Bár a limonádé alapjában az egyik legegyszerűbb ital a világon, nem meglepő, hogy ebből is rengeteg variácó létezik. Egyesek akár bogyós gyümölcsöket is beledobálnak, de maradhatunk a sima víz-jég-cukor-citrusfélék változatnál is. Vannak helyek, ahol hihetetlen színekben készül, és olyanok is, ahol a pincér mindenkiben potenciális ellenséget lát.
Buborékos is lehet, meg piros
Egy évszázaddal később egy angol elkészítette a szénsavas vizet, amit azóta is előszeretettel használnak a limonádé készítésére a szigetországban. Az Egyesült Államokban pedig kedvelt a szirupokkal megszínezett formája is, mint a "pink lemonade", amihez rózsaszín gyümölcsöket vagy grenadine-t (gránátalmaszirup) adnak. Az alkoholos változatból népszerű például a gines limonádé, a kertipartizó agglegények reménysége és egyben a szingli lányok józan értékítéletének gyilkosa. Ugyanezt fröccsre hajazó változatban is el lehet készíteni, azaz a gin helyett fehérborral bolondítsuk meg és öntsük fel szódavízzel a cukor-citromlé keveréket. Ha vörösborral kívánjuk, a citrom helyett csinosabb narancsot adni hozzá.Gyümölcs és gyömbér, méz
Lehetséges, hogy csak a mi mániánk kikurkászni a hosszú pohárból a gyümölcskarikákat és megrágcsálni őket, de lehet, hogy nem. Facsarjunk a limonádéba citromot, narancsot, grapefruitot, vagy akár töltsük meg piros gyümölcsökkel (szeder, szamóca, málna, eper). És amivel még jobban feldobhajtuk, az a gyömbérszirup vagy a frissen reszelt gyömbér a lébe keverve - ez markáns, friss ízt ad az italnak. Az édes méreg, a finomított cukor helyett pedig használjunk mézet. Szervírozás előtt behűthetjük a poharakat, és ne feledkezzünk el a szívószálról sem, meg esetleg mentalevelet is szórhatunk az ital tetejére díszítés gyanánt. Körbejártunk a városban, hogy megnézzük, hol hogyan készítik a frissitő üdítőt. A legtöbb helyen ízlett, de be kell vallanunk, ismét nem tudtuk a terméket teljesen elvonatkoztatni a kiszolgálás minőségétől.Mandarin Bár (VI. ker. Ó utca)
Zavarba ejtően sokféle limonádét találunk az étlapon ebben az Opera mögötti bár-étteremben. Van sima házi limonádé, de narancsos, trópusi, epres, mentás, zöldalmás, sőt electric is létezik. Ez utóbbiakba idegen hangzású és színű szirupokat öntenek, muszáj volt megkóstolnunk kettőt: egy pirosat (trópusi) és egy kéket (electric). A varázsital külsejű és picikét mű ízű frissítők egyenként 520 forintba kerültek. Volt bennük a passionfruit (trópusi) és tropical blue (electric) szirupokon kívül szódavíz, jég, citromlé, lime- és narancsdarabok. Finom volt, de nem vett le teljesen a lábunkról. A kiszolgálásra viszont nem volt panaszunk, gyors és figyelmes a pincérlány, aki hagy élni.
Café Gold (VI. ker., a Kertész és a Király u. sarkán)
Na ez a döntés volt a hiba: miután megláttuk a táblára kiírva, hogy 2 dl házi limonádé 290 forint, muszáj volt betérnünk ide. Viszont rosszul gondoltuk, hogy itt majd családias hangulatban, low-key fogyaszthatjuk el az otthonról ismerős, zamatos limonádét. Beléptünkkor a kezünkben tartottunk egy akkor vásárolt rétest, amit éppen raktunk volna el. De a pincér (tulaj?) azonnal ránk förmedt, hogy "Ezt ugye nem itt akarod megenni?!". Már ekkor érzékeltük a kommunikációs problémák létét, majd amikor megkaptuk a 2-2 deciliter langyos vizet pár citrom- és narancsgerezddel és egy-egy fagyiskanállal, valamint a számlával együtt, tettenérhető volt a kölcsönös bizalmatlanság. A pincérlány ugyanis addig nem tágított, amíg ki nem fizettük az 580 forintot, pedig bíztunk benne, hogy nincs tróger fejünk. Hamar távoztunk.
Szimpla (VI. ker. Kertész u.)
Itt végre lehet lazítani, és még pont jutott számunkra a már elkészített pink lemonade-ből. Vagy legalábbis rózsaszínes italból, amiben víz, citrom facsart leve és egy pici cukor volt, meg grapefruit darabok. Nem volt rossz, 200 forintot bőven megért a 3 deci, de kicsit több gyümölcs elfért volna benne.
Godot Kávéház (VII. ker. Madách I. út)
Fotók: Katona Boglárka
|