Igen, a szabadság jut eszembe. Akkor is, amikor a gyertyás táncot látom a kölcsönbe kapott videón. A gyönyörű rózsaszín ruhába bújtatott nő egy hatalmas fejdísszel táncol, és közben csak nyaktól lefelé mozgatja a testét. Aztán az a beduin nő, aki kendőben ringatja a csípőjét. Majd egy történet egy híres egyiptomi hastáncosnőről. Előadásának azon az estén az volt a címe: "Nem érdemled meg, hogy szeresselek". Táncolt, táncolt, egyszerre behunyta a szemét és folyni kezdtek a könnyei_ Civilben élte az arab nők szokásos életét, csak a táncban maradhatott szabad.
Ez jár a fejemben, amikor nézem a hastáncoktatót az órán. A finom mozdulatokat, amelyeket egyelőre senki sem tud tökéletesen utánozni. Tudniillik ki kellett próbálnom a hastáncot. A barátnőim cipeltek el. Kijelentették, hogy írni csak arról lehet meggyőzően, amit meg is tapasztal az ember! Ez már azután történt, hogy otthon tartottak egy kis bemutatót. Bekapcsolták a zenét, előkerültek a kendők, és akkor átvette felettük az uralmat a ritmus.
Őszintén szólva az óra kevésbé volt önfeledt és kuncogós. Ott jobban kellett figyelni a mozdulatokra. És azt is meg kellett érteni, hogy ezek csöppet sem könnyű tánclépések. Hosszú-hosszú időbe telik, amíg valaki megtanulja az alapvető fortélyokat. Pedig olyan könnyednek tűnik! De a könnyedség mögött hosszú hónapok kitartó gyakorlása áll. Ezzel nyugtatom magam, amikor rendre eltévesztem a mozdulatokat, kiesem a ritmusból. A többiek sem mindig ügyesebbek, bár van, akinek mintha a zsigereiben volna a lépés. De táncolnak itt olyan nők is, akikről meg nem mondanám, hogy ide járnak esténként. Mert inkább kötényt képzelek eléjük. De ha van is kötényük odahaza, hát most színes, csörgős kendőt kötnek a csípőjükre. És talán éppen ez az, amiért itt vannak. Itt kiléphetnek a szerepükből. Nők lehetnek megint. Olyan nők, akik ezúttal nem szolgálnak senkit, se főnököt, se férjet, se gyereket, se szeretőt.
- El kellett ide jönnöm! - meséli Szabó Éva, aki igazi északi típusú nő, elsőre az ő lényét sem társítaná senki a hastánccal. És mégis! - Azt éreztem, ha nem jelentkezem, valami nagyon fontosból maradok ki. Régi-régi vágyam teljesült ezzel. Gyerekkoromban, talán A kőszívű ember fiaiban láttam egy jelenetet, ami egy háremben játszódott, azóta él bennem a vágy, hogy kipróbáljam a hastáncot. Hétfőnként vannak az órák, így nem azzal a sóhajjal indul a hét, hogy jaj, már megint kezdődik minden elölről. Már előre várom az estét! Talán a legjobb visszafelé az autóban, az a kuncogás, amit ott a barátnőimmel rendezünk, érdemes lenne meghallgatni. Rengeteg feszültség elpárolog.
Elegáns fegyver
- A női test szép! - jelenti ki a táncoktató, Kluka Henriett. - Mindegy, hány kiló. És ez az a tánc, amely kihozza a női test szépségeit. Megtanít arra, hogyan bánjunk a testünkkel, hogyan legyenek a mozdulataink igazán finomak és nőiesek. Azt szokták erről a táncról mondani, hogy erotikus, valami olyasmi, ami pusztán a vágy felkeltésére való. Én úgy gondolom, ez a tánc is eszköz, amivel kifejezhetjük önmagunkat.
Ekkor feláll és megmutatja a csípőkörzést kétféleképp is. Először finoman, szinte lesütött szemmel, aztán határozottan, erőteljes csípőmozdulatokkal úgy, hogy közben egyenesen a szemem közé néz. És be kell látnunk, hogy a különbség óriási!
- A hastáncnak csak az egyik fajtája a háremtánc - magyarázza -, amelyet kifejezetten a férfiak elcsábítására használnak. Amit én oktatok, azt jobban szeretem orientális táncnak nevezni, ez az összefoglaló neve az észak-afrikai népek táncainak. Mi, nők nagyon emancipáltak lettünk, ami azt jelenti, hogy ebben a kemény, számomra néha ridegnek tűnő világban úgy kell helytállnunk, mint a férfiaknak. Mégis mindannyiunkban ott a vágy, hogy nőként viselkedjünk a szó nemes értelmében, hogy azt sugározzuk, legbelül érzékeny, finom lélek lakozik.
Meditáció és érzékiség
Mai életünk kevés lehetőséget kínál arra, hogy együtt legyünk önmagunkkal, és ha baj van, megértsük, mi miért történik velünk és körülöttünk. Erzsébet a válása után kezdte keresni az alkalmakat erre.
- Jógával kezdtem - meséli -, ez is lehetőség volt a befelé fordulásra, de nemtelen volt. A hastánc azért lett számomra több, mert az elfojtott nőiességet hozta ismét felszínre. A válás óta a fiamat és a kislányomat egyedül nevelem és tartom el, úgy kell dolgoznom, annyit kell vállalnom és keresnem, mint egy férfinak. Könnyen megkeményedhet így az ember. Úgy döntöttem, nem hagyom, hogy ez így legyen. Otthon soha nem táncolok, nem vágykeltőnek használom ezt a tudást, sokkal inkább fontos önmagam számára. Pedig ősi szexuális ösztönöket hoz felszínre. Már az első foglalkozás után azt éreztem, hogy másként lépek, felemelem a fejem és viszonzom a férfiak tekintetét...
Sokan az ókori világ termékenységi szertartásaihoz kötik a hastánc eredetét. Az arab világban a törzs nőtagjai körbevették a szülő nőt, és hastáncmozdulatokat végeztek, hogy a szülést segítsék. Talán innen az ősi erő. A nyugati világ az újkorban kezdte felfedezni az orientális tánc szépségét, és azért, hogy színpadi és művészi tánc lehessen belőle, híres orosz balettmesterek, koreográfusok is dolgoztak.
A cikk teljes változata a májusi Elle magazinban olvasható.