyar csapat letisztult, népies motívumokkal díszített, de meglehetősen egyszerű betűkkel játszó képéről nem volt nagy véleménnyel.

A bukaresti csapat fala viszont elnyerte a tetszését: gyönyürűen kidolgozott betűket vittek magukkal a fal két végén utazó roma figurák, és a cinizmus jele is megcsillant a képre fújt megjegyzésben: "Graffiti goes East, Gypsies go West". A másik, hasonlóan politikus kép a magyar Industry nevű formációjé volt. "Nagyon grafikus, marha jó, csak épp a betűk gyengék, például az "l" becsúszott az "f" mögé" – kritizálta Niklas a képet, amin tömegek ordítják a revolutiont és orwelli disznók néznek fel a vörös csillagra.

Az orosz rendőr

A moszkvai és szentpétervári KGM három napon keresztül vonatozott, hogy Pesten graffitizzen. Elárulhatjuk, hogy nem hiába, mert övék lett az összesítésben a harmadik díj, megosztva a szlovák DKH-vel. A fiatalok elárulták, hogy Oroszországban nem illegális a graffiti, de részben azért, mert egyáltalán nincs róla szó a médiában. És fizetni is lehet érte, mondták, mire azt hittük, hogy falakat lehet venni a fújáshoz. "Nem, ha véletlenül jön a rendőr, adsz neki egy kis pénzt."

Az eredményhirdetés némi csalódást is hozott, hiszen az itthon legtiszteltebb csapat, a Hungarians Finest másodikként végzett. Ezen csapat tagjai kezdtek Budapesten legkorábban festeni, és mondhatni, mára befutottak. Egyik tagjuk, Nikon például a brit Graphotism magazin címlapsztorija volt tavaly év végén. Az első helyen pedig a bukaresti Delicious landolt, nem hiába, hatott az ötlet és a forma együttese.

Vandálok

Arról pedig, hogy ez művészet-e vagy vandalizmus, nem nyitnánk vitát. Poet szerint Németországban az utóbbi kategóriába sorolják, sőt, azért nincsenek legálisan fújható falak, mert a városvezetés szerint csak arra volna jó, hogy ott gyakoroljanak az esti bevetésre. Törvény ide vagy oda, ő még mindig fest metrókat, ezért kapták el januárban. Mikor tettenérték, jó polgárhoz nem méltó módon orrba vert két rendőr, majd futásnak eredt, de az erősítést nem bírta le, így most egy 3000 eurós (majdnem 740.000 forint) büntetés vár rá. "Alig várták, hogy elkapjanak, a szemükben törvényen kívüli vagyok."

New Yorkban, ahol a hip hop, és vele a graffiti megszületett, 1989-ben futott be az utolsó festett metrószerelvény. A hatalmas ellenhadjárat után viszont ma már sikkes galériákban és a New York Times lapjain láthatjuk viszont, gyakran a "street art" címkével jelölve. Poet szerint a valódi graffiti meghalt 1989-ben, viszont ha street artnak nevezed (ez magában foglalja az utcai matricázást és a stencilezést is), akár kiállítóművész is lehet belőled. Ő inkább marad annál, hogy felkérésre falakat fest és reklámokat fúj mindenféle multicégnek. Barátja, Niklas, úgyismint Bas2, szintén megmaradt a gyökereknél, és elérte azt, amire minden graffitis vágyik: hogy az ő neve jelenjen meg a város legtöbb felületén. Gyümölcsszállító teherautókra fest ugyanis, és mindegyikre ráfújja a saját tagjét is. "Engem aztán nem zavar, hogy néhány zöldséget vagy gyümölcsöt is kell festenem. Ingyen megcsinálom, a lényeg, hogy van mire írnom a nevem."

Ha van kedvence, fotózza le!
Ha van kedvenc graffitije szerte az országban vagy akár külföldön, írja meg nekünk és küldjön róla képet! Persze, ha gyűlöli a graffitiket, azt se rejtse véka alá.