Buddhista imazászlók egy budapesti erkélyen, feng shui-szakemberek, sorra nyíló teaházak, sushi, manga, anime... A Kelet iránti érdeklődés Nyugaton újra felívelő ágban van, miközben Japán mellett Kína is egyre nagyobb jelentőséghez jut.
A küzdősportok, a sushi-bárok, a sikkes lakberendezési üzletekben kiállított (mű)japán holmik, a japános feliratú ruhák, a teakülönlegességek, a Game Boy és a Play Station, a magunkévá tett Suzuki és a többi japán autómárka - mindez Magyarországon is széles körben ismertté vált az elmúlt években. Az aktuális japán popkultúrából azonban vajmi kevés áramlik be hozzánk. Amit kapunk, az általában az Egyesült Államok és Japán bizarr kölcsönhatásának eredményeként nyugat felől érkezik, mint a Pokémon és a Dragon Ball gyereksorozatok.

#alt#
Miközben az USA-ban terjed a japán popkultúra, Japánban tombol a brand-mánia. Párizsban japán nők tolonganak nyitáskor a Diornál, és Tokióban mindenki Louis Vuitton-táskát hord. Ennek persze megvannak a maga szociológiai okai. Például a japán férfiak, a magukat salary man-nek aposztrofált kereskedők, akik sok pénzt keresnek, ám elkölteni nincs idejük és terük, azaz nem mennek két-három hetes nyaralásra, nagy lakást, ingatlant pedig nem tudnak venni az urbanizálódott területek népsűrűsége miatt. A feleségek közül sokan nem dolgoznak, napjaikat éttermekben és bevásárlóközpontokban töltik. Így lesz a nyugati luxuscikkből keleti tömegtermék.

Hasonló a helyzet az ezernyi zenei és divatirányzattal. Jelenleg Japánban a fiatal fiúk körében a hip-hop a legelterjedtebb, ami azt jelenti, hogy tömegesen járnak kötelezően bő nadrágban és kemény, félrecsapott baseballsapkában. A punkok tökéletesen punkok, és apróra lemásolják kedvenc nyugati zenészeik mozdulatait. Az utcai fesztiválon spanyolnak maszkírozott flamenco-táncosok lépnek fel. A japán-magyar baráti körbe járó tokiói lány pedig mezőségi tánctáborban vesz részt Magyarországon minden évben.
Micsoda individualizmus, gondolhatnánk. Azonban a punkzenekar tagjai köszönéskor a tradíció szerint meghajolnak egymás felé, a flamenco-táncosnő pedig bevallja, hogy bár tökéletesen elsajátította a technikát, abban, hogy táncolni jár, a csoporthoz tartozás vezérli elsősorban. A csoporthoz tartozás mint a társadalomban való létezés kötelező formája nem látszik felbomlani, ez pedig elgondolkodtató.

Az Amerikával versenyre kelő, könnyedséget tükröző exportkultúra alatt ott rejlik az ország évezredes kultúrája. És ez a másik világ rendkívüli érdeklődést vált ki Nyugaton. A tradicionális japán kultúrából mindig lehet meríteni. Talán létezett valaha tökéletesebb akcióhős a szamurájnál? A bushido, azaz a szamurájok évszázadokra visszatekintő szabálygyűjteménye ihlette Jim Jarmusch-t a Szellemkutya című film megalkotására, és az ősi könyv, A harcos útja tömegcikké vált az USA-ban. Sorolhatnánk az idevágó amerikai filmeket, mondjuk a nemrég készült Az utolsó szamurájt. Fura csavar, amikor ennek a filmnek a plakátjáról Tom Cruise mosolyog Tokióra.

Az ébredő óriás

#alt#
Kínára jó lesz odafigyelni, az utóbbi években ugyanis 9 százalék körüli gazdasági növekedést produkált, és nemrégiben jelentette ki, hogy 15 éven belül túlszárnyalja az USA gazdaságát. A Föld legnagyobb népességével bíró ország kultúrájából érthető módon talán először az olcsó, ám élvezhető éttermek jutnak eszünkbe. A selyem és a porcelán évszázadok óta a gazdagság kifejező eszközei, ma sincs ez másképp: "kínai cipőm lecserélem kínai porcelánra" - énekli egy népszerű együttes. Tavaly egész Róma, aztán persze egész Európa kínai szabású, azaz a nyaknál oldalra gombolt, testhez simuló, rövid ujjú felsőben járt. Habár idén ez már nem trendi, a virágmotívumok és a selymek maradtak. A leggyorsabban terjedő keleti láz talán a feng shui-é, amit bizonyít például, hogy a Swarovski cég külön erre a célra készített kristályokat is forgalmaz.

Kozmetikusom a szalonját, több barátom pedig a lakását alakította át a térrendezés ősi keleti művészetének elvei szerint. A fiatalok között sokan keresnek szellemi megújulást a keleti bölcsességekben, főként a tibeti buddhizmusban és a taoizmusban, Lao-ce tanításaiban. A tradicionális kínai gyógymódok szintén népszerűek nálunk, már nem félünk a "kínai csodadoktortól". 2004. januárjában a Magyar Tudományos Akadémia hivatalosan is állást foglalt amellett, hogy a hagyományos kínai gyógymódok (így például akupunktúra, akupresszúra, testgyakorlatok), a manuálterápia (mozgásszervi kezelések) és az ideggyógyászati kezelések igazoltan gyógyhatásúak. Nem sokkal a bejelentés után a Szent János Kórház egy Természetgyógyászati Módszertani Központ létrehozását tűzte ki céljául.