Apró fehér golyócskák, amelyekben, ha ízekre szednénk, valószínűleg a hatóanyag egyetlen molekuláját sem találnánk meg. Ugyanakkor, ha a megfelelő golyócskákat a nyelvünk alatt elszopogatjuk, azonnal érezhető javulást vehetünk észre. Szó sincs semmiféle kuruzslásról, a gyógyítás ősrégi művészetének lehetünk tanúi.
Ahhoz, hogy megértsük és elfogadjuk a homeopátia gyógyító rendszerét, el kell felejtenünk a klasszikus orvostudomány kézzelfogható, kísérletekkel bizonyítható gyógyszereit és gyógymódjait. Lépjünk be hát a tiszta energia, a rezgések birodalmába, és először ismerkedjünk meg az életerő fogalmával! Az életerő vezérli és szabályozza szervezetünk öngyógyító mechanizmusát, megpróbálja a szervezetet a lehető legteljesebb egészségben tartani.

Az életerő fogalmát megértve másként közelítünk majd a betegségekhez is. A betegségek tüneteit nem fogjuk ellenségként kezelni, melyeket mindenáron le akarunk küzdeni, el akarunk nyomni. A betegségeknek határozott céljuk van szervezetünkkel. Például egy közönséges meghűlés nem más, mint a szervezet mérgektől való megtisztítása, aminek az egyik gyógyító megjelenési formája a láz. Az életerő rendszerint képes egyedül megbirkózni bármilyen problémával, akut - rövid távú - betegségek formájában kiküszöböli őket. Ha ez nem megy, akkor lépnek fel a krónikus lefolyású - hosszú távú - betegségek, melyek azt jelzik, hogy az életerő megakadt. Ekkor van szükség a külső beavatkozásra, és ekkor siet segítségünkre a homeopátia.

Hogyan hat a homeopátia?

A homeopátia atyja, Samuel Hahnemann német orvos nem tett mást jó 200 évvel ezelőtt, mint újra felfedezte és gyakorlati gyógyító módszerként alkalmazta a Hippokratész ókori görög orvos által megfogalmazott tételt, miszerint: "A betegség olyan hatások alatt keletkezik, amelyek a gyógyszerek hatásához hasonlóak. A betegség olyan szerekkel gyógyítható, amelyek a betegséghez hasonló tüneteket okoznak." Hahnemann kísérleteket végzett saját magán: malária gyógyításához használatos kinint vett be - egészségesen -, és azt tapasztalta, hogy a maláriához hasonló tünetek jelentkeztek szervezetében. Így jutott arra a következtetésre, hogy egy betegséget az a szer fog meggyógyítani, amelyet ha egészséges embernek adunk, akkor az adott betegség tünetegyüttesét idézi elő.

Az orvos ezután újabb kísérletezésbe kezdett: több mint száz anyagot próbált ki saját magán, a barátain, a kollégáin, és szorgalmasan feljegyezte tapasztalatait. Azóta több ezer tudományosan kivitelezett "szerpróba" látott napvilágot, komoly gyógyszergyárak álltak rá a homeopátiás szerek nagyüzemi gyártására. A tapasztalatok tárháza, a Materia Medica című könyv pedig a homeopátia művelőinek mindennapos olvasmányává vált.

Rázás és hígítás

Hahnemann felfedezte ugyan a homeopátia alaptörvényét, miszerint a "hasonló a hasonlótól gyógyul", de akadt egy bökkenő. Az általa használt anyagok jó része erősen mérgező volt, még csekély adagban is veszélyes lett volna bevenni őket. Ezt elkerülendő, a német orvos hozzálátott az anyagok hígításához. Addig ismételte a hígítást, míg szinte semmi sem maradt az eredeti anyagból. Két hígítás között Hahnemann erőteljes rázásnak vetette alá az oldatot, így "energizálta" a szert, vagyis hatalmas mennyiségű gyógyító energiát szabadított fel a kiindulási anyagból. A végtermék, a homeopátiás szer tehát energia formájában "emlékszik vissza" az eredeti hatóanyagra, és szervezetünk nem anyagi jellegű életerejére van hatással.

A homeopátia előnyei

A homeopátia veszélytelen, kíméletes és kényelmes gyógymód, mellékhatásai nincsenek. Nagy előnye, hogy ha nem találjuk el elsőre, hogy pontosan melyik az a szer, amelyik meggyógyít, akkor sem tudunk ártani vele. Gyerekek különösen jól reagálnak rá, ezért nem véletlen, hogy egyre több gyermekorvos fordul ehhez a szelíd és fájdalommentes gyógyítási eszközhöz. A homeopátiás szerek ára is megfizethető, és ma már szinte minden gyógyszertárban megvásárolhatjuk vagy megrendelhetjük ezeket a gyógyszereket.

A cikk teljes változata a szeptemberi Elle magazinban olvasható.