A finn Lindström cég vállalati forma- és munkaruhákat gyárt és ad bérbe, Lindström Awards 2006 elnevezésű pályázatával pedig a Sodexho részére terveztetett recepciós, szakács, sofőr és takarítói egyenruhákat. A nemzetközi pályázatot négy európai, divattervezésre szakosodott felsőoktatási intézmény - köztük a magyar Iparművészeti Egyetem - hallgatói számára írták ki, az iparművészekből, divattervezőkből és a kiíró cégek vezetőségéből álló nemzetközi zsüri csütörtökön este Helsinkiben, egy divatbemutató keretében hirdette ki az eredményt.
A gála este hétkor kezdődik Helsinki központjában, a Svenska Garden rendezvényközpontban, ami bájosan hetvenes évekbeli, vidéki művelődési házra emlékeztet. A nagyterem színpadán bárzongorista szolgáltatja a zenét jazz-standardektől a popfeldolgozásokig, miközben a vendégek - a sajtó képviselőin kívül a Lindström VIP-partnerei, valamint a kollekciókat tervező diákok és tanáraik - elfoglalják helyeiket.
Mao-öltöny és százfogú mosoly
Az est műsorvezetője fekete nadrágkosztümjében, magasra tupírozott szőke kontyával és dívás mosolyával egy negyvenes Barbie-babára emlékeztet. Én arra tippelek, talán egyfajta helyi, kiöregedett Molnár "NagyŐ" Anikó, de mikor a finn bevezetőről ékes angolságra vált, meg kell gondoljam magam. Mint később kiderül, ő valójában Leena Sarvi divattanácsadó, aki a jelek szerint a színpadon is otthonosan mozog: szikrázó mosollyal, jelentőségteljes tekintetekkel konferálja végig az estét, jelenléte sokszor izgalmasabb, mint a divatbemutató némelyik kollekciója.
Például az első, ami a németeké: a recepciós- és sofőregyenruhák színe engem sajnos leginkább vasutas-egyenruhára emlékeztet. A vonalakat nyilván letisztultnak szánták a tervezők, a végeredmény mégis inkább a Mao-öltönyöket idézi. A női kosztümök egy fokkal jobbak, de a szín itt is zavaró: így legfeljebb stewardess-egyenruhák lehetnének egy ötvenes évekbeli szegényebb kommunista ország belföldi járatán.
Egy kukta is lehet csinos
A Kingston University keki-piros színösszeállítású kuktái viszont tetszenek, és nem csak azért, mert ekkorra már hat a fehérbor. A kockás nadrág ötletét a zsüri később külön kiemeli: bár a díjnyertes kollekciók sem egy az egyben kerülnek át a Sodexho munkaruha-kollekciójába, az angolok ötleteit különdíjjal értékelik.
Az első magyar kollekció egyszerű vonalvezetésű konyhai dolgozói egyenruhái a kék illetve piros rátétektől eltekintve uniszex szabásúak, a fekete kosztümök és öltönyök széles hajtókáján a fehér (vagy világosszürke) díszcsík viszont számomra túl konzervatív. Ennek ellenére ez az első kollekció, ami nyíltszíni tapsot kap, a zsüri pedig olyannyira elégedett vele, hogy a Lindström textilipari beszállítója, a Klopman International különdíjjal értékeli az átgondolt anyagválasztást.
Színtévesztés
Az első díjat a fiatal finn ruhatervezők Oktober fantázianevű kollekciója nyeri az egységesen átgondolt koncepcióért, valamint mert a Sodexho szerint ők fejezték ki legjobban a cég vállalati arculatát. Azt nem tudom, milyen a Sodexho vállalati arculata, de színeik emlékeim szerint a kék, a fehér és a piros, és ezzel valószínűleg magyar részről mindenki így van, aki itthon a cég nevével és háromszínű logójával az étkezési jegyeken találkozik.
A modellek ehhez képest mályva-fekete-fehér színösszeállításúak, ami korántsem kék-fehér-piros, ezen azonban a zsüri nem akadt fenn. A csajok mályvaszín blúzát, sötét blézerét és tűzött mintás sötét szoknyáját akár hétköznapi viseletként is bármikor el tudnám képzelni, főleg, hogy a mindezt kiegészítő csíkos férfinyakkendő még némi vagányságot is ad az összképhez. A szakács-uniformisok is érdekesek, ugyanis feketék, és leginkább valami kimonóval keresztezett karateruhára emlékeztetnek, amire zseb helyett kis oldaltáska jellegű szütyőt applikáltak. Az egységes színkoncepciótól elütő narancssárga kendőt a nyakban ugyan nem értem, viszont a feketével jól néz ki - döntök kevéssé szakmai jelleggel, inkább érzésből. Meg úgy, hogy na végre, ez kezd szinte izgalmas lenni.
Túl sok izgalom
Akkor is érzésből döntök, amikor minden honleányi indíttatás nélkül a magyar csapat másik kollekcióját tartom a legizgalmasabbnak. A kosztümök és öltönyök különleges gallérmegoldása szerintem messze a pályamunkák legextravagánsabb részlete, a zsüri értékeléséből azonban kiderül, hogy szerintük épp ez lehet a kollekció gyenge pontja: bár jól néz ki, a nagyüzemi gyártás-tisztítás viszontagságait várhatóan nehezen bírná, és az se biztos, hogy a negyvennél idősebb dolgozók egy emberként lelkesednének a valóban fiatalos részletekért. Pedig ez már tényleg úgy nézett ki, mint egy valódi divatbemutató valódi kollekciója.