Az utca emberét kérdezgetve az volt a megdöbbentő tapasztalatunk, hogy a régimódi elképzelés, mely szerint a férfinak kell eltartania a nőt, főként a férfiak fejében él, méghozzá elég makacsul. A megkérdezett férfiak többsége továbbra is - a női emancipáció bármilyen nyoma nélkül - kitart amellett, hogy igenis ő akarja meghívni a nőt vacsorára, és csak néhányuk tanúsít megengedő szemléletet. Kiderült az is, hogy a nők is szeretnek spontán ajándékozni, és leginkább az egyensúlyra törekszenek.
Anna (21)
A hétköznapokon inkább apróságokat veszek a páromnak, ha valami megtetszik. Persze szülinapra és karácsonyra mindig kap valamit, bár én általában próbálok magam készíteni ajándékot. Ha vacsorázni megyünk, soha nem engedi, hogy én hívjam meg. Ez az elején zavart, de most már megszoktam.
Zsuzsi és Gergő (20)
Mi erről már beszéltünk a barátommal és eléggé lazán vesszük ezt a dolgot, tehát nincs az, hogy mindenképpen vissza kell hívni a másikat, de azért igyekszünk egyensúlyban tartani a dolgot. Nem az van, hogy mindig ő hív meg, van, hogy én is meghívom. Kellett egy idő, amíg ez így kialakult, az elején még természetesnek vette, hogy mindig ő hív meg. De miután összeszoktunk, nem kellett sokat győzködni. Szokott apróságokat is venni, például csokit vagy virágot. Nehéz megbecsülni, hogy mennyit költök a barátomra egy hónapban, szerintem pár ezer forintot. Ő is ennyit, talán egy picivel többet.
Elsőre automatikusan az jön nekem, hogy meghívom a lányt, mert szeretem ezt, aztán meglátjuk, hogy hogyan alakulnak a dolgok. Az ember anyagi lehetőségeitől is függ ez, nem annyira természetes, meg ő sem várja el. Jól esik a kis szívemnek, ha visszahívnak. Én is szeretek ajándékozni apróságokat, egy szál virágot, vagy amit tudom, hogy szeret, egy kis figyelmességet. Pár ezer forintot költök rá havonta, és annyit vissza is kapok, de általában azért a fiúk adják a többet, úgy tudom.Balázs (22)
Igyekszem mindig meghívni a barátnőmet, de nem zárkózom el tőle, hogy esetleg ő is fizethet esetenként, ha ez neki jól esik. De igazából szeretem, ha a férfi fizet inkább. Valahogy úgy alakult ki ez a történelem, ez a kultúra, hogy a férfi fizet a nőnek, ez szimplán gesztusértékű, éppen ezért nem baj, ha a nő is fizet. Szerintem azért a nők is elvárják, hogy a férfi hívja meg őket, de örülnek, ha kicsit ők is éreztethetik, hogy nem teljesen egyoldalú a dolog és ők is fizethetnek. Nagyon viszonylagos, hogy mennyit költök egy lányra, általában tízezer körül. A ruhaajándékozást nem szeretem, mert ahhoz nagyon kell ismerni egyrészt a lányt, másrészt ők úgyis jobban tudják, hogy nekik mi áll jól.
Tamás (22)
Bőven ezres nagyságrend, de inkább tízezres, amennyiért ajándékozni szoktam, az alatt semmiképp. Az nagyon változó, hogy a lányok mit várnak el, attól függ, hogy milyen társadalmi osztályba tartoznak. A barátnőmet mindenre meghívom, amit szeretne és amit a pénztárca enged. Ők nem szoktak engem meghívni, de nem is engedem. Nem tudom, miért, ez ilyen férfiúi büszkeség. De ismerek olyan lányt is, aki arra apellál, hogy null forintból megoldja az estéjét. Azt főleg nem hagyom, hogy egy-két ezresre meghívjanak, maximum egy-két százas erejéig, és olyantól, akit már ismerek régóta, idegentől semmiképp. Apróságokat szoktam vásárolni, de nem gyakran, hogy ne legyen megszokás-jellege, hogy minden hónap ötödikén beállítok valamivel. Ahogy jön, úgy puffan, érzésből, ha eszembe jut. Szokták is viszonozni, leginkább olyasmivel, ha vásárlás közben meglátnak valamit és megveszik nekem.
Zita (21)
Ő is meg szokott hívni engem, de én is őt, az összes fiú megengedi, hogy meghívjam. Már három éve élek párkapcsolatban, szórakozásra nem igen jut időnk, mert mindketten dolgozunk, de hogyha elmegyünk, fejenként 5-10 ezer forintot költünk, visszahívjuk egymást. Mi akármikor ajándékozunk egymásnak, mondjuk nem havonta kapok tőle ajándékot, de háromhavonta. Legutóbb két pár nyári cipőt kaptam. Ő nem várja el, hogy ajándékozzak neki, de azért a férfiak többségének jól esik. A lányok számára szerintem visszajelzés az ajándék, hogy ők kellenek.
Elena (39)
Az a tapasztalatom, hogy a férfi szokott fizetni. Úgy gondolom, hogy így kell lennie, ha valami business meeting van, és ha a férfi érdeke, neki kell fizetni. Ha a nő érdeke a találkozó, akkor ő is fizethet. A férfiak azért nem szokták hagyni ezt, mert büszkék, vagy az önbizalmuk, tisztelet miatt, meg mert így tanulták és szokták meg. Ha szerelmi kapcsolatról van szó, nem kérdéses, hogy a férfi fizet. Ha nincs elég pénze, azt előre közölni kell, és ha a nő akarja meghívni a férfit, azt is előre tisztáznia kell. Szeretek ajéndékot kapni, de szerintem akkor boldog valaki, ha ajándékozhat is. A férjem magyar, elvisz szórakozni és vacsorázni, és úgy érzem, ő nem tipikus magyar.
Dávid (32)
Én meg szoktam hívni a barátnőmet, ha van pénzem, de azt is szoktam hagyni, hogy ő hívjon meg, mert sokan erőltetik, hogy úgy érezzék, hogy ő is egyenrangú felek. Nem éreztem, hogy elvárás lenne, hogy én fizessek, de lehet, hogy rossz lányokkal találkoztam. Az életemet költöm egy lányra, ha van, akkor mindenemet, ha nincs, akkor semmit. Én olyan vagyok, hogy a születésnapot elfelejtem, de lehet, hogy egy szerda délután beállítok valami ajándékkal. A virágból inkább a cserepeset kedvelem, nem szeretem, ha halott virággal állít be az ember. Nekem nem szoktak ajándékozni, nem tudom, miért, talán nem igénylem.