Az óbudai Textilmúzeumban látható harisnyakiállítást évekig szervezték a rendezők, akik közül az Óbudai Harisnyagyár egykori dolgozójaként többen is tevékenyen részt vettek a harisnyagyártásban. Összeültek hát az egykori harisnyagyárosok, beizzították a harisnyás ismerősöket, és elkezdtek gyűjteni.
Sok kopt
A több mint két évig gyűjtögetett anyag végül is csak egy szobácskát tölt meg, akit azonban érdekel az öltözékek története, annak mindenképen érdekes. A szervezők szemmel láthatóan mindent megettek azért, hogy minél több régi harisnyát gyűjtsenek egy helyre. Nem titkoltan a történeti aspektusra utaztak, és a harisnyafélék meglehetősen éltes korát kívánták hangsúlyozni. Ebből kifolyólag kevés szó esik a hozzánk közelebb álló korok harisnyadivatjáról, vagy harisnyahiányáról, és századunk dámáinak egyre jobban látható lábairól.
Sok szó van viszont a koptoktól, akik elsőként csavartak magukra kötött harisnyát, megalapozva ezzel a harisnya 1500 éves történetét. Tovább is adták a találmányt az egyiptomiaknak, akik már két kötőtű segítségével formázták a zoknikat, mígnem az európai parasztok a körkötőtűs tökélyig fejlesztették a dolgot. Mint a kiállításból ugyanis kiderül, eleinte szinte csak ők hordták ezt a ruhaneműt, a középkorban még a papok is csak mise alatt húzták a lábukra, nehogy bepiszkolódjon.
Nem csak nőknek
És aki meg azt hinné, hogy a harisnya női dolog, az téved; miért is hordtak volna a nők harisnyát, amikor földig ért a ruhájuk? A ruha alatt meg nem hordtak semmit, még télen sem, ami nem lehetett túlságosan kellemes. A harisnya elnőisedése egészen későn következett be, mikor a földig érő ruhák lerövidültek, és már csak bokáig értek, így már volt értelme a harisnyákat mutogatni.
Az első tervezett kollekciót az 1920-as években mutatták be; ezek a harisnyák még csak térdig értek ugyan, de annál változatosabb színben tündököltek. Ezek után rohamfejlődésnek indult a termék, az ötvenes években megjelent a szembiztos harisnya, a 60-asban a harisnyanadrág, 70-es években felvillantak az első harisnyatartók, a 80-as évek találmánya pedig a combfix. Hogy azóta mi történt, arról nem esik szó, megtekinthető viszont sok szép műláb és plakát.
Aki megelégszik ennyi információval, az nyugodtan hátradőlhet, hogy nem kell még egy kiállítást megtekintését bezsúfolnia az amúgy is sűrű decemberi programjába, aki viszont ennél érdeklődőbb, valamint vonzódik a szegélykötőgépekhez és harisnyahurkolókhoz, az december 31-ig nézzen ki Óbudára, a Textilmúzeumba (1036 Budapest Lajos u. 136-138). Vagy ha vár egy kicsit, jövőre elolvashatja a témában megjelenő könyvet is.