Testkezelő-körutunk újabb állomásán iszappakolásnak vetettük alá magunkat a margitszigeti luxusszállodában. A kezdeti lelkesedés csalódottságba fordult, majd ismét vidámság lett belőle. Fordulatos kalandok, sárcsomók és cuppogó iszap az experimentális kozmetikában.

Sokat próbált testkezelős vagyok, gyakorlatilag mindennek alávetem magam, amire lehetőség nyílik, ráadásul mindezt a legnagyobb örömmel. Nem annyira a szépülés, mint inkább a kísérletező kedvem kiélése miatt, így fogant meg bennem a gondolat, hogy iszappakolásra is vállalkozom. Kellemes kép élt bennem erről a kezelésről, úgy képzeltem, hogy miközben halk new age zene szól, én hason fekszem, egy kedves hölgy némi iszapot pakol a hátamra, majd gyengéden megmasszíroz. Először az tűnt fel, hogy iszappakolás koránt sincs minden kozmetikai szalonban. Elég sokat keresgéltem, mire eljutottam a Danubius Hotelhez a Margitszigetre, ahol azt mondták, bármikor szívesen várnak egy adag iszappal. Szépen lassan világos lett előttem, hogy ez egyáltalán nem kozmetikai kezelés, mint inkább gyógyászati. Ráadásul egészen máshogy zajlik, mint elképzeltem.

A barna rakás

Először is le kellett vetkőzni teljesen meztelenre, majd törölközőbe csavarva odatipegni a kezelőágyra. Némi várakozás után megjelent a kezelőlány, gumicsizmában, vödörrel a kezében. Egy nagy lapáttal kicsapott egy darab iszapot az ágyra, majd megkért, hogy üljek a meleg barna pempő mellé. Biztosított, hogy nagyon jól fogom magam érezni, nem beszélve arról, milyen jót tesz majd nekem az iszap, a biztonság kedvéért azonban megkérdezte, nincs-e véletlenül klausztrofóbiám. Ekkor még nem értettem, mire gondol.

Félve kuporodtam a barna halom mellé, ami egyébként korántsem volt büdös, és ellenérzéseim is rögtön szertefoszlottak, mikor a lány elkezdte a hátamra kenni a forró, 45 fokos iszapot. Pontosan ilyesmit képzeltem el, de sajnos nem tartott soká: pár perc után belefektetett a cuppogós iszapba, és a testem többi részére lapáttal, gumikesztyűben pakolni kezdte a sarat. Nem hogy nem masszírozta, de még csak nem is kente, sőt hozzám sem ért, csak a főbb ízületi pontokra koncentrált. Itt lett teljesen egyértelmű, hogy az iszappakolás keretében nem a bőrömet teszik harmatossá, hanem az ízületeimet olajozzák. Jó nagy adaggal rakott a vállamra, könyökömre, csuklómra, csípőmre, térdemre és bokámra, majd ezek után feltettem aggódva azt a kérdést, nem fog-e túl hamar kihűlni ez a jó kis meleg iszap. Ekkor jött a klausztrofóbiás rész.

Pólyatrend

A hatás

Az iszap - amely lebomlott vízi növényekből áll - a Nyugat-Magyarországon található hévízi termálforrásból származik. Az iszapot közvetlenül a bőrre pakolják és igen hatékony a reumás panaszok kezelésében. Az orvos utasítása szerint lehet teljes vagy részleges pakolás. Az iszap hőmérséklete általában 40 Celsius fok. A meleg iszap relaxáló hatású, és fokozza az egész test vérkeringését.

A kezelést a megfelelő szakorvossal kell felíratni, indokolt esetben van rá lehetőség, hogy a kezelés egy részét a társadalombiztosítás átvállalja. Támogatás nélkül a 20 perces kezelés ára 4900 forint, és tíz alkalmas kúrát szoktak általában javasolni. A Danubius Thermal Hotel Margitsziget a hét minden napján 7-5-ig végez kezeléseket, telefonos bejelentkezés: 889-4700.

