horoszkóp

Frissüljünk gyümölcslevessel!

2007.07.09. 11:18
Azt nem állíthatjuk, hogy megkerestük "az igazi" hideg gyümölcslevest. Már csak azért sem, mert körülbelül ezer fajtája van, készülhet egyféle gyümölcsből, de főzhetjük meggy-barack-szilva és bármi más keverékeként is. Gyümölcsleves-körkép izzadó éheseknek.

Az egyik legegyszerűbb nyári étel a gyümölcsleves, aminek számos elkészítési módja létezik. Van, aki nem is főzi, hanem csak összeturmixolja a friss gyümölcsöket tejjel és narancslével. Arról is hallottunk, hogy egyesek vanília- és meggypudingot főznek bele. Hasonlóan korábbi jegeskávé tesztünkhöz, ellátogattunk néhány étterembe, és érzékszervi próbának vetettük alá a kínált gyümölcslevest. Három helyen jártunk, és mindegyikben másféle gyümölcsből készült a forró nyári napok mannája. A pontozásunk teljesen szubjektív volt: nagyjából az számított, hogy friss alapanyagokból, kevés cukorral/édesítőszerrel készüljön, és ne a tejszínhab játssza a főszerepet. Felkutattuk azt is, hogy van-e hely a tejérzékenyek számára: igen, ott, ahol szójatejjel főznek. Nem lett kedvencünk, és különben is, a legfinomabb mindig az, amit az ember anyukája készít.

Signo Café (XIII. ker. Pozsonyi u.)

Az első próbát a Pozsonyi utca elegáns étterem/kávézójában, a Signoban tettük. Kellemes környezetben, a teraszon is le lehet ülni, a kiszolgálás korrekt, bár nem túl barátságos. Rendeltünk egy hosszúnevű gyümölcslevest: hideg ribizlikrémleves citromfüves habkoronával és almachips-szel szerepel az étlapon. Szívünk mélyén éreztük, hogy az 580 forintos leves valójában néhány kortynyi lesz csak: apró csészében (kb. másfél-két decis), viszont nagyon ízlésesen tálalták.

Hiába kérdeztük a pincért, hogy vajon valóban csak ribizlit tartalmaz-e a leves, nem tudott mást mondani. A mi érzésünk szerint a leves íze jobban emlékeztetett a szilváéra, mint a bogyós gyümölcsre, és fahéjból is túl sok lehetett benne, mert az állaga kissé poros volt.

Aki szereti a tejszínhabot, annak bejönne ez a leves, mert saját készítésű, friss és finom habbal díszítik a tetejét. Erre kerül a citromfű, valamint az almachips: az egzotikus megnevezés nem takar mást, mint szárított, ropogós almaszeleteket, amik valóban feldobják az amúgy nem világsikerű levest. Közepes pontszámot, azaz hármast kap.

Falafel Faloda (VI. ker. Paulay Ede u.)

A high-end után betértünk egy barátságosabb árkategóriájú önkiszolgáló helyre. A más néven Falafel Salátabárként emlegetett bár pici ugyan, viszont sokat kell sorba állni. Ez kellemetlen lehet a hőségben, viszont feltételezi, hogy finom az étel, és gyakran tesznek a pultba friss ennivalót. A tálcán megkapott levest a galérián is elfogyaszthatjuk, ami kimondott színharmóniát jelenthet, feltéve, ha a rózsaszín valamely árnyalatába öltözünk, nekidőlünk a mályva színű falnak, és úgy kortyoljuk az eperkrémlevest.

Elégedettek voltunk a 320 forintos, bőséges, hűs és könnyű levessel, amit kérésre tejszínhab nélkül is adnak. A hivatalos összetevők: eper, tejszín, de gyanítjuk, hogy némi víz vagy tej is került bele, mert az állaga hasonlított a turmixra. Nincs mese, a maga gyorsétkezde kategóriájában ötöst kap.

Salamon kóser étterem (VII. ker. Nagydiófa u.)

A laktózérzékeny emberekre gondolva utánajártunk, hogy Budapesten hol találunk szójatejből készült gyümölcslevest. A Salamon kóser étteremben egyáltalán nem főznek tejjel, mivel hússal igen: a kóser hagyomány tiltja a hús és a tejtermékek egyazon pulton és eszközökkel való felhasználását. A gyümölcslevest csak szezonálisan készítik, ezért nem árt érkezés előtt odatelefonálni.

Kicsit meglepődtünk, mikor beléptünk az étterembe: egy nagy helyiségből áll, inkább egy méretes nappalira vagy klubhelyiségre emlékeztet. Ez nem jelenti, hogy üres lett volna, ellenkezőleg: számos turista jár ide, és tanúi lehettünk egy ismerkedésnek is. A mellettünk lévő asztalnál négy ötven körüli amerikai elegyedett beszélgetésbe a harmadik asztalnál ülő hetven fölötti hölggyel. A hely kicsiségének következtében azt is hallottuk, ahogy a néni elbüszkélkedik Long Island-i kóser éttermével, majd visszakéri a névjegykártyáját, mellesleg kihirdeti, hogy megjárta Auschwitzot, miközben kiosztja a pincért, hogy miért nincs még mindig kész az étel.

Szerencsére nekünk csak a barackos-almás-narancsos-kiwis levesre kellett koncentrálnunk, aminek könnyed üdeséget adott a szójatej, bár kicsit édes volt. Kiadós és kellemes volt, az ára is barátságos: 480 forintba került. Négy pontot kap, és lehet, hogy nem fair, de leminősítettük kicsit az asztalon álló száradt virágcsokor miatt. Ha már odateszik, legyen friss.