"Tegnap este agyműtétem volt"
Először is a legabszurdabb kifogásokból csemegézünk, amelyek jó része gyakorlatilag a tudományos-fantasztikus műfaj tömör gyöngyszemeinek tekinthetők. Angelo azt írja például, hogy "csak annyit szoktam mondani, ha kések, hogy bocsánat, időviharba kerültem". "Általában beválik" - teszi hozzá. Andris sem szaporítja a szót, sőt, a variációkat sem. Saját bevallása szerint ő azt szokta mondani, hogy "akkora volt reggel a köd, hogy nem láttam az órámat". MZ tömör, de frappáns válasza ennyi: "Igen fontos ügyben elaludtam". Miklós arról számol be, hogy egy osztálytársa is gyakran került viszontagságos körülmények közé, miközben minden bizonnyal erejét megfeszítve küzdött azért, hogy időben beérjen az iskolába. "Út közben óriási homokviharba kerültem." "Elraboltak és csak bravúros módon tudtam megmenekülni." "Tegnap este agyműtétem volt, és reggelre komplikációk léptek fel" - állt rendre a tanár elé a hányattatott sorsú, vagyis inkább élénk fantáziájú nebuló.
"Tehén feküdt a sínekre"
Balázs egy olyan sztorit osztott meg velünk, ami nem sokkal 2001. szeptember 11. után történt. Osztálytársa így próbálta kimenteni magát: "Elnézést a késésért, tanárnő, de rázuhant egy repülőgép a vonatra, amivel jöttem." "Számomra ez az etalon" - teszi hozzá Balázs, aki ezek szerint azóta is sikertelenül igyekszik túltenni nagyot mondó osztálytársán. Úgy tűnik, az oktatási intézmények kiváló terepül szolgálnak a vicces kifogásokhoz, hiszen Frida története is az iskolában esett meg: "egy matematika-óra kellős közepén szó nélkül próbáltam beslisszolni, ám a tanár vörös fejjel követelte a magyarázatot. Mire én gondolkodás nélkül rávágtam, hogy elnézést tanár úr, de szorulása volt a kutyámnak..." Pandilláéknál ráadásul maga a tanár adta a lovat az éppen betoppanó késő alá a következő vicces kérdéssel: "Tehén feküdt a sínekre?" "Erre a csoporttársam annyit válaszolt, levegő után kapkodva, hogy igen, alig tudták elzavarni a sínekről."
"Műszaki hiba miatt lelassult a mozgólépcső"
A szándékosan poénkodó későknél is viccesebb tud lenni azonban az igazság. Gabresz notórius késő beosztottjáról például feltételezzük, hogy nem füllentett, amikor azzal állt főnöke elé, hogy "amikor felkeltem, a szemüvegemet kerestem, de nem találtam sehol". A Kollektíva egy kollégájának reggelenként gyakran a technikával gyűlik meg a baja. Az ő kifogásai közül a legszebbek: "Betelt a telefonom memóriája, ezért nem csörgött." "Egyfolytában csörgött a telefonom reggel, nem tudtam elindulni." "A szomszéd macskája megszökött, és nekem kellett megkeresni." "Annyi munkám van, hogy az idegtől nem tudtam aludni egész hétvégén, így csak délután 6-kor keltem." Dns egy osztálytársa is a technika ördögét hibáztatta egy alkalommal: "elnézést a késésért, műszaki hiba miatt lelassult a mozgólépcső".
"Nem most volt az óraátállítás?"
Márta férje a '60-as években egy kis somogyi faluban volt az osztatlan alsó tagozat egyik nebulója. Osztálytársa, az elsős Józsika jóval becsengetés után futott be. "Tanító néni megkérdezte, hogy miért is késett. A gyerek hatalmas szemekkel, teljes természetességgel válaszolt: nem forrt fel a tej." Szilárd is írja, hogy bár ő maga nem szokott késni, hallott már jópár hasonló indokot: "Lefagyott a sorompó, nem tudták felnyitni." "Azt hittem, vasárnap van." "Nem most volt az óraátállítás?" "Nem szeretek buszra szállni (csak azzal tud bejönni)."
"Két évig tart a tolerancia"
A poénokon kívül hasznos tanácsokat is kaptunk, például pbl-től, aki saját bevallása szerint folyton késik. Tapasztalatai szerint "tipikusan két évig tart az a tolerancia, amit az ügyvezetők, tulajdonosok és kollégák tanúsítanak a notórius későkkel szemben". Megszívlelendő tanácsokkal szolgál továbbá arra az esetre, hogy mit tegyünk, ha a helyzet nem alkalmas a viccelődésre. "Fontos, hogy ne kérkedjünk a késéssel, igyekezzünk kompenzálni zaklatott arckifejezéssel, szégyenkező szemlesütéssel. Ha nincs alkalmas poén, sürgősen találjuk meg a helyünket és ássuk el magunkat a munkában, esetleg futtában adjunk ki még néhány feladatot, ügyelve a látszatra: de legalább pontosan tudom hol tartok!"
"Ha nagyon szankcionáltak volna, akkor mi is időben hazamentünk volna"
Zokka azt tanácsolja, hogy jobb helyzetben vannak a késők, ha legalább azt fel tudják mutatni, hogy reggeli pontatlanságukat esti bennmaradással és a (túl)munka elvégzésével kompenzálják. "A késés annyira nem büntetett, amíg bőven ledolgozzuk, és működik minden" - írja. Főnökei ennek megfelelően, bár "heti 5 napon" aktuális lenne, csak kisebb feddésben részesítették a késő kollégákat. "Ha nagyon szankcionáltak volna, akkor mi is időben hazamentünk volna. De azt tudta mindegyik főnök, hogy akkor nagy borulás lesz." Csabbba arról számol be, hogy ő, ha már egyszer késik, akkor rátesz még egy lapáttal. "Ha kések, úgyis leszúrnak, ezért 2 perc késés esetén a kapuban még maradok 10 percet, hogy rendes késés legyen belőle." Ezt a taktikát fontos megbeszélések kezdetének elmulasztása esetén azért lehet érdemes megfontolni, mert ha már úgyis késünk, jobb nem ziláltan "beesni", hanem egy pár percet várva hagyni, hogy lecsillapodjunk, légzésünk normalizálódjon, és így, késve, de legalább összeszedetten jelenjünk meg ott, ahol vártak bennünket.