A kihűlés elkerülése végett rám tekert egy szürke lepedőt, amitől már kapásból úgy néztem ki, mint egy múmia, és cseppet sem éreztem szabadabbnak magam, mint amikor nejlonba tekertek a testtekercselésen. Ám a hosszú évekre visszanyúló tapasztalat nyilván azt mutatja, hogy egy vékonyka lepedő mit sem segít az iszap kihűlésén, ezért rögtön rámtekert még egy gumilepedőt is, majd egy meleg, műszálas pokrócot. Ezek után a szememen kívül már semmit sem tudtam mozgatni és úgy éreztem magam, mintha egy etnográfiai kísérlet alanya lennék, ahol azt kívánják prezentálni, hogyan érezhette magát anyja hátára rögzítve a pólyába kötözött csecsemő.

Azzal a hölgy magamra is hagyott a dunsztban, és mondta, szóljak nyugodtan, ha bármire szükségem van. Nem tudtam igazán, mire lehetne szükségem, de így nyakig betekerve, aztán hamar rájöttem erre is.

A Hévízről felszállított 45 fokos gyógyiszap ugyanis hamar hatni kezd, ami abban áll, hogy az ember izzadni kezd, mint egy szaunában. Ekkor megértettem, miért is kéne szólnom, de nem tudtam hogyan kezdjek hozzá ehhez a szóláshoz. Kiabáljak, hogy "halló", vagy "kérem szépen", vagy "jöjjön valaki", vagy mi? Szerencsére egyszer csak megjelent a kedves pakolós hölgy és egy vizes ronggyal megtörölgette az izzadó homlokom, majd figyelmeztetett, hogy próbáljak ellazulni, és pihenni egy kicsit, hiszen 20 perc szundikálás felér egy egész éjszakai alvással. Meg is próbáltam, csak akkor meg éppen elkezdett viszketni a szemem, és azt mégsem mondhattam, hogy jöjjön valaki megvakarni a szememet.

Ernyedés nélkül

Ismét elhatároztam, hogy most elernyedek, de semmiképpen sem múlt a szemviszketés, és hosszú percekig tartó önuralom után végül a reflexeimnek engedve kirántottam a kezemet a többrétegű pakolás alól és megvakargattam a szemem, egyúttal egyúttal tetemes iszapmennyiséget juttatva a szemhéjamra. Utána megpróbáltam visszacsúsztatni a karom a cuppogós iszap közé, csak sajnos közben lecsúszott a mellkasomról a takaró, és mivel a kezemet nem használhattam, a fogammal próbáltam visszahúzni a szétcsúszott rétegeket. Miután ezt sikeresen abszolváltam, sajnos száradni kezdett a szememre kent iszap, amitől ismét egyre jobban viszketett. Tapasztalataimból okulva úgy éreztem, nem lenne bölcs döntés ismét szétrombolni a nehezen helyreállított pakolást csak azért, hogy újabb réteg sarat kenjek az arcomra, úgyhogy más megoldást kerestem.

Elkezdtem rázni a fejem, csak éppen az iszap még nem volt eléggé megszáradva, ezért esze ágában sem volt leesni, ellenben sikeresen beleragadt a hajam. Azt hiszem ez volt az a pont, amikor egyszerűen feladtam a relaxálás és ernyedés lehetőségét, és őszintén szólva szerettem volna már kiszabadulni. Meg is jött lassan a kezelőhölgy, leszedte az arcomról az iszapot, és megdorgált, amiért nem szóltam neki, hogy vakarja meg a szemem.

A kicsomagolás korántsem ment könnyen: miután lefejtette rólam a rétegeket, az ágyon egy vastag iszaprétegbe csomagolt test feküdt. Gumikesztyűvel lelapátolta rólam a nagyját, majd egy magasan csempézett zuhanyzóba állított, és erős vízsugárral lezuhanyozta rólam a maradék iszapot, majd ismét magamra hagyott. Még sokáig zuhanyoztam, hogy biztos lejöjjön rólam a maradék, aztán próbáltam következtetéseket levonni a kezelésből.

Azt kell mondjam, ez volt eddig az első testkezelés, aminek kifejezetten éreztem a hatását. Tényleg úgy éreztem, hogy sokkal puhább lett a bőröm, még akkor is, ha tudom, hogy ez nem kozmetikai kezelés. Az ízületeim állapotát sajnos nem tudtam csekkolni, de mélyen hiszek benne, hogy nagyon jó hatással volt rájuk az iszap, és később fogok majd rozsdásodni. Nálam nyugodtabb embereknek, akik nem fickándoznak és viszketnek folyton, egészen biztosan áldásos lehet az iszappakolás .Én a következővel inkább megvárom a nyugdíjas kort, amit biztosan megszépít majd a forró, cuppogós iszap.